8. OLDAL
KEDVES SZOMSZÉD
BUDAI
POLGÁR
Milyen érzésekkel vette át az állami elis-
merést?
Talán furcsa, amit mondok, de felemás ér-
zések fogtak el a díj átvételekor. Óriási öröm-
mel töltött el az elismerés, amit nagyonmeg-
tisztelőnek tartok, ugyanakkor az is eszembe
jutott, hogy sok-sok kollégát fel tudnék so-
rolni, aki megérdemelné a díjat. Most nekem
volt szerencsém, ahogy az életben már oly
sokszor: szerencsés vagyok a családommal és
a munkámmal egyaránt. A Járdányi az énmá-
sodik otthonom, ahol csodálatos kollégák és
szeretnivaló növendékek vesznek körül.
Hogyan kezdődött a pályafutása?
A szüleim zeneszerető emberek voltak, bár
hangszeren nem játszottak. Volt azért ott-
hon egy zongoránk, és a bátyámat taníttatták
zongorázni. Én még kicsi voltam, óvodába
jártam. Amikor jött hozzánk a tanárnő, én is
„Más hivatást el sem tudnék
Hornyánszkyné Becht Erika nevével többször is találkozhattak olvasóink e lap hasábjain. Érdi
Tamás zongoraművész egy interjúban nagy szeretettel mesélt tanárnőjéről, akárcsak a zongora-
művész házaspár, Ránki Dezső és Klukon Edit, akik Fülöp fiúk számára választották őt tanárnak.
Idén januárban a tanítványok, Kocsis Krisztián, Li Canqi és Radnóti Róza országos és nemzet-
közi sikereiről számoltunk be. A Járdányi Pál Zeneiskola zongoratanára legutóbb abból az alka-
lomból szerepelt újságunkban, hogy március 15-én Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki.
mindig bent voltam a szobában, és nagyon
figyeltem. Szép lassan, teljesen magamtól
megtanultam a bátyám darabjait. Így figyelt
fel a család a zenei érzékemre, és elvittek a
Zeneakadémia zongora tanszékének akkori
vezetőjéhez, Hernádi Lajoshoz. Ő kezdett el
foglalkozni velem. Hétéves voltam, amikor
figyelmeztetett: tönkre fog menni a kezem a
nehéz daraboktól. Én pedig azt gondoltam,
hogy ha nem csinálhatom tovább, abbaha-
gyom. Egészen hetedikes koromig nem fog-
lalkoztam a zongorával, akkor egy barátnőm
kért meg, hogy tanítsam játszani, majd nem-
sokára lett még egy kis tanítványom. A szom-
szédunkban lakó, akkor már nyugdíjas zon-
goratanárnő pedig rábeszélt, hogy folytassam
én is a tanulást. Beajánlott a körzeti zeneis-
kolába, a későbbi Járdányi Pál Zeneiskolába.
Gyermekkorában is a II. kerületben élt?
Ugyanott lakommost is, ahol a szüleimmel
éltem: a Bem tér sarkán. A zeneiskolához is
hű vagyok: egy év kivételével itt tanítottam,
tanítok 1966 óta. Az első évben 28 növendé-
kemből 27 kezdő volt, de már köztük is volt
olyan kiváló tehetség, akiből művész lett. Ké-
kesi Judit ma a Bartók Béla Konzervatórium
művésztanára, Egri Mónika zongoraművészt
pedig még óvodáskorában kezdtem tanítani.
Őt annyira szerettem, hogy a kislányom róla
kapta a nevét. Az én Mónikámnak azóta négy
szép gyermeke van, és gyermekpszicholó-
gusként dolgozik.
Pódiumra soha nem vágyott?
Kislánykoromban vonzott a fellépés, a szép
ruhák, a taps, de ahogy elkezdtem tanítani,
már csak erre vágytam. Más hivatást el sem
tudnék képzelni. A Járdányi mellett több
mint húsz évig tanítottam a Zeneakadémia
tanárképző szakán didaktikát, ahol most is
gyakorlatvezető vagyok. Tizenöt évig az ELTE
zenei tanszékén is dolgoztam.
