Beszélgetés Dr. Merkely Bélával

Ezernyi kérdés fogalmazódott meg bennem, amikor kiderült, hogy a március 15. alkalmából Széchenyi-díjjal kitüntetett kardiológus professzorral, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikájának igazgatójával, az egyetem rektorával készíthetek interjút. Dr. Merkely Bélát az elmúlt évben az egész ország megismerte, nap mint nap figyeljük a rádióműsorokban és a televíziók hírcsatornáin elhangzó nyilatkozatait, amelyek hol elgondolkodtatnak, hol reménnyel töltenek el mindenkit, aki a pandémiáról hiteles forrásból igyekszik tájékozódni. Az egyetemen dolgozó munkatársaival együtt egy éve a láthatatlan ellenséggel hősiesen küzdő orvos kerületünk lakója.

– Leszámítva két, Németországban töltött évet, mindig is a II. kerületben éltem, most is ugyanabban a házban, ahol gyerekkoromban – dédszüleim házában. Igazi budai polgárnak tartom magam.

Gratulálok a Széchenyi-díjhoz! Milyen érzésekkel vette át a tudományos élet legnagyobb elismerését?

Meghatottan, ugyanakkor – mivel a járvány utolsó felfutó fázisában ért a kitüntetés – tudtam, hogy most még nincs itt az ünneplés ideje, most még a pandémia okozta következő feladatra kell koncentrálni.

Amikor a pályámat elkezdtem a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán, két Széchenyi-díjas orvosprofesszortól tanulhattam, aki a mentorom volt. Egyikük Szabó Zoltán, aki az első magyarországi szívtranszplantációt végezte, megteremtve ezzel a súlyos szívbetegségek esetén az egyetlen túlélési esélyt, a másikuk a nemzetközi szinten nagyon magasan jegyzett Juhász-Nagy Sándor, a szív- és érrendszeri szabályozás kiváló professzora. Hozzájuk hasonlóan ugyanazt a díjat átvenni óriási megtiszteltetés. Tudni kell azonban, hogy ilyen magas kitüntetéshez az ember sohasem juthat el egyedül, ezért köszönettel tartozom a városmajori klinika összes orvosának, kutatójának és munkatársának. A díj közös érdem és közös elismerés. Nagyon jólesett a sok ezer gratuláció, erőt ad az utolsó nagy csatára, amit kollégáimmal most vívunk.

Volt olyan nap az elmúlt egy évben, amikor hátradőlt, és azt mondta, hogy most már pihenhetek egy kicsit?

2020. március 4. óta nem volt egyetlen egy pihenős napom se, legfeljebb néhány pihenős órám. Most, a beszélgetésünk után egy online megbeszélésem lesz az egyetemi operatív törzzsel, majd a négy orvosegyetem vezető professzoraival megvitatjuk a magyarországi és nemzetközi adatokat és minden este azzal zárom a napot, hogy összegzem a járvány aznapi tapasztalatait a világban és Magyarországon. Naponta legalább négy órát foglalkozom a járvánnyal amellett, hogy eredeti szakmámban szívgyógyászként dolgozom és a Semmelweis Egyetem rektora vagyok. Mindez azt feltételezi, hogy átlagosan naponta 14-16 órát vagyok a klinikán, az egyetemen, és minden vasárnap ügyelek, operálok és ambuláns betegeket fogadok.

Egy éve irányítja életünket a pandémia. Látszik már a fény az alagút végén?

Reményeink szerint májusban már sokkal megnyugtatóbb adataink lesznek, a járvány egyértelműen enged a szorításból. A járványmatematikusokkal és a klinikai járványelemző munkacsoporttal együtt úgy vélem, hogy júniustól tartós jelentős javulás várható, és akkor majd már hátra is dőlhetünk.

Az egész világot sújtja ez a rendkívül nehéz helyzet, de van szépsége is a heroikus küzdelemnek: a társadalmi szolidaritásra, a nemzetközi összefogásra gondolok.

Valóban van a munkánknak egy felemelő része, ami erőt ad a folytatáshoz, de látjuk a rettenetet is, az emberi tragédiákat, amit a vírus okoz, és ezt csak a Semmelweis Egyetemen vagy csak Magyarországon nem lehet megoldani. Egy globális járvány csak globálisan győzhető le a világ országainak összehangolt munkájával. Hiába lesz beoltva hazánkban a lakosság jelentős része, ha máshol, mondjuk Afrikában ezt nem sikerül elérni, mert akkor az ottani járvány olyan mutánsokat fog kitermelni, amelyek ellenállóak lesznek a jelenlegi vakcinákkal szemben, és újból fel tud lángolni a pandémia. Nyugodtak akkor lehetünk, ha az egész Földről eltűnik a vírus vagy teljesen megszelídül.

Nagyon ijesztő, hogy rövid időn belül ennyi új mutáció keletkezett.

