Basic HTML Version
2013/14 – július 12.
KEDVES SZOMSZÉD
13. OLDAL
– Nem vagyok én olyan érdekes, hogy rólam
kelljen írni. Talán azért sem vagyok igazi téma,
mert én nem az akkoriban divatos sportolói
karaktert képviseltem. Én ugyanis egyetlen pil-
lanatig sem akartam csak és kizárólag a sportra
feltenni az életemet. Számomra mindig is fon-
tosabb volt a majdani hivatásom, a sport csak
másodlagos szerepet töltött be az életemben.
Ennek ismeretében még érdekesebb, hogy
odáig eljutott, ameddig. Kétszeres Európa-
bajnoklettúgy,hogymindösszehat esztendővel
korábban kezdett komolyabban úszni.
Így igaz, 1948-ban jelentkeztem a Neményi
Madisz SE-be, amely sportkör később a Lo-
komotív, a Törekvés, majd a BVSC neveket is
magáénak mondhatta. A korszakos jelentőségű
edzőegyéniséghez, Sárosi Imréhez kerültem,
pályafutásom során hét magyar bajnoki címig
jutottam. Természetesen a torinói két elsőhelyet
(a400méteres gyorsúszásbanés a4x100méteres
gyorsváltóban, utóbbibanGyenge Valival, Szőke
Katóval és Temes Judittal) tartom a legtöbbre.
Az olimpiákkal nem volt szerencsém, hiszen
1952-benmég túl fiatal voltam, 1956-ban pedig
márnyakig elmerültemaz egyetemi tanulmánya-
imban, így nem tudtamérdemben felkészülni a
válogatókra.
Ezek eddigi pályafutásának rideg tényei.
Hallhatnánk egy kicsit bővebben is szabvá-
nyosnak cseppet semmondható életéről?
Mint fiatal lányt, persze, hogy engem is érde-
keltek a versenyek, a minél jobb eredmények.
1951-benmár a válogatott keretbe ismeghívtak.
Emlékszem,micsoda szenzációt jelentett, amikor
a tatai edzőtáborban havonta kaptunk egy-egy
kiló csokoládét és narancsot! Ami pedig a szak-
mai részt illeti, én különösen Székely Évának
köszönhetek sokat. Úgy szoktam mondani, mi
rajta nőttünk fel. Ő akkor már befutott, felnőtt
versenyző volt, nálamhét évvel idősebb.Mellette
már annak is örültem, ha mindenmásodik száz
méteren tudtam tartani a tempót.
Kétszeres Európa-bajnok lett, mégsem ju-
tott ki egyik olimpiára sem. Közben sokkal
szerényebb eredménylistával másoknak ez
sikerült. Ha a sportot helyezi előtérbe, felte-
hetően sokkal többre is vihette volna?
Ez a súlypontáthelyezés nekem egy pillanatig
semjutott eszembe!Elsődlegesenmindig isvilla-
mosmérnökszerettemvolna lenni, smindenmás
csak ezutánkövetkezett a fontossági sorrendben.
Ezért elég sok áldozatot is hoztam. Hogymást ne
mondjak, szerény anyagi körülményeink miatt
az egyetemi éveimalatt egy évfolyamtársnőmmel
ketten,megosztva ettünk egy előfizetéses főételt.
A villamosmérnöki kar tanulmányi köve-
telményeit hogyan sikerült összehangolnia
az edzésekkel?
A sportsikerek után a mérnöki hivatást választotta
Az 1954-es torinói úszó Európa-bajnokság
egyik magyar hőse, a gyorsúszó Sebő Ágota
1945 óta a kerületünkben lakik. Nehezen
állt rá a beszélgetésre, mert mint mondta:
számára a sportnál is fontosabb volt a maj-
dani hivatása és a családja.
A tanulás volt az első. Gyakran előfordult,
hogymár hajnali fél négykor a konyhaasztalnál
ültemés végeztema dolgomat, hogymehessek
edzésre. Így ment ez egészen 1958-ig, amikor
megszereztemaz erősáramú szakon a diplomá-
mat. Egyidejűleg pedig vissza is vonultam, de
amedencék világától nemszakadtamel. Meg-
bíztak ugyanis az Újpesti Dózsa utánpótlásának
vezetőedzői teendőivel. Későbbezt feladtam, de
1966-ban az öttusa válogatott tagjainak úszó-
edzéseit vezethettem. BalczóAndrással civilben
nagyon jó volt a kapcsolatom, de őmár akkor is
teljesen a sajátmódszerei szerint készült, abba
nemhagyott beleszólni. Dr. Török Ferenc igen
gyenge úszó volt, rengeteget fejlődött a kezem
alatt. Szegény, már eltávozott Móna Pista (aki
szintén a kerületben lakott) egyszer nagyon
rám ijesztett. Az egyik versenyen ugyanis jóval
a várható idő alatt érte el a falat. Nemis jött oda
hozzám, csak üzent, hogy ne izguljak! Nincs
semmi baj, csakkicsit elhajlott az éjszakában…
Közben két gyermeke is született (férje
Almási Miklós esztéta, akadémikus), az öt-
tusázók is kikerültek az életéből. Bár 1981 és
1990 között a BVSC úszóinak vezetőedzője-
ként is tevékenykedett, de ez sosem ment a
munkája rovására.
Ez csak azért sikerülhetett, mert együtt lak-
tunk az édesanyámmal, aki rengeteget segített!
Az uszodában pedig igen jó kettőst alkottunk
Rátonyi Gáborral, akivel minden felmerülő
szakmai és szervezési kérdést eredményesen
át tudtunk beszélni.
A munkájáról, amit mindig is a legfonto-
sabbnak tartott, még nem esett szó.
Egész életemenkeresztül aMÁV-nál dolgoz-
tam.Aszakmábancsak„mozdonyosnak”becéz-
tek, ami azt jelentette, hogy az elektromos- és
dieselmozdonyok villamos berendezéseinek
karbantartásával foglalkoztam. Ez a munka
szenvedélyesen érdekelt és mind a mai napig
– közel a nyolcvanhoz – foglalkoztat. Sajnos,
ma már rendszeres szakmai munkára nincs
lehetőségem, maradt a háromhavonta meg-
jelenő
Vasútgépész
nevet viselő szakfolyóirat,
amelyben még publikálhatok.
Bármár hosszú évek óta nyugdíjas, úgy ér-
zékelem, eddigmégnemvolt idejeunatkozni.
Ilyesmiről szó sem lehet. Hogy mást ne
mondjak, a közelünkben lakó lányom belga
juhász kutyáját naponta többször kell sétáltat-
nom, egyetlen unokám is gyakran meglátogat
minket. A lakás karbantartását még egyedül el
tudom látni, ami egyre több időt vesz igénybe.
Összességében azonban nem érzem igazán jól
magamat a nyugdíjas életben. Úgy gondolom
ugyanis, hogy az ember attól ember, ha értelmes
munkát tud végezni. Erre pedigmind kevesebb
a lehetőségem.
J
ocha
K
ároly
Sebő Ágota, Gyenge Valéria, olimpiai és Európa-
bajnok, Littomeritzky Mária olimpiai bajnok,Sárosi
Imre (mesteredző) köpenyben, Garai Mária,
magyar bajnok, Kárpáti Vera magyar bajnok
háttérben: Klim Mátyás, jövő reménysége (1954,
BVSC uszoda)
F
otó
:
archív
, J
ocha
K
ároly
1955-ben Varsóban Killermann Klárival
1954, Torino, 400 méteres női gyorsúszás bajnoka