Interjú Tóth Enikővel

 Még főiskolásként került a Madách Színházhoz, de szépségére és tehetségére a filmesek is hamar felfigyeltek, így számos tévéjátékban szerepelt. Az ő hangján szólal meg magyarul Julia Roberts és Catherine Zeta-Jones, de olyan népszerű sorozatokban is hallhatjuk kellemes orgánumát, mint a Twin Peaks, a Megperzselt szívek vagy a Váratlan utazás. A bulvármédiában azonban nem lehet nyomára bukkanni. Kíváncsi voltam, szándékosan védi-e magánéletét. Ezt kérdeztem tőle először a Marczibányi Téri Művelődési Központban, ahol nemrég a Pimasz angyalok című előadásban Karády Katalinként lépett a II. kerületi közönség elé.

 – Nehéz dolog „odaadni” magam egy idegennek – utal mosolyogva Tóth Enikő az interjúzásra. – Pályakezdő koromban, ha egy riporter nem volt szimpatikus, vagy nem jól indította a beszélgetést, nem tudtam feloldódni. Ezért kerültem ezeket a helyzeteket. Persze egy színésznek fontos, hogy tudjanak róla, de nem mindegy, hogy mivel azonosítják. Lehet, hogy többet kellene adnom magamból. Tényleg nem sok minden tudható rólam, közösségi oldalakon sem találnak fent. Azt hiszem, nem vagyok e kor gyermeke.

Akkor a színészet felé se az extrovertáltsága vezette. 

Csodálatos magyartanáraim voltak, akik kinyitottak előttem egy ajtót, mutattak nekem egy utat. Tulajdonképpen nem is én mondtam ki, hogy színésznő szeretnék lenni. Nekem ennél sokkal kevesebb volt az önbizalmam, és csak a lelkem legmélyén vágyódtam erre a pályára. Egy tanárom javasolta, hogy próbáljam meg, és az osztálytársaim is helyeseltek. Ez nagyon jólesett, hálás voltam a biztatásért. 

A Ki mit tud? is tanári ötlet volt?

Én voltam az iskola szavalólánya, a magyartanárom sokszor indított szavalóversenyeken. Egy másik tanárnő, Mojsz Klári pedig megkeresett, hogy szeretne velem külön is foglalkozni. Az ő ötlete volt a Ki mit tud?, ő készített fel a versenyre. Bízott bennem, és ez óriási erőt adott. Egyedül biztosan nem vágtam volna bele. 

De nem bánta meg, ugye?

1977 életem legszebb éve volt. A Ki mit tud?, utána Győrben a Kazinczy Ferenc Szépkiejtési verseny, ahol Kazinczy-díjat kaptam, és a felvételi a Színművészeti Főiskolára. Amikor bekerültem, tudtam, hogy megtaláltam a helyem. Ha most kellene pályát választanom, most se döntenék másképp.

Megmaradt a versek szeretete?

Ha könyvet kell ajánlanom, verseskötetet ajánlok. Ha leveszek a polcról egy József Attila- vagy Radnóti-kötetet, nem tudom letenni, úgy el tud találni és fogva tud tartani egy-egy vers. Középiskolában, és még a főiskolán is, sokat foglalkoztunk versekkel. Amikor a Madách társulatához kerültem, nagyon élveztem a csapatmunkát, és ebben éreztem biztonságban magam. Évekig egyáltalán nem álltam ki szavalni, mert óriási felelősségnek éreztem egyedül közönség elé állni egy verssel. Ezt gimnazistaként még nem így éltem meg.

Tervezett önálló estet?

Nagyon sokszor gondoltam rá. A főiskola elvégzése után felkérést kaptam a Korona Pódiumtól, hogy készítsek egy előadóestet. Akkoriban szinte minden este játszottam, állandóan próbáltam, bemutató bemutatót ért. Úgy éreztem, hogy még nem tartok ott a pályámon. Most már tudom, hogy mindig lehet „ott tartani”, mindig össze lehet állítani egy csokrot a legszebb, szívünkhöz legközelebb álló szövegekből – csak idővel változik a csokor összetétele.

Jól érezte magát a Madách Színházban?

Még főiskolásként kerültem a színházhoz, egy álomtársulatba. Csodálatos kollégákkal dolgozhattam együtt, akik figyeltek rám, alakítottak, segítették felépíteni színészi önmagamat. Sajnálom, hogy megváltozott a színház profilja. Amikor elindultak a zenés darabok, úgy éreztem, ez nem az én világom, én prózai színész vagyok. Pedig szeretek, és tudok is énekelni. A Macskákat is nagyon élveztem – több mint háromszázszor bújtam cicabőrbe. Most, amikor Piros Ildikóval játszottuk a Pimasz angyalokat, amelyben többször dalra fakadunk, sokan kérdezték tőlem: eddig te miért nem énekeltél? Ezt most már én is megkérdezem magamtól.

Van olyan szerep, amit szeretett volna eljátszani, de nem kapta meg?

Nagyon sok ilyen van, de nyilván valamiért nem nekem kellett megkapnom őket. Emiatt sosem volt bennem rossz érzés. Engem arra neveltek, hogy örülni kell annak, amit megad a sors, de mindent nem lehet megkapni. 

Mi az, ami a leginkább pihenteti, feltölti?

Falun gyerekeskedtem, nekem a természet jelenti a feltöltődést és a szabadságot. Ott tanultam meg tisztelni mindent, ami él:  embert, állatot, természetet. Nagyon szeretek kertészkedni, füvet nyírni, metszeni, permetezni. Volt olyan, hogy reggel kimentem a kertbe, és már sötétedett, mire végeztem. Reggel ugyan alig bírtam felkelni, de nagy öröm volt. Gyerekkoromban is volt kertünk – persze egészen másmilyen –, volt benne veteményes, répa, karalábé meg sok gyümölcs. A mostani kertemben ültettünk cseresznyefát és van egy fügefánk is. Óriási élmény elültetni egy kis fát, nevelgetni, majd enni a gyümölcsét, a mi gyümölcsünket.

Mióta él kerületünkben?

Huszonhét évvel ezelőtt költöztünk ide, ebből húsz évet Pasaréten töltöttünk. Most ugyan a Hármashatár-hegyen lakunk, de hűek maradtunk Pasaréthez: bevásárlást, egyéb ügyeket ott szoktunk intézni. Erős kötődésem van a II. kerülethez, nagyon szeretek itt élni. Először is mert gyönyörű, és mert közel van minden; ha vágyódom a város forgatagába, azt is megkaphatom, de közel maradhatok a természethez is. Számomra a legnagyobb boldogság mezítláb kimenni a kertbe, lefeküdni a fűbe és nézni az eget.

Péter Zsuzsanna

Fotók: Soós Dániel

 Tóth Enikő Szerencsen született, Egerben járt gimnáziumba. 1981-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát Kállai Ferenc és Szirtes Tamás osztályában. 1981 óta a budapesti Madách Színház tagja. Számtalan színházi és tévés szerepet játszott, az egyik leggyakrabban foglalkoztatott szinkronhang. Legnagyobb sikerét a Páratlan párosban aratta, amit már több mint harminc éve játszik színpadon. Műsorvezetőként is kipróbálhatta magát: Székhelyi Józseffel együtt vezették az Egy szoknya, egy nadrág című divattörténeti sorozatot. 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét vehette át. Jelenleg a Madách Színház, valamint a Játékszín több előadásában látható.