Mi a titok? Van olyan különleges peda-
gógiai módszer, amellyel ilyen sikeresen
lehet oktatni?
Nem szabad szigorúan ragaszkodni az elő-
írt tanulási menethez, hiszen olyan különbö-
zőek a gyerekek: más-más módon és ütem-
ben fejlődnek. Nekünk, zenetanároknak az
az óriási előnyünk egy osztályban tanító pe-
dagógushoz képest, hogy sokkal jobban meg
tudjuk ismerni a tanítványainkat, tudunk
hozzájuk alkalmazkodni. És minél kisebb a
gyermek, annál fontosabb a vele való bánás-
mód és kapcsolat. A másik elengedhetetlen
feltétele a sikeres tanulásnak, hogy a gye-
rek szeresse azt, amit tanul, ne kényszerből
csinálja. A görcsösség, a szorongás azonnal
meglátszik a zongorajátékon.
„Sosem erőltetett semmit”
Ránki Fülöp növen-
dék: – Mindig ter-
mészetes volt, hogy
valamit eljátszom
neki, ő pedig segít a
javulásban. Sosem
erőltetett semmit,
haladtam a ma-
gam útján, mialatt
ő mentorként, ba-
rátként mellettem
állt, és gondolatokkal, ötletekkel gazdagította
játékomat. Amikor olyan időpontban foglalkoztam
kevesebb kedvvel telve a technikával, amikor
különösen sokat és figyelmesen kellett volna,
óráinkon visszazökkentem a gyakorlásba-gyakor-
latba, így nem engedett ellustulni, amiért szintén
nagyon hálás vagyok neki. Tapasztalataim szerint
a finom irányítás, útegyengetés mellett minden
tanítványánál hagyja, hogy az isteni adomány
megvalósulhasson, személyenként máshogyan,
erőszakos beavatkozás nélkül. Ez ritka és szere-
tetre méltó dolog a mai zeneoktatásban.
Kedves Erika!
A konzervatóriumi éveim alatt ismertem meg Kékesi Juditot,
akinek a zongorázása már akkor is nagyon közel állt hozzám.
A fölöttem lévő évfolyamok egyikébe járt, és köztudott volt, hogy
egy csodálatos fiatal tanárnő, Becht Erika tanította. Ő a Te első
növendékedként felvételizett a Konziba. A kettőtök kapcsolata és
annak gyümölcse „tapintható” volt, azóta is élénken emlékszem
rá. Amikor a már hosszú ideje önállóan, rendszeresen zongorázó
Fülöp számára tanulási lehetőséget kerestünk, Téged hívtalak fel
telefonon. Sok csodálatos muzsikus került ki a kezeid közül. Még-
is, leginkább a fent említett korai élmény befolyásolt abban, hogy
hozzád fordultam kérésemmel-kérdésemmel. Pozitív válaszod-
nak köszönhetően elkezdődhetett kettőtök közös munkája, amely
immár nyolc éve tart. A tudás, a tapasztalat nagyon fontos, de
önmagában kevés, sőt, annak nemmegfelelő alkalmazása igen hátramozdító, bénító is lehet. A
Te különleges lényedet áthatja az alázat, a feltétlen és elfogadó szeretet, a hihetetlen türelem és a
jövőbe vetett hit. Az erőszak távol áll Tőled. Fülöpnek életre szóló útravalót adtál, és biztosan tu-
dom, hogy úgy szakmailag, mint emberileg ő mindezt tovább hinti majd. Bár tudom, hogy nem
az úgynevezett „társadalom” elismerésére vágyakozol, amikor a tőled telhető legjobbat teszed,
mégis nagy öröm számunkra, hogy magas állami kitüntetésekkel is elismerték eddigi életműve-
det. A Jóisten éltessen sokáig egészségben és boldogságban, gyönyörű családod, tanítványaid és
barátaid körében.
Hálás köszönettel és szeretettel,
Edit (a Klukon)
Klukon Edit zongoraművész levele Becht Erikának, születésnapja alkalmából
A tanárnő tanítványával,
Ránki Fülöppel
Klukon Edit zongoraművész
férjével, Ránki Dezsővel
Születésnapi beszélgetés Becht Erikával, a Járdányi Pál