Környezetünk
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Megőrzött zöld: séta a Ferenc-hegyen

2019. október 25.

Itt az ősz, a kirándulások ideje. Kerületünk zöldterületeinek nyomában járva most a Ferenc-hegyet mutatjuk be, amely bárki számára egy szép őszi séta célpontja lehet.

A Törökvész út és a Zöldmáli út között egy nagyjából nyolc és fél hektáros, erdővel borított terület található. Ez a hosszan elnyúló, lapos, 265 méter magas hegygerinc a Hármashatár-hegy csoportjához tartozik, anyaga mészkő. Északi lejtője meredeken emelkedik a Pál-völgy és a Zöldmáli-völgy fölé.

A kis hegycsúcs feltehetőleg a nevét egy néhai (assisi vagy xavéri) Szent Ferenc-kápolnáról vagy kegyszoborról kaphatta a budai sváboktól (eredetileg természetesen Francisci Berg néven), mint ahogy a környékbeli magaslatok (pl. Rókus-hegy, József-hegy) mindegyike. A régi térképek egyikén mintha jelölnének is ilyet a csúcs közelében, de mára mindebből már semmi sem található.

A hegyről az első híradás az 1686-os ostrom török krónikáiban bukkan fel: itt a hegy délkeleti előterét említik „diós völgyként”, melynek környéke „Allah rendeléséből köves és nehezen járható volt”. A gyülekező török hadak innen próbálták megrohamozni a Duna felől érkező keresztény seregeket – a végkimenetelt tudjuk: Buda véres harcok árán, de végül felszabadult az oszmán iga alól. (Egyébként a szomszédos hegycsúcsot is azért keresztelte el Döbrentei Gábor Szemlő-hegynek, mert szerinte 1686-ban – Budavár visszavétele alkalmával – Lotharingiai Károly vezérkara erről a hegyről szemlélte az utolsó ostromot.)

A Ferenc-hegy századai ezután békésebben teltek: déli oldalát mind magasabban szőlővel ültették be: a XIX. század második felére már egészen kicsi területre zsugorodott itt az erdő. A filoxéravész után a területből elegáns parkot kívántak kialakítani sétányokkal, rétekkel, az északi oldalon lépcsőkkel (de ebből végül nem valósult meg semmi). Közben a környék benépesedése is megkezdődött, sorra emelkedtek az egykori présházakat felváltó budai villák.

Az egyik ilyen alapozásakor, 1933-ban bukkantak rá véletlenül a Ferenc-hegyi-barlangra. A kis zöld erdőterület tulajdonképp ennek köszönheti a létét: a különleges, ma is csak engedéllyel látogatható barlang felszínét kívánták így megvédeni. Meg persze az építkezőket is attól, hogy házuk a barlang egyik nagyobb termébe szakadjon be – több ilyen üreg a felszínhez elég közel helyezkedik el.

Az erdő visszahódította a szőlőtől a területet, egyes kövesebb részein ezt tudatos fenyőtelepítéssel segítették. Igaz, a kis hegyet 1935-ben egy ideig kőbányának is használták, a környékbeliek nagy megrökönyödésére. Mára döntően az ezen a vidéken őshonos mezei juhar és csertölgy alkot itt erdőt, de persze intenzíven terjeszkedik a bálványfa is. A fák közti tisztások is értékes növénytársulásokat rejtenek, különösen az északi oldalon, ahol éppen a meredeksége miatt egy kicsi bolygatatlan lejtősztyepprétre is bukkanhatunk, számos különleges fajjal. Az erdő a madarak kedvenc búvóhelye, sokan közülük itt is költenek.

A Ferenc-hegy központi rétjét, sétaútját legkönnyebben a Törökvész útról leágazó Ferenchegyi úton közelíthetjük meg (ahol feltehetőleg sok várakozó taxisba fogunk először botlani). A réten valamikor egy kis mezőőri lak is állt, most pedig az itt kialakított interaktív, gyerekeket célzó tanösvény kiindulópontjaként szolgál. Az 1990-es évek közepén felmerült, hogy a Ferenchegyi utat az erdőn keresztül átvezetik és összekötik, de a helyiek tiltakozásának köszönhetően szerencsére ez nem valósult meg, így megmaradt az erdő viszonylagos háborítatlansága. A terület 1999 óta fővárosi védelem alatt áll.

A Ferenc-hegy egy kicsi megmaradt darab az egykori budai hegyvidékből, az egykor kiterjedtebb erdőségekből – ezért is olyan értékes az itt élők számára. Egy igazi, felfedezésre váró zöld menedék a sűrűn beépített budai lankák között.

Viczián Zsófia