Ha nagyon nagy számban fertőződünk meg, és ezek az egyének nagyszámú, különböző gyógyszeres kezelést kapnak, akkor a sok ezer variáns közül megjelenhet egy, az eredetinél erősebb, fertőzőképesebb mutáns. Ma Magyarországon ez a brit variáns, ami a járvány jelenleg is tomboló harmadik fázisát okozza, és sokkal intenzívebben fertőz. Az első két hullámban az volt jellemző, hogy egy családban egy vagy két ember fertőződött meg, nem terjedt át mindenkire a betegség, ma viszont teljes családok betegszenek meg. Elég egy kis figyelmetlenség és minimális kapcsolat a fertőzéshez. Mindig az az uralkodó mutáns vírus, amelyik a legvirulensebb, tehát az a variáns terjed, ami a legjobban fertőz. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a brit mutáns okozná biztosan a legsúlyosabb megbetegedést, hanem azt, hogy ez a felelős a most tapasztalt óriási számokért.

Készülnek statisztikák a járványhelyzetről kerületi bontásban? Tudhatunk valamit a II. kerület helyzetéről?

Járványügyileg nehezen húzhatók meg a kerületi határok, de Budapestről természetesen vannak adatok. A főváros jelenleg erősen érintett a járványban, a budai oldalon azonban egy kicsit jobb a helyzet, ami annak köszönhető, hogy a budai lakosság jobb általános egészségi állapotban van. Ez nem újdonság, hiszen a budaiak várható élettartama nagyjából megegyezik egy észak- vagy nyugat-európaiéval. Sok tényező játszik ebben szerepet, elsősorban az, hogy mennyire vagyunk egészségtudatosak. Nem lehet persze kiszámítani, hogy ki kapja meg a fertőzést és milyen lesz a betegség lefolyása, de az alap egészségi állapot, illetve a meglévő krónikus betegségek ezt egyértelműen befolyásolják.

A megoldás az lenne, ha minél gyorsabban, minél több embert beoltanának. Elképzelhetőnek tartja, hogy akár itt, a II. kerületben további oltópontok létesüljenek, hogy ezzel is felgyorsítsuk a védettség kialakulását?

Jelenleg nem az a probléma, hogy az oltókapacitás kicsi, hanem hogy nincs elegendő oltóanyag. A legfontosabb az első vakcina beadása, a másodikkal ráérünk, hiszen már az első adag oltóanyag után két héttel kialakul az a védettségi szint, ami a legfontosabb: hogy súlyos betegség ne következzen be. Nem könnyű ezt kimondani, hiszen a gyógyszergyárak előírásai szerint, három, négy, öt héttel később követnie kell az első oltást egy másodiknak. Mégis azt gondolom, hogy vészhelyzetben nem muszáj ragaszkodni az előírásokhoz, lényeg, hogy minél előbb minél többen megkapják az első vakcinát. Abban az ideális esetben, ha ötmillió oltóanyag állna rendelkezésünkre, akkor valóban szükség lenne több oltópontra. Sajnos, itt még nem tartunk. A jelenlegi oltópontok kapacitásának kihasználását két tényező is akadályozza. Az egyik a már említett nem elegendő számú vakcina, a másik pedig a sok zavart és bizonytalanságot okozó médiamegjelenés, ami az oltóanyagok közötti különbséget hangsúlyozza. Hozzáteszem: én ilyet nem ismerek. Az AstraZeneca vakcinából 17 milliót oltottak el, és ezzel megfékezték a vírus terjedését Angliában. Ugyanakkor néhány országban nem valós mellékhatásokra hivatkozva leállították az ezzel való oltást – ma már tudjuk, hogy véletlen egybeesésekről, amúgy is gyakori betegségekről volt szó. Magyarországon ugyan használták az AstraZenecát, de a felkínált oltások mintegy felét (!) az állampolgárok elutasították.

Önt mivel oltották?

Az orosz Szputnyik V-vel, és ezt adtam be 79 éves édesapámnak is. Nagyon jó oltóanyagnak tartom, semmivel sem tud kevesebbet, mint a legnépszerűbb, a Pfizer-BioNTech vakcinája. Magam is oltok, naponta mintegy száz embert, és nemcsak azért, hogy meglegyen a gyakorlatom, hanem mert érdekel a lakosság véleménye, kíváncsi vagyok a reakciókra, amelyekből nemzeti szintű következtetéseket is le lehet vonni. Velem is előfordult, és mélységesen elszomorított, hogy  bizonyos vakcinát nem kértek, és nem tudtam meggyőzni az illetőt, hogy fogadja el.

Ezek szerint nincs legjobb vakcina.

A legjobb vakcina az, amit már megkaptunk. Az oltás – akár csak egy oltás is – megvéd annyira, hogy ne lépjen fel életet veszélyeztető állapot, igaz, felső légúti megbetegedések az oltottaknál előfordulhatnak. Azt üzenem a budai polgároknak, hogy az első felajánlott oltást mindenképpen fogadják el, ne várjanak egy előnyösebbnek vélt vakcinára, mert közben megfertőződhetnek, ami súlyos következményekkel járhat.

Péter Zsuzsanna