Környezetünk
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

„Pult nincs ebben az üzletben”

2019. február 2.

Az egykori Mártírok útja és a Bem József utca sarkán álló bérházat egy időben nemcsak a kerületiek ismerték. Az ötvenes években a Filmhíradó és a Magyar Nemzet is tudósított arról, amikor az épület földszintjén megnyílt az ország első önkiszolgáló boltja.

 

Rozs Lajos asztalosmester Bem József utca 24. szám alatti földszintes otthonát 1936 tavaszán bontották le, és decemberre már fel is épült a helyére a Gregersen Hugó és testvére, Márió nevére bejegyzett bérház. Az art deco stílusú ötemeletes saroképületet Gregersen Hugó tervezte és kivitelezte, a középső traktust egy műteremlakással kiemelve. A díszítő elemeket, a három méter magas Hermész-szobrot és a tizenkét állatövi jegy domborművét felesége, Lux Alice készítette.

A ház földszintjének háromnegyed részét elfoglaló hét kisebb (20-29 négyzetméter alapterületű) kirakatportálos üzlet között a Bem utcai kaputól folyosó vezetett az előcsarnokba, a lépcsőház bal oldalán eredetileg a házmester szoba-konyhás lakása, jobb felől pedig egy fürdőszobás garzon volt, mindkettő udvari kilátással.

Alig húsz esztendővel később, 1955. augusztus 27-én a fejlett nyugati országokban már elterjedt, de Magyarországon addig ismeretlen „értékesítési forma” létesült az öt egymás melletti üzlethelyiség egybenyitásával, melynek használatához részletes útmutatással is szolgált a Filmhíradó, de a Magyar Nemzet újságírója sem fukarkodott tudósításában sem a terjedelemmel, sem az elismerő szavakkal:

„Szocialista kereskedelmünk újabb, jelentős lépést tett a haladás útján. Szombaton a Mártírok útja és a Bem József utca sarkán megnyílt Budapest és egyben az ország első, úgynevezett önkiszolgáló boltja, amelyet Bognár József belkereskedelmi miniszter jelenlétében adtak át rendeltetésének. […]

Pult nincs ebben az üzletben, minden áru a falra szerelt polcokon és rekeszekben áll. Fűszeráruk, liszt, cukor, konzervek, különféle italok, palackozott tej, vaj, sajtfélék, többféle kenyér, háztartási- és piperecikkek, édességek, sülthúsok, szalámik sorakoznak gondosan előrecsomagolva, különböző súlyú és mennyiségű adagolásban az üveglapokkal elválasztott rekeszekben. Minden egyes csomagon, üvegen, még a papírral burkolt kenyércipókon is rajta van az eladási ár. Mintegy 300 féle cikk vásárolható az első önkiszolgáló boltban és a vevők a polcok előtt elhaladva, egyszerűen leemelik és a kosárkába rakják a kiválasztott élelmiszert, italt, vagy háztartási cikket. Mire a boltot körüljárták, a pénztárhoz érnek, ahol az asztalra helyezik a kosarat, a pénztárosnő egyenkint kirakja annak tartalmát és ugyancsak tételenként, de egy közös blokkra ráblokkolja a cikkek árát. A mellette levő csomagolóban a blokk alapján ellenőrzik a helyes összegezést és egybecsomagolják, vagy a vevő saját kosarába, szatyorjába teszik a megvásárolt cikkeket. […]

A vásárlóknak nagyon tetszett az új beszerzési mód, nem kellett a segédekre várakozniok, nem volt tülekedés, vitatkozás, túlmérés, mint más KÖZÉRT-üzletekben. A nézdegéléssel együtt két-három perc alatt minden vevő végzett bevásárlásával. Természetesen, a tapasztalatok és a vevők kívánságának figyelembevételével, kiküszöbölik majd az esetleges mutatkozó zökkenőket, hiányosságokat. Az áruválasztékot is bővítik majd, mert bizony most még hiányzik, hogy nincs a boltban péksütemény, szalámin és sülthúson kívül nincs más húsféle, felvágott. Majd ha az idő hűvösebbre fordul, ezen is segítenek és megoldják a péksütemény árusítását is.”

Gregersen Hugó ebben az időben a Kereskedelmi Tervező Vállalat vezető tervezőjeként dolgozott, és talán maga is részt vett az első önkiszolgáló üzlet kialakításában, egykori bérháza földszintjén…

Verrasztó Gábor