Környezetünk
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Betekintés a budai Bauhausba

2019. május 21.

Ha együtt hallják a II. kerület és a Bauhaus kifejezést, a legtöbben a Napraforgó utcai telepre vagy a Pasaréti tér épületegyüttesére gondolnak. Mindkettőt már több oldalról is bemutattuk lapunk hasábjain, valóban kivételes értékei kerületünknek.

A május első hétvégéjén megrendezett Budapest100 rendezvénysorozat azonban arra is ráirányította a figyelmet, hogy építészeti gazdagságunk még ennél is sokszínűbb, több.

Aranyat érő esőfelhők érték el május 4-én a fővárost, hogy utána három napig szakadatlanul zuhogjon az eső. Nagy öröm volt ez a szomjas földnek, de a Budapest 100 rendezőit némi aggodalommal töltötte el: vajon lesz-e közönsége annak az ismét igen gazdag programsorozatnak, amelyet erre a hétvégére terveztek. Aggódniuk kár volt, hisz a lelkes felfedezők, Budapest múltjának és építészeti örökségének rajongói nem rettentek vissza az időjárástól.

A Budapest100 rendezvény, ahogy a neve is mutatja, eredetileg azzal a céllal indult, hogy minden évben bemutatkozási lehetőséget adjon azoknak a házaknak, amelyek éppen 100. születésnapjukat ünneplik. A nyolc éve indult civil szervezésű programsorozat egyre nagyobb népszerűségnek örvend, mind több önkéntes kutató és szervező kapcsolódik be a munkájába, nagyobb intézmények, múzeumok is melléálltak, és a háztulajdonosok, lakóközösségek is növekvő bizalommal figyelik ezeket az alkalmakat. Az elmúlt években azonban már jellemzően nem a centenáriumukat ünneplő épületek nyíltak meg – ennek egyszerű oka az, hogy száz évvel ezelőtt éppenséggel egy világháború zajlott, a maga súlyos gazdasági és társadalmi következményeivel, és ezért nem, vagy alig épültek házak Budapesten. 

Idén azért mégis van egy kerek évforduló: éppen 100 éve annak, hogy elindult Németországban a híres Bauhaus iskola. Bár az alapító Gropiusnak már a kezdetektől voltak magyar vagy magyar kötődésű tanítványai, de az új irányzat Magyarországon ténylegesen inkább csak a harmincas évektől kezdte éreztetni hatását. Amit tehát a mostani rendezvényen meg lehetett mutatni a fővárosiaknak, szigorú értelemben nem nevezhető Bauhausnak, szakmailag pontosabb, ha modernségről, Budapest korai és érett modern építészetéről vagy „Bauhaus-hatású” épületekről beszélünk. 

E tekintetben van mire büszkék lennünk. Különösen itt, a II. kerületben, ahol egyes városrészeink arculatát a mai napig döntően meghatározza ez az építészeti stílus. Nem véletlenül: a kerület nagyobbik része az I. világháború körül még gyéren lakott volt vagy egyáltalán nem beépített. Éppen a két világháború közti évtizedekben indult rohamos fejlődésnek ez a vidék, ahol évről évre gombamód nőttek ki az újabb és újabb épületek. 

Különösen igaz ez a Margit körút környékére, a Rózsadombra és Pasarétre. Az előbbinél, ahogy a Margit körút 15-17.-ben tartott épületbejáráson hallhattuk, központi akarat érvényesült: az építtetők, amennyiben a korábban földszintes házakkal szegélyezett, nagyvároshoz már méltatlan kinézetű körút telkeire legalább négyemeletes – a modern kor elvárásaihoz igazodó – házakat emeltek, jelentős adókedvezményeket kaptak hosszú évekre. Így néhány év alatt egy teljesen új városrész született. Persze nem minden épület olyan emlékezetes, mint ez a ház, melyet a Margit körút és a Rómer Flóris utca sarkán csodálhatunk meg. Az építtető, a Weiss Manfréd-féle Nyugdíjintézet igazi presztízsberuházásnak szánta az épületet, amelyet átjár a napfény. A szépen kidolgozott részletek nagyrészt ma is eredeti formájukban láthatók, működik az üvegfalú lift, sőt, a legtöbb helyen még az eredeti, jó nyolcvanéves gumibetétes járófelületek is megvannak. A hétvégén még a különleges, áramoltatott meleg levegővel működő szárítóhelyiségbe is benézhettünk: ez is a lakók kényelmét szolgálta (és szolgálja ma is).

