„Szép dolgokért élsz – és érdemes élned”

Bocsi Eszter tánccal köszöntötte a búcsúzó intézményvezetőt

Ahogy a kinevezésekor készült interjúban elmondta, hároméves korában kezdett el táncolni, balerina szeretett volna lenni. A Táncművészeti Főiskola elvégzése után 1985-ben került a Budai Táncklubhoz, ahol klasszikus balettet, dzsessz- és modern táncot tanít. 2010-ben nevezték ki az intézmény vezetőjévé, február elsejétől azonban átadta a stafétát. Ebből az alkalomból utódja, Rényi-Szirányi Laura, valamint a táncklub jelenlegi és korábbi munkatársai meglepetésünnepséget szerveztek a leköszönő intézményvezetőnek.

Simonné Puskás Judit

A meglepetés remekül sikerült. Az ünnepelt nem sejtett semmit, és könnyekig meghatódott, amikor az épületbe lépve felcsendült a zongoraszó, és a nagyteremben megpillantotta a tiszteletére összegyűlt kollégákat, Őrsi Gergely polgármestert, valamint a KULT2 vezetőit, Vámos Ágnest és Ary Zsófiát.

Elsőként Rényi-Szirányi Laura mondott köszönetet elődjének az elmúlt több mint másfél évtizedes vezetői munkájáért, amely alatt „nemcsak táncolni volt jó ide járni, hanem dolgozni is”, majd a táncklub munkatársai nevében Bocsi Eszter táncpedagógus fejezte ki gondolatait és érzéseit – stílusosan a tánc gyönyörű nyelvén. A balettelőadást követően a polgármester egy csokor virággal köszöntötte Puskás Juditot. „Kevés olyan intézmény van, amely ennyi éven át ilyen sok embernek szerez örömet, és amelyről – egy beázást leszámítva – soha semmilyen panaszt vagy problémát nem hallott az önkormányzat” – mondta Őrsi Gergely, Vámos Ágnes pedig a KULT2 újonnan alapított örökös tagság díját adta át a táncklub korábbi vezetőjének.

Puskás Judit óriási megtiszteltetésnek nevezte, hogy tizenhat éven át a Berczik Sára Budai Táncklub vezetője lehetett, és háláját fejezte ki az itt töltött évekért. Mint mondta, a vezetői poszttól most ugyan búcsút vesz, a táncművészet azonban továbbra is szívügye marad, a tanítást és tehetséggondozást változatlan elkötelezettséggel folytatja.

Végezetül egy személyes emléket osztott meg hallgatóságával, felidézte azt a Váci Mihály-versrészletet, amelyet még általános iskolás tanítónője írt emlékkönyvébe, és ami egész pályafutásán, egész életén keresztül elkísérte:

„És érezzék egy kézfogásról rólad,

hogy jót akarsz, és te is tiszta jó vagy,

s egy tekintetük elhitesse véled:

szép dolgokért élsz – és érdemes élned.”

Péter Zsuzsanna