Környezetünk
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Madarak az ablakunk előtt

2020. május 10.

Mindig izgalmas foglalatosság lakásunk ablakából lesve figyelni a kinti világot, különösen a madarakat. Ahol kertre láthat az ember, ott sokféle madárban gyönyörködhet, de egy fa lombja, vagy akár egy gang zöldebb sarka is vonzhatja a tollas látogatókat.

Lélekemelő mindez különösen most, amikor a járványhelyzet miatt a legtöbbünknek otthonukban kell maradnunk: ezek a kis állatok a természettel való kapcsolatot is jelenthetik számunkra ezekben a hetekben.

Budapesten rengeteg madár él, számukat még megbecsülni is nehéz. Számos faj van, amelynek állandó jelleggel ez a lakóhelye, már rég megszokta a város zaját, az emberek közelségét, alkalmazkodott a napok ritmusához vagy akár az autóforgalomhoz is. Bajor Zoltán Budapest természeti értékeiről írt összefoglalásában csaknem 270 fajt ír le, amely ritkábban vagy gyakrabban, de megfigyelhető itt. Schmidt Egon, a város madarainak legavatottabb képviselője pedig hatvan olyan fajt említ, amely rendszeresen fészkel a város közigazgatási határán belül.

Kerületünk, és általában a budai oldal különösen is kedvező hely számukra. Az erdőségek nyugodtabb és tágasabb élőhelyet kínálnak nekik, de a budai kertek változatos növényvilága is kedvező fészkelő- és táplálkozóhelyet jelent. Sokan maguk az itt lakók is csalogatják a madarakat, madáretetőket helyezve az ablak elé. Az etetésnek, a magok kiszórásának és pláne a cinkegömbök kihelyezésének április közepén már véget kell vetni: míg a kora tavaszi fészekrakó, költést kezdő időszakban jól jön a táplálék a madaraknak (különösen az olyan apróbb magvak, mint a köles), addig ilyenkor már mindenhol tudnak találni maguk is friss rügyeket, olykor magokat is, és bőséges a rovar- és gilisztakínálat is.

Ha mégis szeretnénk gondoskodni a madarakról, mostantól étel helyett egy kis itató- és fürdőhellyel kedveskedjünk nekik: erre a mind melegebb napokon egyre nagyobb szükségük lehet. Vannak fajok, amelyek egy jó porfürdőző helyért is hálásak lesznek. Segítség lehet a madarak számára a különböző fészekanyagok kihelyezése, a fecskéknek a mostani aszályos időkben sárlelőhely létesítése vagy a költést segítő odúk felszerelése is. Jó az is, ha nem nyírjuk le azonnal a friss tavaszi füvet: a kis tavaszi virágok is tudnak már friss magokat hozni. Etetni azonban április közepe után a Magyar Madártani Egyesület szerint sem szabad a madarakat: ezzel olykor még árthatunk is nekik.

Attól függően, hogy milyen kisebb vagy nagyobb zöldterületre néz az ablakunk, más és más madárfajokban gyönyörködhetünk. De valószínűleg a legtöbben látunk és hallunk feketerigókat: ez az egyik legelterjedtebb városi faj. A rigók korábban vonuló madarak voltak, télire Dél-Európába húzódtak. A budapesti rigók azonban nem mennek sehova: a város kellő meleget és táplálékot kínál a számukra. Erdei társaikkal szemben itt többször is költenek, reggeli énekük már február utolsó napjaiban felcsendül. Ha felássuk tavasszal a kertet, hamarosan meg fognak jelenni: a frissen megforgatott földben gilisztákra, kisebb rovarokra vadásznak.

A másik rigó (rendszertanilag egyébként a feketerigóval nem rokon), a sárgarigó csak mostanában érkezik hozzánk vissza a melegebb déli tájakról, innentől kezdve viszont gyakori vendége lehet a budai kerteknek. A fák ágai közé szövi kosárszerűen alácsüngő kis fészkét, tápláléka pedig hernyókból, bogarakból áll össze.

A téli etetők gyakori madarai a cinegék: szinte azonnal hírét veszik, ha új finomság kerül ki, és egymással versengve, olykor civakodva gyűlnek köré. Ilyenkor tavasszal azonban elmaradoznak az ablakunk elől, mert már találnak maguknak megfelelő táplálékot. Bár magevők, de mivel ilyenkor még rendszerint nincsenek a természetben magok, fiókáikat rovarokkal etetik. És ez így is van jól: az efféle tápláléknak sokkal nagyobb a víztartalma, így a kicsik szomjúságát is oltja.

Az etetési időszak végén tűnnek fel a madáretető körül a látványos tollazatú tengelicék, meggyvágók, vörösbegyek, zöldikék, rozsdafarkúak is, de ilyenkor látni a nagyobb termetű szajkókat és az örvös galambokat is. A sort valószínűleg hosszan folytatni lehetne: az avatott szemű, ablakból „kukucskáló” ember újabb és újabb madárfajokra csodálkozhat rá örömmel. (Ebben segítség lehet a Magyar Madártani Egyesület telefonra letölthető madárhatározója is.) Ha nem is hagyhatjuk el otthonunkat, a látványukban és az énekükben így is gyönyörködhetünk!     

V. Zs.