|
|
Gyerekek a világhálón – iskolai fórum a Medvében
Némi túlzással állíthatjuk, hogy a számítógép nem csak a mindennapi munkához,
a megélhetéshez szükséges, de a „netezés” egyre inkább életünk szerves részévé
válik. Hogyan érinti ez a jelenség az alsó és felső tagozatos, illetve a gimnazista
gyerekeket?
Tudják-e ők az életkoruknak megfelelően használni a számítógépet és rajta keresztül
a világháló nyújtotta lehetőségeket?
Erre kerestük a választ a Csík Ferenc Általános Iskola és Gimnáziumban rendezett
szülői fórumon. A beszélgetésben részt vett többek között Gaskó Ágota, az iskola
pszichológusa, valamint Keresztfalviné Ilyés Renáta, az iskola könyvtáros és informatika
tanára. A téma tárgyalásában segítségünkre volt az „új generáció” egy tagja is,
széles informatikai hálóhasználati tapasztalatokkal.
A beszélgetés során kiderült, hogy a gyermekek nagy része otthonosan mozog a
számítógépes játékok világában, illetve könnyedén rátalálnak az ilyen oldalakra
a neten. Ilyés Renáta arról számolt be, hogy már az elsősök számára sem jelent
nehézséget bármilyen (!) témájú honlap megkeresése. A probléma egyrészt akkor
kezdődik, amikor az informatika óra felénél sem járva már alig fékezhető a társaság
egy része, amely csak és kizárólagosan játszani szeretne. De az is nagy gond,
hogy a felsőbb tagozatos diákoknak kiadott gyűjtő-, kutatómunkák egyre nagyobb
hányada a Wikipedia oldalairól másolt – pontatlan és időnként hibás – sablonszöveget
tartalmaznak. A tanárnő szerint szükséges, hogy otthon a szülők ésszerű internet
használati szokásokat próbáljanak meg gyermekeik számára kialakítani. Tapasztalata
szerint nem jó megoldás, ha tiltjuk a számítógép és internet használatát, de az
sem célravezető, ha parttalanná és nagyrészt ellenőrizetlenné válik csemeténk
e tevékenysége.
A könyvtárvezető arra is felhívta a figyelmet, hogy a Wikipedia számos témában
hiányos, helytelen információkat tartalmaz. Ezt a gyerekek első olvasatra legtöbb
esetben nem tudják kiszűrni, nem is tudhatják, mivel éppenséggel új ismereteket
keresnek. Ezért lenne fontos olyan megbízható honlapokon is tájékozódniuk, mint
például a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtáré. A gyerekeket meg kell tanítani arra,
hogy ne fogadjanak el feltétel nélkül bármely internetes forrást. Igényes és megbízható
kutatómunkához továbbra is szükség van könyvtári, szakkönyvtári forrásokra.
Ez pedig már elvezet ahhoz, a szintén fontos kérdéshez, hogy a gyerekek tudnak-e
olvasni, illetve mit olvasnak egyáltalán manapság. Az iskolai kölcsönzési statisztika
alapján a kikölcsönzött könyvek több mint 90 százaléka ismeretterjesztő irodalom
(képes album), a maradékon osztozik minden egyéb, a szépirodalom aránya nem éri
el az 5 százalékot sem.
– Közkedveltek a mágiás, vámpíros irodalmak – számolt be tapasztalatairól Ilyés
Renáta. – Olyan bájital összetevőket tartalmazó könyvek jelennek meg részletes
leírással a gyerekek számára, hogy csoda, ha ki nem próbálják őket. Ha egy elsős
Tersánszky Józsi Jenő Misi Mókusát szeretné elolvasni – rögtön akad egy társa,
aki lenézően megjegyzi „és te ezt olvasod?” Ilyenkor egyszerre viaskodik bennem
a düh és a bánat – fogalmaz Ilyés Renáta.
Riasztó, de egyes felmérések szerint a gyerekek körében nem ritka a hétvégi 8
órás számítógépezés. Felmerül a kérdés, hogy az adott fiatal emellett csinál-e
még egyáltalán valamit? Ez a gyakorlat hosszútávon nem csak a szem, a gerinc épségének
rovására megy, de komoly pszichés zavarok, illetve játékfüggőség is kialakulhat.
Gaskó Ágota véleménye szerint az anonim internethasználat olyan lehetőségek tárházát
jelentheti, amely komolyan is veszélyezteti a fiatalkorúakat. Egyáltalán nem mindegy,
hogy az ismerkedés során például kire akad rá gyermekünk, vagy ki találja őt meg?
Bevett gyakorlat ugyanis főleg a gimnazista korú gyerekeknél, hogy interneten
szereznek ismerősöket „barátokat”. Így érhetett egy lányt „virtuális szerelmi
csalódás” – érzelmileg teljesen összeomlott. Az nem tudható, hogy a fiú, akivel
levelezett a valóságban tényleg fiú-e, hogy néz ki, tényleg ott él-e ahol írta
– és így tovább. Vannak olyan gimnazisták, akik több személyiséget megtestesítve
leveleznek: van úgy, hogy egy fiú egyszerre lány, idősebb férfi és önmaga.
Másik veszélyforrás lehet az internetes valósidejű játék, amely már nemcsak szórakoztat,
de rabul is ejt. A játékosoknak megszűnik a külvilág – olyan szenvedéllyé válhat
ez is, mint a drogozás. Egy-egy teljesen ártalmatlannak tűnő gyerekoldalon is
ráakadhat gyermekünk olyan játékra, amely ilyen fajta elfoglaltságot jelent. Lépj
be a klubba, kapsz egy nevet, számot, választható vagy saját magad által kitalált
szereplőt, és már kezdődhet is a játék.
Szülőként fontos tudni még azt is, hogy számos internetes oldalon vannak szerencsejátékra
buzdító hirdetések, amelyek általában megmozgatják a fiatalok fantáziáját. Kis
befektetés –nagy nyeremény. Szélsőséges esetben rövid időn belül anyagi csődbe
juthat a család!
A felsorolt veszélyekről, minden szülő eldöntheti, hogy mennyire gondolja valósnak.
Egy biztos, a gyerekeket a számítógéppel, internettel sem lehet teljesen magukra
hagyni – szükségük van az iránymutatásunkra, segítségünkre. Ehhez pedig az kell,
hogy magunk is próbáljunk meg bizonyos ismeretekre szert tenni a világháló használatával
kapcsolatban - ha még nem rendelkeznénk ilyennel. Célszerű, ha a család ebben
a tekintetben is ugyanolyan szűrő, magyarázó és eligazító funkciót tölt be, mint
az élet más dolgaival kapcsolatban.
Szilágyi Enikő
|
| |