A sétát a lapunkban is rendszeresen publikáló író-újságíró, Verrasztó Gábor vezette, nemcsak azért, mert jelenleg ő lakik a nevezetes ajtó mögött, abban a lakásban, ahol Szabó Magda híressé vált házvezetőnője is élt, hanem azért is, mert kiváló ismerője Pasarétnek: az ottani épületeknek és a híres lakók történeteinek. Ezeket a történeteket egyébként a Pasaréti mesék című könyvéből, illetve a Budai históriák című sorozat köteteiből ismerhetik meg az olvasók.

A március végi verőfényes szombaton a Júlia utcában több mint negyven érdeklődő, fiatalok és idősebbek, budaiak és pestiek gyűltek össze. Az első állomás természetesen az ajtó volt: Szőke Júlia, azaz Szeredás Emerenc lakásának idegenek előtt soha ki nem táruló ajtaja. Verrasztó Gábortól megtudtuk, hogy még ma is él olyan lakó a házban, aki ismerte Juliska nénit, a magát valóban rendkívül keménynek és nyersnek mutató igazi jótét lelket. Az is igaz, hogy egész életében egy kriptára gyűjtött, ami – ha nem is egészen úgy, ahogyan szerette volna –, de mégis megadatott végső nyughelyéül. Amikor 1978-ban, 77 éves korában elhunyt, földi maradványait egy urnafalba helyezték el. Szabó Magda végakarata szerint az írónő halála után Juliska néni urnáját is az íróházaspár sírjába temették – igaz, védett sírról lévén szó, azóta sem engedélyezte a hatóság, hogy a sírkövön Szobotka Tibor és Szabó Magda neve mellett Szőke Júliáé is szerepeljen. 

 

Szabó Magda csupán két házzal arrébb lakott, erkélyéről rálátott Juliska néni ajtajára. 1960 óta volt otthona neki és férjének a Júlia utcai ház két lakása, ahol egy darabig az írónő édesanyja is élt. A ház homlokzatán ma tábla őrzi híres lakóinak emlékét.

Továbbsétálva, a Szilágyi Erzsébet fasor két szomszédos épülete előtt is megálltunk, hogy megnézzük, hol élt egykor az eredetileg festőnek készülő, majd színművészként népszerűvé váló Ráday Imre, és az orvosi praxis mellett íróként alkotó Németh László. A Pasaréti úti Jávor-villát sajnos csak az utcáról lehetett megtekinteni, pedig idegenvezetőnk szerint rózsakertjével a ház hátsó homlokzata akár egy romantikus film díszlete is lehetne.

 

Jávor Pál, korának leghíresebb magyar filmsztárja sármos mosolya mellett jószívűségéről és emberségéről is híres volt – így szállhatott meg egy időre az akkor még kezdő, fiatal színész, Bárdy György is a fényűző villában. Jávor azonban nem élvezhette sokáig ’39-ben vásárolt gyönyörű lakhelyét, ahol zsidó származású feleségével élt együtt. 1944-ben a szomszédos, tornyos házban lévő nyilasok egy nap elfogták, és otthona közvetlen szomszédságában tartották fogva. Onnan hurcolták Sopronkőhidára. Kilenc hónap után szabadult, majd ’46-ban egyéves amerikai turnéra indult, de csak 1957-ben tért haza – már súlyos betegen. Villáját visszakapta, ott élt 1959-ben bekövetkezett haláláig.

A kis csapat a Torockó utcában folytatta sétáját, ahol két épületet tekintettünk meg. Az 1936-ban épült barokkos épületben a Horthy-korszak tíz éven keresztül regnáló miniszterelnöke, Bethlen István élt a feleségével. A második világháború utolsó hónapjaiban itt tartották házi őrizetben az oroszok, és innen vitték el ’45 áprilisában a Szovjetunióba. Egy moszkvai börtönben halt meg, sírjának holléte ma is ismeretlen. Később a villában az ÁVH két tisztje kapott lakást. Az utca túloldalán egy (szintén sárga) villa falán Kókai Rezső zeneszerző emléktábláját láthatja az arra sétáló, arra viszont nem utal semmi, hogy ugyanott lakott a sütőporáról elhíresült Váncza József is. A fáma szerint az eredetileg gyógyszerész Váncza egy kutyáknál használatos bolhairtó hintőport akart kifejleszteni, amikor is mintegy véletlenségből megszületett a híres Váncza sütőpor.

