Matzon Ákost évek óta izgatta a vitorlázás mint téma, majd amikor meghívást kapott Balatonboglárra, az úgynevezett kápolna-tárlatokra, hozzákezdett az első képek megfestésének. 

– A szentendrei festészet – ahová én is tartozom – régóta foglalkozik fej-profilok szimbolikus megjelenítésével – nyilatkozta lapunknak a művész. A másik téma, a vitorla pedig abból adódik, hogy nagy szerelemmel nézem mindig a vitorlásversenyeket. Eleinte féltem, hogy kicsit giccses téma a vitorlafestészet, de végül összekapcsoltam ezt a két érdekes tárgyat, és elkezdtem dolgozni. A képek a vitorlázásról, a tevékenység mozgalmasságáról szólnak, az ember és a természeti elemek – a szél és a víz – küzdelméről, illetve szimbiózisáról. Ez számomra rendkívül izgalmas. 

Lassan lezárom a sorozatot. Negyven képet terveztem, harmincegynéhány van meg. Nem azt érzem, hogy kifulladt a sorozat, de szünetet kell tartanom, mert túlságosan belemerültem az egyes motívumokba. Most egy kicsit mással foglalkozom, egy kicsit merevebb, szigorúbb geometrikus világgal, ami építész múltam képi kivetülése. 

A művész Solymáron él, de nap mint nap átutazik kerületünkön, és a Kultúrkúria sem ismeretlen számára.

– Egyszer egy művész-kollégám megkért, hogy nyissam meg kiállítását ebben a teremben. A helyszín annyira megtetszett, hogy amikor felkértek a mostani tárlatra, örömmel fogadtam el, hiszen ez az ovális tér nagyon alkalmasnak tűnt a sorozat bemutatására.

A kiállítás résztvevőit Csabai Péter, a Pesthidegkúti Városrészi Önkormányzat elöljárója köszöntötte, majd Finta József Kossuth-díjas építész mondta el gondolatait a művek kapcsán.

– Matzon képein az önmaga számára teremtett rend próbálja ellensúlyozni a körülöttünk kavargó világ egyre nyilvánvalóbb rendetlenségét, az átmeneti kor nehezen elviselhető velejáróit, mely alig találja önmaga filozófiáját, önmaga kultúráját, önmaga akaratát. Ebben a korban élni nem könnyű „műfaj” se nekem, az építésznek, se neki, a festőnek.

- A megszokott rendezett vonalak, formák, foltok új gesztusainak, lázadásának vagyunk esetleg beavatott tanúi, vagy netán egy másik világ felfedezésébe társulunk most be – tette fel a kérdést az építész, majd folytatta: talán ez a kiállítás is szerves része a nagy játéknak, része annak a kísérletsornak, ami a művészi létezés természetes alkotóeleme. Matzon Ákos új képein felforrt a világ. Nem hiszem, hogy a vitorlások asszociációjáról van csupán szó. Jóval több ez: talán a geometrikus absztrakció határainak szétfeszítő kényszere. Számomra szép és más és új, és ez nekem bőven elég, hogy szeressem.

PZs.

  Matzon Ákost évek óta izgatta a vitorlázás mint téma, majd amikor meghívást kapott Balatonboglárra, az úgynevezett kápolna-tárlatokra, hozzákezdett az első képek megfestésének. 

– A szentendrei festészet – ahová én is tartozom – régóta foglalkozik fej-profilok szimbolikus megjelenítésével – nyilatkozta lapunknak a művész. A másik téma, a vitorla pedig abból adódik, hogy nagy szerelemmel nézem mindig a vitorlásversenyeket. Eleinte féltem, hogy kicsit giccses téma a vitorlafestészet, de végül összekapcsoltam ezt a két érdekes tárgyat, és elkezdtem dolgozni. A képek a vitorlázásról, a tevékenység mozgalmasságáról szólnak, az ember és a természeti elemek – a szél és a víz – küzdelméről, illetve szimbiózisáról. Ez számomra rendkívül izgalmas. 

Lassan lezárom a sorozatot. Negyven képet terveztem, harmincegynéhány van meg. Nem azt érzem, hogy kifulladt a sorozat, de szünetet kell tartanom, mert túlságosan belemerültem az egyes motívumokba. Most egy kicsit mással foglalkozom, egy kicsit merevebb, szigorúbb geometrikus világgal, ami építész múltam képi kivetülése. 

A művész Solymáron él, de nap mint nap átutazik kerületünkön, és a Kultúrkúria sem ismeretlen számára.

– Egyszer egy művész-kollégám megkért, hogy nyissam meg kiállítását ebben a teremben. A helyszín annyira megtetszett, hogy amikor felkértek a mostani tárlatra, örömmel fogadtam el, hiszen ez az ovális tér nagyon alkalmasnak tűnt a sorozat bemutatására.

A kiállítás résztvevőit Csabai Péter, a Pesthidegkúti Városrészi Önkormányzat elöljárója köszöntötte, majd Finta József Kossuth-díjas építész mondta el gondolatait a művek kapcsán.

– Matzon képein az önmaga számára teremtett rend próbálja ellensúlyozni a körülöttünk kavargó világ egyre nyilvánvalóbb rendetlenségét, az átmeneti kor nehezen elviselhető velejáróit, mely alig találja önmaga filozófiáját, önmaga kultúráját, önmaga akaratát. Ebben a korban élni nem könnyű „műfaj” se nekem, az építésznek, se neki, a festőnek.

- A megszokott rendezett vonalak, formák, foltok új gesztusainak, lázadásának vagyunk esetleg beavatott tanúi, vagy netán egy másik világ felfedezésébe társulunk most be – tette fel a kérdést az építész, majd folytatta: talán ez a kiállítás is szerves része a nagy játéknak, része annak a kísérletsornak, ami a művészi létezés természetes alkotóeleme. Matzon Ákos új képein felforrt a világ. Nem hiszem, hogy a vitorlások asszociációjáról van csupán szó. Jóval több ez: talán a geometrikus absztrakció határainak szétfeszítő kényszere. Számomra szép és más és új, és ez nekem bőven elég, hogy szeressem.

PZs.