"[…] ez a csöpp kis női csoda, milyen apa és milyen anya gyermeke, milyen ifjúság
és milyen május ajándéka?” – tette fel a kérdést 1941 tavaszán Egyed Zoltán, a
Film Színház Irodalom főszerkesztője.
Az ekkor „össze-vissza tizennégyéves” Goll Beatrix 1927. június 10-én született
Budapesten Dr. Goll Aladár magánhivatalnok és Frick Jolán egyetlen leányaként.
A Lázár utca 18. számú házban laktak, közvetlenül az Operaház mögött. Bea már
kiskorában elkezdett táncolni, kékre festett gyerekszobájából egyenesen a színpadra
került.
Rendkívül ügyes mozgására, dekoratív megjelenésére a hazai filmipar is felfigyelt:
„Én nem voltam soha színésznő. Táncosnőnek készültem. Egyszer meglátott néhány
filmes és próbafelvételt készített rólam. Ez sikerült, mire megkaptam első filmszerepemet
a »Beszélő köntös«-ben. […] Ezután következett két szerepem a »Haláltánc« és a
»Fráter Lóránt«.”
Goll Bea megfogadta, hogy tizenötödik születésnapján már feleség lesz, ezért
korengedménnyel hozzáment áprilisban eljegyzett vőlegényéhez. Takács Antal, az
ismert filmproducer 26 évvel volt idősebb nála. Az ifjú pár a Völgy utca 37/b
alatti villába költözött, ahol néhány hónappal később a Film Színház Irodalom
stábja képes riportot készített:
„Vacsorára voltunk hivatalosak a menyecske Goll Beánál, elragadó, kacér, hűvösvölgyi
villájában melyet a fiatalasszony nászajándékba kapott az édesapjától. A villa
emeletes kis cukorépület, valahol a hűvösvölgyi végállomás körül, hegykoszorúzta
csodálatos völgyben fekszik, a sötétzöld hegykoszorú úgy öleli a völgyet és a
völgyben fekvő édes kis épületet, védve a villát széltől, vihartól, hogy ideálisabb
fekvést nemcsak elképzelni, de megrendelni magától a természettől sem lehetett
volna.”
A házat Goll Aladár korábban építtette, és nem számítva lánya hirtelen házasságára,
bérbe adta: „Egy pap lakott a villában, annak felmondtak, a villát tíz nap alatt
tündérien, de igazán tündérien be is rendezték.” Bea kérésére zöld mázas kandallóval
és fürdő-bazennel (medencével) tették komfortosabbá új otthonát.
„A fiatalasszony egyébként maga is személyesen közreműködött a vacsora elkészítésében,
mert amint mondja, komoly főzési studiumokat folytat […] közben pedig tanul, képezi magát és »imád asszonynak lenni«.” – Írja Egyed Zoltán.
Goll Bea 1942 őszén a Fekete hajnal és a Családunk szégyene című filmekben szerepelt.
A csinos, karcsú termetű szőke lány elbűvölő személyisége kezdett nélkülözhetetlenné
válni a filmvásznon, de játszott színpadon is. 1944-ben megkapta a Szerelmes szívek
női főszerepét, ami egyben utolsó „fellépése” lett. A háború után már nem foglalkoztatták.
Minden külső és belső adottsága megvolt, kiforrni azonban nem tudta magát.
Néhányszor feltűnt még a Színház divat rovatának ruhamodelljeként, ugyanakkor,
amikor Karády Katalin kalapokat reklámozott ennél az újságnál... Goll Bea 1948-ban
elhagyta az országot, és férjével Svájcban telepedett le. Mára elmúlt nyolcvanhat
éves, Zürichben él egy idősek otthonában. Vlagyimir Vuksanović, barátja és volt
szomszédja szerint Goll Bea „egyedül van, de annak ellenére egy szép és vidám
ember”.
Verrasztó Gábor