 

Helytörténeti sétánk során három olyan kiváló művészről, illetve diplomatáról is megemlékeztünk, akik éppen száz évvel ezelőtt, 1912-ben születtek. A Nagyajtai utcában élt a Vígszínház egykori igazgatója, a színészként, színházi és filmrendezőként, valamint tanárként is felejthetetlen Várkonyi Zoltán, akinek a nevéhez a magyar filmtörténet legszebb történelmi filmjei fűződnek. Nem messze tőle lakott Örkény István, akinek özvegye, Radnóti Zsuzsa, a Vígszínház dramaturgja ma is a közös otthonban él, és tárt kapukkal fogadta csoportunkat. Kaptunk öt példányt Örkény Négykezes regényéből – az öt példányt öt szerencsés hölgy vihette haza egy igazságos sorsolást követően.

 

A könyv születése nem mindennapi: a szintén pár utcányira lakó Déry Tibor 1954-ben javasolta kollégájának, hogy írjanak egy „négykezes regényt”, egy korábbi közös szigligeti nyaralásukról. A közös munka azonban félbeszakadt, de Örkény Déry halála után ismét elővette a kéziratot, és saját visszaemlékezéseivel kibővítette, majd a kötetet 1978-ban Egy négykezes regény tanulságos története címen jelentette meg.

 

A két páratlan művész emléktábláit az évforduló kapcsán mi is megkoszorúztuk. Virágot helyeztünk el továbbá Raoul Wallenberg szobránál, megemlékezve egyúttal az Antirasszista Világnapról is. „Amíg szerencsés vagy, sok barátot számlálsz, ha felhős az ég, magadra maradsz” – idézte a régi latin közmondás most is érvényes szavait Verrasztó Gábor.

Utunk a Volkmann utcában folytatódott, ahol Szabó Lőrinc élt és alkotott egykor. A költő leszármazottai ma is itt élnek, így a lakásban berendezett magánmúzeum telefonos időpont-egyeztetést követően látogatható. 

A helytörténeti séta utolsó állomása a Lotz Károly utca volt, ahol először Déry Tibor egykori házánál álltunk meg, végül megtekintettük a már említett film, Az ajtó forgatási helyszínét.

A mintegy háromórás séta során a főváros különböző területeiről érkezők kerületünk egyik legszebb és kulturális értékekben leggazdagabb részét fedezhették fel, miközben számtalan érdekességet és anekdotát hallhattak a valaha ott lakókról.

HASONLÓ TEMATIKUS SÉTÁK a város más pontjain is lesznek, ezekről információt a www.bupap.hu honlapon találhatnak az érdeklődők.

AZ ÖSSZEÁLLÍTÁST KÉSZÍTETTE: PÉTER ZSUZSANNA

A sétát a lapunkban is rendszeresen publikáló író-újságíró, Verrasztó Gábor vezette, nemcsak azért, mert jelenleg ő lakik a nevezetes ajtó mögött, abban a lakásban, ahol Szabó Magda híressé vált házvezetőnője is élt, hanem azért is, mert kiváló ismerője Pasarétnek: az ottani épületeknek és a híres lakók történeteinek. Ezeket a történeteket egyébként a Pasaréti mesék című könyvéből, illetve a Budai históriák című sorozat köteteiből ismerhetik meg az olvasók.

A március végi verőfényes szombaton a Júlia utcában több mint negyven érdeklődő, fiatalok és idősebbek, budaiak és pestiek gyűltek össze. Az első állomás természetesen az ajtó volt: Szőke Júlia, azaz Szeredás Emerenc lakásának idegenek előtt soha ki nem táruló ajtaja. Verrasztó Gábortól megtudtuk, hogy még ma is él olyan lakó a házban, aki ismerte Juliska nénit, a magát valóban rendkívül keménynek és nyersnek mutató igazi jótét lelket. Az is igaz, hogy egész életében egy kriptára gyűjtött, ami – ha nem is egészen úgy, ahogyan szerette volna –, de mégis megadatott végső nyughelyéül. Amikor 1978-ban, 77 éves korában elhunyt, földi maradványait egy urnafalba helyezték el. Szabó Magda végakarata szerint az írónő halála után Juliska néni urnáját is az íróházaspár sírjába temették – igaz, védett sírról lévén szó, azóta sem engedélyezte a hatóság, hogy a sírkövön Szobotka Tibor és Szabó Magda neve mellett Szőke Júliáé is szerepeljen. 

 

Szabó Magda csupán két házzal arrébb lakott, erkélyéről rálátott Juliska néni ajtajára. 1960 óta volt otthona neki és férjének a Júlia utcai ház két lakása, ahol egy darabig az írónő édesanyja is élt. A ház homlokzatán ma tábla őrzi híres lakóinak emlékét.

Továbbsétálva, a Szilágyi Erzsébet fasor két szomszédos épülete előtt is megálltunk, hogy megnézzük, hol élt egykor az eredetileg festőnek készülő, majd színművészként népszerűvé váló Ráday Imre, és az orvosi praxis mellett íróként alkotó Németh László. A Pasaréti úti Jávor-villát sajnos csak az utcáról lehetett megtekinteni, pedig idegenvezetőnk szerint rózsakertjével a ház hátsó homlokzata akár egy romantikus film díszlete is lehetne.

