Ősz Ilona mesés képei

Orosz István, Ősz Ilona és Feledy Balázs

Jó részük a nagy klasszikus mesék szereplőit – Hófehérkét a törpékkel, Csipkerózsikát a királyfival, Piroskát a farkassal, Jancsit és Juliskát a boszorkánnyal – ábrázolja, de bibliai és mitológiai jeleneteket – Krisztust a kereszten, Zsuzsannát és a véneket, Romulust és Remust –, valamint számos portrét is láthatunk a művész legújabb alkotásai közül.

 Vázsonyi János

A rendhagyó megnyitó mesevilágba ringató hangulatáról a képek mellett Vázsonyi János szaxofonjátéka gondoskodott, elemző-értékelő beszéd helyett pedig két régi barát (akik maguk is meg lettek örökítve egy-egy vásznon), Feledy Balázs művészeti író és Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész beszélgetett az alkotóval. – A mese lételemem, számomra realitás – vallotta Ősz Ilona hozzátéve, hogy gyerekkorától fogva mindig félt valamitől vagy valakitől, és mindig szerelmes volt valamibe vagy valakibe. Felidézte egyik első élményét, amikor nagypapájának egy régi, politikai karikatúrákkal teli könyvében megpillantott egy emberfejű kutyát ábrázoló rajzot, amitől annyira megijedt, hogy kitépte az oldalt és a kályhába dobta. Ma is tud annyira rettegni egy könyvtől vagy filmtől, hogy csak lámpafényben tud elaludni. A mesejelenetek megfestése számára részben félelmeinek kivetítése, ugyanakkor annak a csodának a megjelenítése is, hogy a mesében minden megtörténhet. Főleg a Grimm-mesék hőseit festette meg, mert mint mondta, Andersen történetei még hátborzongatóbbak.

Ősz Ilona

Portréival kapcsolatban a művész elmondta, hogy sohasem kellett megrendelésre dolgoznia, mindig azokat festette le, akiket le akart festeni, mert számára érdekes vagy fontos emberek – közülük többen a megnyitón is részt vettek.

Legyen szó akár a portrékról, akár a mesés vagy a mitológiai, bibliai témájú képeiről, a két beszélgetőtárs egyetértett abban, hogy Ilona a szívéből fest – ezt mutatják színes, mozgalmas és szenvedélyes alkotásai.

PZS

Ősz Ilona édesapja Ősz Dénes festőművész volt. Gyermekkorát a II. kerületben töltötte, a Hűvösvölgyi úton volt a család otthona, valóságos művészeti gócpont, ahol sok művész járt-kelt. Ilona az Iparművészeti Főiskolán végzett 1968-ban, majd 1976-ban Dániába költözött, ott lett ismert képzőművész. Európa jelentős képzőművészeti centrumaiban, főként Németországban és Skandináviában volt egyéni kiállítása. A festészet és a grafika mellett díszlet- és jelmeztervezéssel, könyvillusztrációk készítésével foglalkozott.
Magyarországon a nagyközönségnek nemigen volt módja műveivel találkozni, bár 1982-ben részt vett a külföldön élő magyar művészek kiállításán, amit a Műcsarnok rendezett, 2005-ben pedig Göncz Árpád nyitotta meg kiállítását a budapesti Vasarely Múzeumban.
2015-ben költözött végleg haza. Hazatérését követően a Kultúrkúriában került sor a művész első hazai, újbóli bemutatkozó önálló tárlatára 2020 elején, amelyet a dán nagykövet nyitott meg.Tom Jörgensen művészettörténész így jellemzi a művészt: „Ősz Ilona életműve soha nem lankadó szenvedélyt, kielégíthetetlen kíváncsiságot, gátlástalan humort képvisel, s mindehhez párosul embertársaival szembeni mély empátiája. Mindez, fölényes mesterségbeli tudásával együtt teszi őt egy teljességgel hasonlíthatatlan, a szó legnemesebb értelmében unikális, parázsló művésszé.”