Basic HTML Version
16. OLDAL
HITÉLET
BUDAI
POLGÁR
Új feladat, nagy lehetőség
Szentelése után öt évvel, 29 évesen kapta
a feladatot, hogy Ófalu-Széphalompapi ve-
zetője legyen. Elődei szinte évenként cseré-
lődtek. Hogyankezdődött aplébánosi élete?
2003 júniusában kaptam a kinevezést. Köz-
vetlen elődömmár jó egy hónappal az érkezé-
semelőtt elment, nyár volt, csak hétvégén jöt-
tek helyettesíteni atyák a környékről. Keresni
kellett még a plébánia kulcsát is, nem tudtam,
hová rakjam le a holmimat. Nagy volt a bizal-
Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek Gyetván Gábor plébánost felmen-
tette a Budapest-Széphalmi Jézus Szíve Plébánia vezetése és a Budapest-Pesthidegkút-
Ófalui Sarlós Boldogasszony Plébánia oldallagos ellátása alól, és kinevezte a Buda-
pest-Kispesti Nagyboldogasszony Főplébánia plébánosává. Eddig a hír. Gábor atya első
plébánosi szolgálati helyétől búcsúzik.
matlanság, hiszen igen gyakori volt ezen a he-
lyen a papváltás. Gondolták: „na, ez is idejött,
majd elmegy jövőre.” Jelentős hendikeppel
indultam. A bíboros úr, aki 2002-ben vette át
az egyházmegye vezetését, elhatározta:minden
papjával négyszemközt beszélget. Rám nem
sokkal a kinevezésem után került sor. A be-
szélgetés végén a bíboros úrmegkérdezte, hogy
van-e valami kívánságom. „Bíboros úr, én az
elmúlt öt esztendőbenhatszor költöztem, hadd
maradjak legalább tíz évig békén!” – kértem.
Ófalu és Széphalom két önálló plébánia – egy
paphoz rendelve. Önállóan vezetett anyakönyv,
két képviselő-testület, két költségvetés. Igye-
keztem, hogy mindkét helyen egyformán le-
gyen szentmise, legyenek ünnepek, bérmálás,
elsőáldozás. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy egy
idő után elfogadtak, és elkezdtünk közösen
dolgozni, rendbe tettük a templomot, a plé-
bániát. Aközösségek lassan elkezdtek alakulni,
és működni. A papnak nem az a dolga, hogy
kultúros legyen. A papmisézzen, prédikáljon,
a szentségeket szolgáltassa ki. Aképviselő-tes-
tületnek, a plébánia közösségének a dolga az,
hogy a plébános tudtával, ellenőrzésével –mert
a plébános az egyszemélyi felelős – szervezze,
irányítsa a közösségi életet. Ennek szellemé-
ben szépen alakultak a programok a plébá-
niákon. Előre megkaptam a féléves tervet, és
ha arra rábólintottam, akkor a részvétel szá-
momra kötelező volt. Amikor tíz évvel ezelőtt
idejöttem, minden volt, csak nyugalom nem.
Most nyugalom van, és rendezett működés.
Tele vannak a templomok felnőttekkel, gyer-
mekekkel. Ez a lényeg. És a kulcsot sem kell
keresnem, sőt, az embereket sem.
Hogyan fogadta a közösség az elhelyezés
hírét?
Amikor június végén bejelentettük a vál-
tozást az egyházközségeknek, akkor én már
két hónapja emésztettem. Éppen a születés-
napomon, április 30-án ismertette velem a
bíboros úr azon szándékát, hogy új szolgá-
lati helyet jelöl ki számomra. Az egyházjog a
plébánosnakmegadja azt a lehetőséget, hogy
a felkérésre nemet mondjon, de ha a szen-
telésnél engedelmességet fogadtam, akkor
az első kérésre hogyan válaszolhattam volna
nemmel?
Amikor jöttek a hívek és sírdogáltak,
mondtam nekik: ne higgyétek, hogy nekem
könnyű, mert tíz év alatt az ember gyökeret
ereszt. Hamár úgymegy végig az ember az ut-
cán, hogy akár egy harmadik kezet kitehetne
az autóra integetni, akkor otthon van. Kap-
csolatok, barátságok alakultak, hiszen ha egy
családon belül a pap eltemeti a nagymamát,
esket, keresztel, akkor szinte családtaggá
válik, és ez erős kötődés. De talán könnyű a
váltás, mert Szűcs Balázs atyát a környék na-
gyon jól ismeri, mert itt nőtt fel, és Ófaluban
eddig is rendszeresen misézett.
Hogyan fogja kezdeni az életet Kispes-
ten?
Úgy, ahogyan itt. Egy évig nézegetek, fi-
gyelek. Ha az ember új helyre megy, akkor
először tanulmányozza a meglévőt, azután
hamegismerte, és ha szükséges, akkormoz-
gassa meg a kerekeket. Nem egy nagy lufit
akarok felfújni, „na, gyorsan mutassunk fel
valamit” jelszóval. Nemváltozásokat akarok,
hanem azt, hogy ami megvan, az működjön.
Legyen jó hangulat, vidámság. Ha valakin ér-
ződik, hogy szereti az embereket, a gyereke-
ket, kíváncsi amásikra, akkor annak a társa-
ságában jó lenni, és talán könnyű elfogadni,
befogadni. Elődöm,Hegedűs Lászlókanonok
úr 82 évesen megy nyugdíjba, 30 évig volt a
templom plébánosa. Minden szempontból
becsülendő az, amit 1982 óta véghezvitt.
Szentelésének tizenöt éves évfordulóját
ünnepli. Hogyan alakult a hivatása?
Versegen éltema szüleimmel, testvéreim-
mel. Ötéves voltam, amikor kijelentettem,
hogy Trabantos pap leszek. Akkoriban egy
bécsi segélyszervezet jóvoltából az atyák jó
része Trabanttal járt, és az én fejemben a pap
és a Trabant összetartozott. Jarábik János, Já-
nos atya volt a plébánosunk. Nagy szeretettel
emlékszem rá. Jártunk biciklizni, mentünk
a Dunára fürödni, külföldön is vele voltam
először. Megtanított faragni, felújítottuk a
templomtornyot. Mentem ministrálni, az-
után az iskolába, iskola után haza, bekaptam
tíz palacsintát, bedobtam a táskámat a sa-
rokba és rohantam, mert János atya várt a
sarkon. A kereszteződésben felvett még két
srácot. Este nyolckor jelentem meg otthon,
és meséltem, hogy mi mindent csináltunk.
Honnan jött a hivatás? A példából. Ez a mi
nagy felelősségünk, a papok felelőssége. És
a képzés felelőssége is, hogy olyan papok le-
gyenek, akik képesek a példaadásra.
R
aduj
K
lára
Gyetván Gábor
1974. április 30-án szü-
letett Hatvanban, Versegen élt szüleivel
és két testvérével, az Esztergomi Ferences
Gimnáziumban érettségizett. 1998 júni-
usában szentelték pappá Esztergomban.
Káplán volt a Rózsák terei plébánián 1998
és 2001 között, a Városmajori plébánián
2001 és 2003 között, plébános a Széphalmi
és az Ófalui plébánián 2003 és 2013 között.
Plébánosi kinevezést kapott a Kispesti Nagy-
boldogasszony Főplébániára 2013-ban.
F
otó
: H
interauer
L
ászló