Basic HTML Version
díjas építész. – Mészáros Géza terveit azonban
nem fogadták el, ráadásul akkor tervgazdasá-
gi nehézségek miatt (1967-et írunk) 1968-tól
irodaépítés-stopot rendeltek el, és ezért na-
gyon rövid idő alatt kellett az új tervekkel el-
készülni. Így kapta meg 1967 októberében a
feladatot Kévés György. A 270 méter hosszú, de
igen keskeny telekre kellett megtervezni Buda-
pest akkor legnagyobb irodaházát.
– A Mártírok útjai épület végleges kivite-
li terveit és az építés ellenőrzését az akkori
szokás szerint az Iparterv 8-as számú irodája,
benne kollégáimmal, Farkas Ipollyal és Mé-
száros Gézával közösen fejeztük be – tette hoz-
zá Kévés György.
A kivitelezést a közelben lévő földalatti épít-
kezése miatt két részre kellett bontani. 1970-
ig az első, úgynevezett A-ütem épült meg, a
B-ütem kivitelezése csak a metró budai szaka-
szának befejezése után kezdődhetett volna el.
Erre azonban már nem került sor. Később, a
90-es évek második felében eladták a teleknek
ezt a részét, bevásárlóközpont épült ide.
Az eredeti elképzelésekhez képest sok
minden módosult az idők során: 1969-ben
– amikor már tartott az építkezés – kiderült,
hogy nem gyári irodák költöznek oda, ha-
nem a Kohó- és Gépipari Minisztérium. Ké-
vés György szerint ez is az oka annak, hogy az
épület belső kialakítása nem volt túl igényes.
Ami azonban nagyobb baj, hogy az épület ma-
gán viseli az akkori gyenge szocialista ipar
gyártmányainak a nyomát is.
– Az akkori világszínvonalhoz képest rend-
kívül silány minőségű alumínium köpeny-
fal szerkezetekkel és korszerűtlen szegényes
festett üvegbetétekkel kellett borítani – az
egyébként akkor magyar viszonylatban kurió-
zumszámba menő, először itt alkalmazott 10,8
méter axistávolságú, jó minőségű,
Komlóssy
István
statikus által tervezett – vasbeton szer-
kezetet. A salgótarjáni üveggyárban gyártattuk
le például a festett, speciális edzett üvegeket,
amelyek azonban a gyártási hibák miatt a nap-
sütés-felmelegedés hatására sorra szétdurran-
tak, és ezért egy védőtetőt is kellett akkoriban
az épület köré felállítani.
Csomay Zsófia és Kévés György egyetérte-
nek abban, hogy a korabeli technológia szűkös
lehetőséget biztosított egy építésznek. Szinte
minden állami beruházásnál vasbeton szerke-
zetet lehetett csak használni.
– Ezek az épületek hagyományos értelemben
nem épületek – véli Csomay Zsófia –, hanem
tárgyak, és nem 500, csak 50 évre készültek.
A vasbeton épületekkel ellentétben egy kő-
vagy téglaház szépen öregszik – mint az ember.
Hatalmas terek nyílnának
Az épület egyre kevésbé felel meg a mai kor
igényeinek. A megkérdezett építészek közül
Finta József
Kossuth-díjas építész a radikális
megoldás híve. – A város nagyon sokat nyerhet-
ne, ha lebontanák ezt az épületet! Óriási mére-
te miatt blokkolja az észak-nyugati széljárást,
amely a Hűvösvölgyből hozza a friss levegőt. Ez
a levegő eljuthatna a Margit körútig is, ha a ház
eltűnne onnan. A Millenáris egészen a Széna
térig nyújtózhatna, s megindulhatna a Ganz-
épületek felújítása-fejlesztése is. Ha ezeket
renoválják, hatalmas terek nyílnának a parkon
belül, amelyek gyerekprogramok, kulturális
rendezvények, kiállítások, koncertek helyszí-
néül szolgálhatnának. Elképzelhető persze az
épület átalakítása is, az alumínium függönyfa-
lak eltüntetése, illetve egy-egy emeletét vissza
lehetne bontani, de így a ház mérete nem vál-
tozna, csak pénzkidobás lenne.
Kévés György szerint napjaink összetett és
fontos műszaki és gazdasági kérdéseit – sza-
nálás vagy átépítés? – csak egy részletes tanul-
mányterv elkészítése után lehetne korrektül
megválaszolni.
– Egyelőre nem lehet megmondani, hogy
azzal nyerne-e a beruházó, ha lebontanák
az épületet vagy inkább azzal, ha új korszerű
külső-belső szerkezetekkel teljes egészében
felújítanák – az egyébként ma is jó minőségű
vasbetonvázú épületet. Szerintem: első látásra
ez utóbbi volna valószínűleg gazdaságos – tette
hozzá Kévés György.
Csomay Zsófia úgy véli, hogy a felmerülő kér-
désekre az építészszakma megkérdezésével le-
hetne érvényes válaszokat adni.
– Ha a lebontás mellett döntenének, na-
gyon szép teret lehetne kialakítani – mondja
Csomay. – Talán áttört struktúrákkal, levegős
megoldással, ami térfal is egyben. Nagyon
érdekes módon lehetne összekapcsolni a
körutat és a zöld területeket. A legnagyobb
gond az, hogy – bár az épülettelepítése a
körút térfalának folytatásaként nem kifogá-
solható – az építészeti világa ma már elavult,
és nincs folytatása. A funkciója ma már tel-
jességgel idegen az azóta „átszineződött” vá-
rosrészben. Ez is az oka annak, hogy annyira
feleslegessé vált.
T
óth
I
ldikó
-NZSA
maradt időtálló a minisztériumi épület
el a Margit körúti irodaház
Kévés György a 270 méter hosszú, de igen keskeny telekre tervezte meg a kor legnagyobb irodaházát
Csomay Zsófia úgy véli,
hogy a felmerülő kérdésekre
az építészszakma megkérdezésével
lehetne érvényes válaszokat adni
Finta József a radikális megoldás híve.
– A város nagyon sokat nyerhetne,
ha lebontanák ezt az épületet!
2013/3 – február 8.
HELYTÖRTÉNET
15. OLDAL