Az Ady testvérek a II. kerületben

Ady Lajos sorai könyvvé lettek. Mi most leporoljuk és fellapozzuk az elfeledett művet. Bedekker gyanánt vesszük magunkhoz második kerületi irodalmi sétánkhoz. 

A könyvvel, útikalauzunkkal – amely valójában a legautentikusabb iránytűnek tekinthető a költőfejedelem életének és munkásságának megismeréséhez – mind saját kora, mind az utókor mostohán bánt. Nem csupán elfeledett, hanem elfeledtetett mű az Amicus Kiadó révén megjelent Ady Endre című opusz.

A harmincöt éves költő a Léda-szerelem irodalmát lezárta az Elbocsátó, szép üzenettel. Tizenéves lánykákon akadt meg a szeme, közülük is egy különösen kedvére való volt. Az, aki verseiben Arany névre hallgat (a szép kislányból izzó szépségű asszony lett: Karinthy Frigyesné, Böhm Aranka, akinek sorsa összefonódott az irodalommal). Aztán egy időre elhallgat Ady szerelmes lantja, mert ez az érzés is elmúlik. De ez csak egy új igézet kezdete. „Minthogy pedig egy újabb, s megint aggasztóan fiatal múzsa kezdett feltűnni a Magyar Király látóhatárán, erélyesen közbeléptem, s egy kis szelíd erőszakkal átköltöztettem Bandit magamhoz, a Lövőház-ucca 13. szám alatti új lakásomra, ahol számára különszobát rezerváltam. Az átköltöztetéssel sajnos csak annyit értem el, hogy lakására most már nem tódulhattak vad-idegenek: kótyagos férfiak, s hisztériás nők, de viszont őmaga sűrjen kimaradozott hazulról.” – írta Ady Lajos könyvében, tudatva az utókorral, hogy ez a Magyar Király nem Ferenc József, hanem a poéta Dorottya utcai állandó hoteljének neve volt. 

 Az 1912-es év karácsonyára az Ady -testvérek hazatértek Érmindszentre. Az új évben a költő a Grazhoz közeli Maria Grün-i szanatóriumban töltekezik fel. De ismét várja a magyar ugar. 

„1913 őszén, a grüni kúra és megerősödés után tehát újra a Magyar Király hotel lakója, s kezdődik ismét a duhaj legénykedés. Ám néhány vad, tobzódó és hajszás hét után hirtelen feleszmélt, s október végén idegesen sürgetett, keressek számára Pesttől nem messze fekvő s mégis csendes, magános lakást. Nem egészségi- és idegállapota követelte meg ezt az elbúvást, hiszen Grünből egészségesen jött el, a nyarat pedig otthon töltötte el – mindössze egy zilah-kolozsvár-nagyváradi kirándulás iktatódott közbe −, hanem valami lelki megcsömörlődés. Az ősz derekán a kihalt, csöndes Hűvösvölgyre gondoltam, a Park-pensióra, melynek ekkor már egyetlen lakója se volt. Október végén tehát ideköltözik ki Bandi.” A hatalmas szállodának ő az egyetlen lakója, csupán a vendéglő-épületben tartózkodik még két ember: a felügyelettel megbízott szolga és a felesége. Öccse szerint Endrét 1910 óta az elfeledettségtől való kínzó félelem gyötörte. Háromévnyi öntépő szorongás után a csöndben-zöldben felszakadt benne a jobbra hívó remény. Immár nem érezte úgy, mintha elhanyagoltság vonna köré falat, hiszen késő délután vagy este mindig volt látogatója. Betértek hozzá pályatársai – Schöpflin Aladár, Bölöni György, Móricz Zsigmond −, akik hitet adtak a pogány igehirdetőnek. 

Ady Lajos imigyen lapoz vissza a múlt idők noteszlapjain: „Bandi hihetetlenül élvezte a Hűvösvölgyet. Amit régen nem láttam tőle már, órákig el tudott bolyongani az erdőben. Pár hét se kellett hozzá, s életkedve, egészsége, hangulata nagyszerűen helyreállott.” Ilyen ajándékkal szolgáltak az örök lázadó, a magányérzetétől szabadulni képtelen költőgéniusz számára a második kerületben eltöltött békés hónapok. 

VASS KRISZTIÁN–WINKLER MÁRTON

BESZÉLGETÉS ADY ENDRÉVEL, A KÖLTŐ UNOKAÖCCSÉVEL

Az Ady-testvérek kapcsolatát Ady Endrével, a költő 89 esztendős unokaöccsével, a Vér és Arany Ady Baráti Társaság vezetőjével idéztük fel. Amikor Endre időnként öccsénél vendégeskedett a Lövőház utcában, Ady Lajos felesége, a költő által tréfásan „öcsémnének” nevezett Kaizler Anna gondoskodott róla. A költő öccsét a nagy korkülönbség miatt aggasztotta bátyja házassága, ám ellentéte Csinszkával csupán Endre halála után éleződött ki. Bátyjáról írt könyve hiteles forrás, nyelvezetében gördülékeny, és kifejezetten olvasmányos mű. Az unokaöcs Ady Endrééknek még dedikált könyvük is van Ady Lajostól: a könyvet a szigorú tanár az unokaöcs édesapjának ajánlotta 1935-ben, „atyafiságos szeretettel”. Ady Endre arról is beszélt a Budai Polgárnak, hogy Lajost elsősorban politikai okok miatt ítéli meg méltatlanul az utókor, mivel karizmatikus, jobboldali világnézetű ember volt. Az Ady Endre és felesége által alapított szervezet tíz éve működik, a költővel kapcsolatos előadások, művészeti estek szervezésével foglalkozik. Az Ady-rokonok emléktáblát is állítottak az egykori Liget szanatórium épületénél, ahol az író elhunyt, illetve a Lövőház utca 13. szám alatt – ez utóbbit a II. kerületi önkormányzattal közösen.

MESÉLŐ LEVELEK

Vitályos László, a költő leveleinek kritikai kiadását gondozó Ady-kutató a testvérek összetartásáról beszélt a Budai Polgárnak. Endre és Lajos egész életükben figyeltek arra, hogy megőrizzék a jótestvéri viszonyt. Ezt természetesnek tekintették. Ezt az érzelmi beállítottságot édesanyjuktól, Ady Lőrincnétől örökölték, aki nem tűrt meg semmiféle ellenségeskedést a családban. Ady Endre gyakran járt külföldön, ilyenkor fontos ügyeit öccsével intéztette. A szerkesztőségeknek küldött cikkekért járó honoráriumot gyakran Lajos vette át, és küldte tovább a költőnek. Endrének köszönhetően, gróf Apponyi Albert szakminiszter közbenjárására, Lajos a Markó Utcai Gimnáziumban kapott katedrát. A költő emellett a szerkesztőségekhez fordult, hogy hozzák le testvére írásait. Kevés sikerrel, mert az editorok nem tartották igazán tehetségesnek Lajost. Ady Lajos okos embernek számított, de szürke pedantéria jellemezte. Ambiciózus és szorgalmas volt, minden lehetőséget megragadott, hogy előbbre jusson, de frusztrációival – híres testvére árnyékában kellett élnie, a művelt városi réteggel szembeni állandó kisebbségi érzései voltak – egész életében viaskodott.