|
|
A Marczibányi Téri Művelődési Központ évek óta kiemelt feladatának tekinti a
gyerekek művészeti nevelését, ezen belül a drámapedagógiai és színházi nevelést.
Több olyan magas színvonalú programot, illetve foglalkozást kínál e témakörben,
amelyen az érdeklődők egyénileg vagy iskolai osztályukkal vehetnek részt.
Tevékenységüket az Európai Unió támogatásával és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával
még gazdagabbá, még több gyerek számára elérhetővé kívánják tenni.
 Február 5-én nagyszabású egész napos konferenciát tartottak Művészet, gyerek,
nevelés címmel, amelyen bepillantást nyerhettünk a Marczin folyó művészeti nevelési
munkába a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ, valamint a Marczi Műhely egy-egy
foglalkozása segítségével, majd előadásokat hallhattunk az élményközpontú tanításról,
a művészetpedagógia és a játék fontosságáról. Kaposi László rendező-drámapedagógus,
a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnöke a szerepjátékot mint tanítási módszert
mutatta be. A gyerek számára a szerep védelmet nyújt — hangsúlyozta az előadó
—, hiszen valaki más bőrébe bújva könnyebb kimondani és átélni kényes helyzeteket.
A játék során nehezen feldolgozható vagy elmagyarázható jelenségekről, fogalmakról
tudnak megnyilatkozni a résztvevők, miközben a játék öröme mindvégig megmarad.
Szitó Imre pedagógiai szakpszichológus hallgatóságát megismertette az úgynevezett
kalandterápiával, amelynek során a terapeuta kiviszi csoportját hosszabb időre
a természetbe, ahol egyre nagyobb akadályokat kell a résztvevőknek leküzdeniük.
A drámajáték is egyfajta kalandtúra — állította a pszichológus; élményutazás a
fantázia világában.
Lipták Ildikó, a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ színész-drámatanára olyan
fiatalokat kérdezett színházi nevelési élményeikről, akik tíz-tizenöt évvel ezelőtt
vettek részt foglalkozásaikon, és a válaszokat megosztotta hallgatóságával. Kivétel
nélkül mindegyik egykori résztvevő úgy érezte, „több lett” a program által, segítséget
kapott nehéz élethelyzetek feldolgozására, heves érzelmeket élhetett át, megtanult
odafigyelni mások érzelmeire, szempontjaira, hiszen — ahogy az egyikük fogalmazott
— „lehettem valaki, aki nem én voltam”. Arató László, a Magyartanárok Egyesületének
elnöke, valamint a drámapedagógus-rendező Kaposi József gyakorlati ötleteket adtak
a pedagógusoknak arra, hogyan lehet a tanórát élményszerűvé varázsolni. Arató
három Babits-vers együttes tanításán mutatta be, hogyan adhat válaszokat az irodalom
a kamaszkor nagy kérdéseire, Kaposi pedig egy olyan történelemórát tartott, amelyen
színjáték, divat és humor egyaránt fontos szerephez jutott.
Péter Zsuzsa
|
| |