Néhány házzal arrébb a korszak másik emblematikus épületébe is betérhettünk, a híres Átrium-házba. Igaz, ez más alkalommal is nyitva áll a közönség előtt, így bármikor megcsodálhatjuk izgalmas fekete-fehér-piros belső tereit. Most az emeleti lakásokról, alaprajzokról is volt egy kis kiállítás, a büfé pedig igazi retró ételekkel és italokkal várta a betérőket.

A kerület másik jellegzetes, modern városrésze Pasarét, illetve a törökvészi, rózsadombi klasszikus villanegyed. Bár a Bauhaus eredetileg a szegényebbek számára elérhető egyszerű, de egészséges lakásmegoldásokat kereső irányzatnak indult, Budapesten mégis elsősorban a középosztály számára tervezett villaépületekben teljesedett ki. Néhány ilyen ház is megnyílt a látogatók előtt a hétvégén. A legtöbben természetesen a Napraforgó utca villáira voltak kíváncsiak, és a szakadó esőben is közel százan gyűltek össze, hogy meghallgassák dr. Megyeri Gábornak, a Napraforgó utcai Bauhaus Egyesület elnökének lebilincselő előadását.

De sok érdekes részlet kiderült néhány sarokkal odébb, a Pasaréti út 97. alatti villában is, ahol egy kicsit az is el tudta képzelni, milyen lehet ilyen helyen lakni, akinek ez amúgy nem adatik meg. A Pasaréti teret is tervező Rimanóczy Gyula tervei alapján épült meg ez az épület 1934-ben. Bár utóbb a neves építész, Preisich Gábor és családtagjai sokat alakítottak az épületen (és egy emelettel meg is toldották), mégis számos eredeti részletre rácsodálkozhatunk ma is, legyen az a széles, üvegezett tolóajtó, az íves terasz, a jellegzetes kerek ablakok vagy éppen az ajtó kukucskálónyílásai. A házat ma is javarészt a Preisich család tagjai lakják, akik számos izgalmas történettel, saját készítésű, elvihető fotókkal és még sütivel, teával is kedveskedtek az érdeklődőknek.

„Pasarét. Pasáról szó sincs. Valami nagyon modern érzésű óriás kicsi skatulyákat rakott ki a villamos mentén, azután összeszedett egypár jómódú lilliputit és azt mondta: Itt lakjatok. És laknak. Kicsi autóikon be-beszaladnak kicsi bankjukba; akik egy skatulyában laknak, meglátogatják egymást, tavasszal egymás kicsi kertjeit dícsérgetik. Olyanok, mint az emberek” – írta Szerb Antal a Budapesti kalauz Marslakók számára című könyvében, nyilván arra reflektálva, hogy a modern építészet kissé idegenül hatott még a kortársak szemében is. A Torockó utcában abba a házba is benézhettünk, ahol egykor ő lakott, sőt, itt a műveiből is tartottak egy kis felolvasást. De az említettek mellett még az Áfonya utcában és Bimbó úton is megnyílt egy-egy villa, illetve az egyébként is múzeumként szolgáló Nagy Imre Emlékház is az Orsó utcában. A hétvége szép lezárása lehetett a Pasaréti téri Páduai Szent Antal-plébániatemplom modern falai közt ülni az áhítatos csendben: ez is olyan helyszín, ahová még sokszor visszamehetünk.

A Budapest100 honlapján sok további ház is fel van sorolva kerületünkből, melyek említésre méltóak a fővárosi modern építészet vonatkozásában. Azonban ez sem a teljes lista: ha nyitott szemmel járunk az utcákon, számos szép részletet, különleges ívet, szép ritmusú erkélykorlátot, kedves kerek ablakot fedezhetünk fel magunk is – talán az utolsó nagyjából egységes, valóban minden részletet kidolgozó, nagyvonalú építészeti stílus még meglévő nyomait. 

Viczián Zsófia