Fényekkel kelti életre álmait az operatőr

 Elmesélte, hogyan mentette meg a Szabadság hídra tervezett forgatási napot fia, akivel közösen fényképezték a krimit. Az operatőr szerint mindig lehet fejlődni: a világítást a mai napig tanulja, mert fényekkel alkot. Büszke rá, hogy a fiatal rendezők bíznak benne és nem hagyják unatkozni.

Most fejezte be a Budapest noir című filmjét. Egy alkalommal úgy fogalmazott, hogy az operatőr a film első nézője. Elégedett?

Hosszú forgatáson vagyunk túl, csaknem kilenc héten át dolgoztunk. Van egy jó mondása Francis Ford Coppola amerikai filmrendezőnek a film színvonaláról. Nevezetesen az, hogy a muszterek (vágatlan, nyers film), amiket az alkotók – egyfajta euforikus hangulatban – néznek meg a forgatási nap végén, mindig jobbak, mint amilyen aztán a film lesz. Az első vágott anyag pedig mindig rosszabb, mint a végeredmény. Egy biztos, én nagyon élveztem ezt a munkát.

Kondor Vilmos krimije a harmincas években játszódik. Jól fényképezhető kor?

Varázslatos egy operatőr számára, és hálás feladatnak tartom azt is, ha feszült izgalmakat kell vizualizálni. Tehetséges színészekkel, szép jelmezekben, különleges helyszíneken forgattunk, így például a Centrál kávéház környékén. Nehéz kinyitni a nézők számára Budapestet úgy, hogy az egy régi kor illúzióját keltse, de igyekeztem frappáns megoldásokat alkalmazni. Emellett sok műtermi munka volt, amit nagyon szeretek.

Könnyebb négy fal között forgatni?

Egyrészt igen, mert nem vagyok kiszolgáltatva az időjárásnak. Amiért igazán szeretem az az, hogy oda én álmodhatok meg egy külön világot. Bemegyek a sötét díszletbe, ahol semmi sincs, majd sorra bekapcsolom a lámpákat, amik aztán életre keltik. Fényekkel alkotok. Ez az első és legbiztosabb olyan mozzanata a munkámnak, ahol ki merem ejteni az alkotás szót. Úgy, ahogy a festő maga elé tesz egy vásznat, és kikeveri a színeket. Bár már a főiskola előtt világosítóként dolgoztam, a mai napig van mit tanulnom a világításról.

Melyik volt a legizgalmasabb forgatási nap?

Az, amelyiken nem vehettem részt (mondja nevetve). Az egész stábon végigsöpört egy vírus, én is elkaptam. Aznap dőltem ágynak, amikor a Szabadság hídon játszódó jeleneteket kellett felvenni. A híd lezárása kisebb vagyonba került. Szerencsére a fiammal forgattuk a filmet, és a hidas jeleneteknél az övé volt a főszerep, mert azokat úgynevezett steadycammel kellett felvenni, és ő szakértője ennek a kamerának (a steadycam az operatőr mellényén egy rugóskaron ül, a kamerával szabadon lehet dolgozni úgy, hogy a felvételre a test mozgása nem kerül rá). Végül happy enddel végződött a nap, mert tökéletes felvételek készültek. Ágyban fekve követtem a forgatást, a fiam ötpercenként küldte a felvett anyagokat. 

Nem először dolgoznak együtt. Vannak szakmai vitáik?

Előfordulnak. Az ember fiatal korában sokszor hiszi azt, hogy csak egyetlen út vezet Rómába, aztán mindig kiderül, hogy többféle megoldás létezik. De mi nagyon hasonlóan gondolkodunk, szinte mindig egyetértünk abban, hogy operatőrként mit kell kimetszeni abból a világból, amit a forgatókönyv elénk tár. Szeretek a fiammal dolgozni. Olyan érzés, mint amikor elültetnek egy fát, és aztán megjelennek rajta a szép piros almák. A kamera mellett nőtt fel, kétévesen már ott totyogott mellette. Ma 36 éves, érett alkotó, aki nem szorul a tanácsaimra. Amíg celluloidon dolgozott a szakma, sokat tanult tőlem, de azóta, hogy digitalizálódott, már én tanulok tőle: Márton beleszületett a digitális világba, mindent tud róla.

 

Fotó: Soós Dániel

Hogyan kötődik a kerülethez?

