Színdarab a II. kerületről

Réczei Tamás, a Kecskeméti Katona József Színház művészeti vezetője

 A szerző arra kéri az itt élőket, hogy írják meg a környékhez fűződő személyes történeteiket, hogy azokat beleszőhesse művébe.

Hogyan vihető színpadra egy épület története?

Az épület igazából „csak” valamiféle hívószó lenne, alapvetően a kerületről és az itt élőkről szólna a darab. A történet személyes sorsokon keresztül kelhet életre. Az Átrium története önmagában is nagyon izgalmas, hiszen sokáig mozi volt, előtte orfeumjelleggel, zenés mulatóként működött, és vágóhíd is üzemelt ezen a helyen. A háború után munkanélküli cirkuszi alkalmazottak szórakoztatták a közönséget a mozielőadások előtt. A környéken rengeteg kultikus épület található, például a nevezetes Mailáth-házak. Ezek az épületek, utcák mind-mind a színdarab részévé válhatnak, és a végére egy igazi, második kerületi történet kerekedhet ki belőle. 

Vannak már kedvenc történetei?

Fontos történelmi események színtere volt ez a városrész, szinte említeni sem kell az 1956-os forradalmat. De érdekes volt az is, amikor Budán járt az űrhajós Gagarin, emiatt hermetikusan lezárták a környéket, és sokan nem tudtak hazamenni. Szomorú és elgondolkodtató az a háború utáni anekdota, amely egy legyengült állapotban hazatérő artistáról szól. A férfi a mozielőadások előtt kötéltáncosként szórakoztatta a publikumot. Annyira rossz volt azonban a fizikai állapota, hogy fogadásokat kötöttek arra, hogy leesik-e vagy sem. Egy épület apropóján nagyon sok mindenről írhat az ember.

Miben kéri a lakosok segítségét?

Az Átrium a kezdetektől törekszik arra, hogy bevonja az itt élőket saját „történetébe”, ezzel a színdarabbal is ez a célja. Azt szeretnénk kérni a II. kerületi lakosoktól, hogy ha van olyan élményük, amely érzelmileg erősen hatott rájuk, befolyásolta az életüket, és ez az Átriumhoz vagy a környező utcákhoz kötődik, akkor írják le, és küldjék el nekünk március elsejéig. Arra kérünk, kérek mindenkit, hogy csak olyan történetet meséljenek el, amelyet szívesen látnának akár a színpadon is. Megígérem, hogy sem a szerző neve, sem a történetekben szereplő alakok nevei nem hangzanak el a darabban. 

Dokumentumok és érdekes történetek birtokában mennyi tere marad az írói képzeletnek?

Esterházy Péter írja Harmonia Caelestis című művében, hogy „Kutya nehéz úgy hazudni, hogy az ember nem ösmeri az igazságot”. De a kérdésről eszembe jut Mándy Iván író is, az ő műveiben például mindennek van valós alapja, de a konkrét kiindulási pont soha nem ismerhető fel. Valahogy úgy járok el majd én is, ahogy ő: magamba szívom az információkat, és átszűrve azokat, valami újat, vagy csak egyszerűen valami mást alkotok.

Ki rendezi majd a darabot?

A színdarab ötletgazdája, a színház igazgatója, Magács László. Két síkon futó előadást tervezünk. Lesznek, akik közvetlenül, személyes sorsukon keresztül kapcsolódnak a történethez, és lesznek olyan szereplők is, akik az itt játszott emlékezetes mozifilmek jeleneteit keltik majd életre. Szerintem nagy kihívás lesz a színészeknek Kabos Gyulaként, Gombaszögi Ellaként, vagy éppen Jávor Pálként belépni a színpadra.

Novák Zsófi Aliz

FELHÍVÁS!

A film-színház az Átriumhoz és a környékhez kapcsolódó személyes élményeket feldolgozó írásokat vár a második kerületiektől. A történeteket e-mailben, illetve postán (a színház címére) is el lehet küldeni 2015. március elsejéig. E-mail: info@atriumfilmszinhaz.hu

A levél tárgyába írják oda, hogy Átrium-történetek. Cím: Átrium Film-Színház, 1024 Budapest, Margit körút 55.