Elismerések a mentők áldozatos munkájáért

A Pesthidegkúti Mentőállomáson Moldován Péter, a Budai Mentőállomáson pedig Óvári Péter vehette át kerületünk díját.

A Szent Kamill-díjat 2021-ben, a Covid-járvány közepette alapította a II. Kerületi Önkormányzat – abban az időszakban, amikor különösen is hangsúlyossá vált, milyen sokat köszönhetünk a betegellátásban dolgozóknak. A névadó Szent Kamill a középkori Itália szentje volt, aki maga is a török elleni csatákban szerzett sebesüléssel és más betegségekkel küzdött egész életében, ugyanakkor a betegellátásra tette fel az életét, és számos munkatársával együtt a kor viszonyai közt próbálta segíteni a gyógyulást.

A II. kerület Szent Kamill-díját évente két olyan mentődolgozó kaphatja meg, aki az Országos Mentőszolgálatnak a kerület területén szolgálatot ellátó állományában dolgozik, és aki a szakterületén huzamosabb ideig kiemelkedő teljesítményt nyújtott, vagy az adományozást megelőző év során hősies helytállással tett tanúbizonyságot a kerületi lakosság egészségi állapota, tájékoztatása, valamint a katasztrófák elleni védekezés, a veszélyhelyzetek megelőzése, a károk felszámolásában való részvétel iránti elkötelezettségéről. A két díjazott az emléklapon és plaketten túl 250 ezer forintos pénzjutalomban is részesül.

A pesthidegkúti mentőállomáson május 16-án Moldován Péter mentőszakápolónak Őrsi Gergely polgármester nyújtotta át az elismerést, egyúttal megköszönve a kollégáknak is a fáradhatatlan munkát, amivel a kerületiek egészségének megőrzéséért, gyakran az életük megmentéséért dolgoznak.

Május végén a Budai Mentőállomáson is átadták a Szent Kamill-díjat. Az eseményen nemcsak azok voltak ott, akik éppen szolgálatban voltak, hanem nagyon sokan bejöttek szabadnapjukon is, hogy együtt fejezzék ki nagyrabecsülésüket kollégájuknak.
„Jó helyre került a díj – veregették meg sokan Óvári Péter vállát. Ő egy olyan ember, akire mindig számítani lehet.”

Óvári Péter mentőápolóként a budaiak egyik régi, köztiszteletben álló tagja, aki következetes, de mindig emberséges magatartásával a fiatalabb kollégáknak is példát mutat. „Hálásak vagyunk mindazért a szolgálatért és erőfeszítésért, amit a legnehezebb pillanatokban is nyújtanak! Köszönjük, hogy számíthatunk Önökre!” – mondott köszönetet Kovács Márton, kerületünk alpolgármestere is. 

„Hálásak vagyunk azért a környezetért, amiben most dolgozhatunk” – mondta Óvári Péter a díjátadáson, hisz ez az alkalom egyúttal az első volt, amelyet már a Budai Mentőállomás megújult épületében adhatott át a kerület. Kovács Mártonnal együtt megtekintették az Alkotás utcán felépült sportpálya alatt létrehozott, méltán világszínvonalúnak nevezhető központot: a szolgálatban lévőket jól felszerelt, fürdőszobás pihenőszobák, tágas közösségi tér és öltöző, konyha és mindenütt a legkorszerűbb technika szolgálja. A mentőautók és más járművek a mélygarázsban parkolhatnak, ahol saját autómosó is van. Az épületen belül azonnal tudják riasztani a kollégákat, ha indulniuk kell. Büszkén mutatták meg azokat a tablókat is, amelyek a fővárosi, és azon belül a budai mentőszolgálat történetét mutatják be a kezdetektől napjainkig – de ennél is szívmelengetőbbek azok a mentőautós gyerekrajzok, amelyek az üzenőfalat díszítik.

SZEG–VZs

Óvári Péter:

– 35 éve léptem be a szolgálatba: mindig is mentősként dolgoztam. Gyerekkoromban a nagynéném, aki ápoló volt egy intenzív osztályon, olykor bevitt magával: már akkor megragadott az egészségügy miliője, az, hogy segíteni lehet az embereken. Aztán 19 éves, helyét kereső fiatalként egy ismerős ajánlotta nekem, hogy menjek el mentőzni – és itt ragadtam. Megfogott a munka – szigorú protokollok mellett is meglévő – változatossága, a mindig úton levés, és az, hogy részese lehetek az emberek nehézségeinek vagy éppen örömének, ha mondjuk egy szüléshez riasztanak. Miskolcon kezdtem a pályám, itt, a budai állomáson 2005 óta, tehát csaknem húsz éve dolgozom.

A Szent Kamill-díjat megkönnyeztem, nagyon jólesik a megbecsülés, az egyszerű „köszönjük”, a kollégák kézszorítása. Ez most új lendületet, ösztönzést is adott, hogy folytassam ezt a sokszor nagyon nehéz munkát.

Moldován Péter:

– Korábban a vendéglátóiparban dolgoztam cukrászként, de vendéglátóipari szakoktató – közgazdásztanárként szakközépiskolában is oktathatok tantárgyakat. Franciaországban is tanultam és dolgoztam, valamint 16 évig tagja voltam a Vörösmarty téri Gerbeaud cukrászda csapatának is. Egyetemi végzettség ide, komoly cukrászati és vendéglátós ismeret oda, egy éjjel azon gondolkodtam, hogy milyen hasznosabb munkát tudnék végezni. Végül a mentőszakápolói képesítés megszerzése mellett döntöttem. 2020-ban kezdtem el dolgozni az Országos Mentőszolgálatnál, és az elmúlt három és fél évet végig Pesthidegkúton töltöttem. Elsőre talán furcsa, de az eredeti foglalkozásomból sokat tudtam kamatoztatni mentőápolóként. A vendéglátós teherbírás és talpraesettség jól jött a mentőellátás feladataihoz, ugyanúgy, mint a precíz, gyors és szép munkavégzés. Nagyon szeretek a II. kerületben dolgozni, és otthon érzem magam Pesthidegkúton, amihez a remek kollegiális közösségünk is hozzájárul, szinte családomnak tekintem a hidegkúti mentőállomást.

– Korábban a vendéglátóiparban dolgoztam cukrászként, de vendéglátóipari szakoktató – közgazdásztanárként szakközépiskolában is oktathatok tantárgyakat. Franciaországban is tanultam és dolgoztam, valamint 16 évig tagja voltam a Vörösmarty téri Gerbeaud cukrászda csapatának is. Egyetemi végzettség ide, komoly cukrászati és vendéglátós ismeret oda, egy éjjel azon gondolkodtam, hogy milyen hasznosabb munkát tudnék végezni. Végül a mentőszakápolói képesítés megszerzése mellett döntöttem. 2020-ban kezdtem el dolgozni az Országos Mentőszolgálatnál, és az elmúlt három és fél évet végig Pesthidegkúton töltöttem. Elsőre talán furcsa, de az eredeti foglalkozásomból sokat tudtam kamatoztatni mentőápolóként. A vendéglátós teherbírás és talpraesettség jól jött a mentőellátás feladataihoz, ugyanúgy, mint a precíz, gyors és szép munkavégzés. Nagyon szeretek a II. kerületben dolgozni, és otthon érzem magam Pesthidegkúton, amihez a remek kollegiális közösségünk is hozzájárul, szinte családomnak tekintem a hidegkúti mentőállomást.

Nagyon köszönöm, és megtisztelő a díj, amit átvehettem, és ami a kollégáim nélkül bizonyosan nem került volna hozzám.