 

Jávor Pál, korának leghíresebb magyar filmsztárja sármos mosolya mellett jószívűségéről és emberségéről is híres volt – így szállhatott meg egy időre az akkor még kezdő, fiatal színész, Bárdy György is a fényűző villában. Jávor azonban nem élvezhette sokáig ’39-ben vásárolt gyönyörű lakhelyét, ahol zsidó származású feleségével élt együtt. 1944-ben a szomszédos, tornyos házban lévő nyilasok egy nap elfogták, és otthona közvetlen szomszédságában tartották fogva. Onnan hurcolták Sopronkőhidára. Kilenc hónap után szabadult, majd ’46-ban egyéves amerikai turnéra indult, de csak 1957-ben tért haza – már súlyos betegen. Villáját visszakapta, ott élt 1959-ben bekövetkezett haláláig.

A kis csapat a Torockó utcában folytatta sétáját, ahol két épületet tekintettünk meg. Az 1936-ban épült barokkos épületben a Horthy-korszak tíz éven keresztül regnáló miniszterelnöke, Bethlen István élt a feleségével. A második világháború utolsó hónapjaiban itt tartották házi őrizetben az oroszok, és innen vitték el ’45 áprilisában a Szovjetunióba. Egy moszkvai börtönben halt meg, sírjának holléte ma is ismeretlen. Később a villában az ÁVH két tisztje kapott lakást. Az utca túloldalán egy (szintén sárga) villa falán Kókai Rezső zeneszerző emléktábláját láthatja az arra sétáló, arra viszont nem utal semmi, hogy ugyanott lakott a sütőporáról elhíresült Váncza József is. A fáma szerint az eredetileg gyógyszerész Váncza egy kutyáknál használatos bolhairtó hintőport akart kifejleszteni, amikor is mintegy véletlenségből megszületett a híres Váncza sütőpor.

 

Helytörténeti sétánk során három olyan kiváló művészről, illetve diplomatáról is megemlékeztünk, akik éppen száz évvel ezelőtt, 1912-ben születtek. A Nagyajtai utcában élt a Vígszínház egykori igazgatója, a színészként, színházi és filmrendezőként, valamint tanárként is felejthetetlen Várkonyi Zoltán, akinek a nevéhez a magyar filmtörténet legszebb történelmi filmjei fűződnek. Nem messze tőle lakott Örkény István, akinek özvegye, Radnóti Zsuzsa, a Vígszínház dramaturgja ma is a közös otthonban él, és tárt kapukkal fogadta csoportunkat. Kaptunk öt példányt Örkény Négykezes regényéből – az öt példányt öt szerencsés hölgy vihette haza egy igazságos sorsolást követően.

 

A könyv születése nem mindennapi: a szintén pár utcányira lakó Déry Tibor 1954-ben javasolta kollégájának, hogy írjanak egy „négykezes regényt”, egy korábbi közös szigligeti nyaralásukról. A közös munka azonban félbeszakadt, de Örkény Déry halála után ismét elővette a kéziratot, és saját visszaemlékezéseivel kibővítette, majd a kötetet 1978-ban Egy négykezes regény tanulságos története címen jelentette meg.

 

A két páratlan művész emléktábláit az évforduló kapcsán mi is megkoszorúztuk. Virágot helyeztünk el továbbá Raoul Wallenberg szobránál, megemlékezve egyúttal az Antirasszista Világnapról is. „Amíg szerencsés vagy, sok barátot számlálsz, ha felhős az ég, magadra maradsz” – idézte a régi latin közmondás most is érvényes szavait Verrasztó Gábor.

Utunk a Volkmann utcában folytatódott, ahol Szabó Lőrinc élt és alkotott egykor. A költő leszármazottai ma is itt élnek, így a lakásban berendezett magánmúzeum telefonos időpont-egyeztetést követően látogatható. 

A helytörténeti séta utolsó állomása a Lotz Károly utca volt, ahol először Déry Tibor egykori házánál álltunk meg, végül megtekintettük a már említett film, Az ajtó forgatási helyszínét.

A mintegy háromórás séta során a főváros különböző területeiről érkezők kerületünk egyik legszebb és kulturális értékekben leggazdagabb részét fedezhették fel, miközben számtalan érdekességet és anekdotát hallhattak a valaha ott lakókról.

HASONLÓ TEMATIKUS SÉTÁK a város más pontjain is lesznek, ezekről információt a www.bupap.hu honlapon találhatnak az érdeklődők.

AZ ÖSSZEÁLLÍTÁST KÉSZÍTETTE: PÉTER ZSUZSANNA