Rákosligeten születtem, 25 éven keresztül Budaligeten éltem, pár hónapja költöztem el egy szomszédos településre. Rengeteg minden köt ehhez a városrészhez, többek között a Hűvösvölgyi úton működő Focus-Fox stúdió, amelynek résztulajdonosa vagyok. Szemben vele áll az egykori Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet épülete, nagyon szeretném, ha rendeződne a sorsa és jó kezekbe kerülne. Bezárásakor forgattam egy dokumentumfilmet, amelyben bemutattam az utolsó lakókat. Visszatérve a kerületre, nap mit nap megfordulok itt, és örülök annak, hogy sok minden jól működik és szépül. A Széll Kálmán tér kapcsán viszont csalódtam.

Még nem készült el teljesen…

Ez igaz, de úgy érzem, hogy alapjaiban nem változott. Abban bíztam, hogy elvarázsol majd a XXI. század tájépítészete, és úgy fogom érezni, hogy na, ezért aztán megérte hónapokat a dugóban ülni. Remélem viszont, hogy miután megújult a tér, meg tudják őrizni a rendet, és a korábbi kaotikus állapotok nem jellemzik többé. 

Az interjú végét a teniszpályán vettük fel. Rendszeresen sportol?

Fontos az erőnlétem miatt is, másfelől kikapcsol és feltölt. Itt Budán madárcsicsergéssel a háttérben lehet teniszezni, és fákkal körülölelt medencékben úszni. A Külkerpark uszodájában törzstag vagyok. Amikor kinyit, az elsők között megyek a strandra, kedves nyugdíjas úszótársaim már várnak, és ilyenkor boldog új évet kívánunk egymásnak. Ha teljes a létszám, megünnepeljük, ha hiányzik közülünk valaki, akkor megsiratjuk. 

Mi lesz a következő filmje?

Egyelőre utómunkák várnak rám. Holnap kezdem Török Ferenc 1945 című filmjének utómunkáit. Engem is meglepett, de az elmúlt években gyors egymásutánban forgattam négy filmet is, nemrég került a mozikba Kern András Gondolj rám című filmje. Büszke vagyok a Kukoricasziget című grúz filmre is, amely Oscar-jelölést kapott – bekerült a hetes válogatásba – és világszerte nagy sikert aratott. Egy fiatal rendező második műve.

 

Gyakori, hogy a fiatal rendezők bizalmat szavaznak egy idősebb szakembernek?

Azt hiszem, nem, ezért büszke is vagyok rá. Korosztályom rendezői már sajnos vagy nem élnek, vagy visszavonultak, így csak a fiatalabb generáció kérhet fel munkára. Ők pedig elhitték, hogy életkorom dacára még rendelkezem egyfajta szellemi flexibilitással, és a tapasztalatom sem hátrány. A grúz rendező egy fesztiválon látott tőlem egy filmet, így keltettem fel az érdeklődését. A remény útja című film – amely 1989-ben Oscar-díjat kapott – rendezője is úgy talált rám, hogy egy fesztiválon beült az egyik filmemre. Szerencsésnek tartom magam.

Milyen rendezővel szeret együttdolgozni?

Számomra kétféle rendező létezik, a „látó” és a „nem látó”. A látó az, aki tudja, mire gondolok, ha beállok egy irányba és tudja, hogy onnan látszani fog az, amit ő szeretne látni és az is, ami mögötte van. Ha nem ilyen a rendező, akkor megkérdezi, hogy miért állok ott, így tudom, hogy baj van, és el kell magyarázzam. Ma már egyébként nem ijedek meg, ha érvelnem kell. Fiatalon nem tudtam meggyőzően beszélni, de valahogy ez is megérkezett az életembe.

Novák Zsófi Aliz

 

Ragályi Elemér gyerekkorában focista, majd színész akart lenni. Édesapja barátjának segítségével került a Híradó- és Dokumentumfilmgyárba. Udvart söpört, majd világosítóként dolgozott. Jancsó Miklós A harangok Rómába mentek című filmjében eljátszott egy kisebb szerepet. Laboráns, majd kameraasszisztens volt. Felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol negyedévesen Elek Judit filmjét forgatta, ettől kezdve átlagosan évi három filmet forgatott. Az Illés-iskola egyik stílusteremtő alakja, kézikamera-kezelése és világítástechnikája tette világszerte ismertté.