Akit Illyés ringatott, Szerb Antal tanított

A jeles alkalomból Láng Zsolt polgármester II. kerületi otthonában kereste fel, és köszöntötte idős pályatársát. Az előző parlamenti ciklusban mindkét fideszes politikus országgyűlési képviselőként is tevékenykedett, így beszélgetésükben elsősorban azokat az időket idézték fel. Mivel Horváth János több mint négy évtizedet töltött az Egyesült Államokban, szó esett az amerikai elnökválasztásról is, de a mindkettőjük szívéhez közel álló II. kerületi téma is akadt.

– 1997-ben jöttem haza Magyarországra, azóta Budán élek – mesélte a nemzetközi hírű közgazdászprofesszor. – Nagyon szeretem ezt a környéket, még a gyerekkoromból is őrzök szép emlékeket. A harmincas években, amikor cserkész voltam, minden héten kirándulni mentünk a Budai-hegységbe. A Rózsadomb gyönyörű utcáin – Áldás utca, Eszter utca, Törökvész út – gyalogoltuk felfelé. Nagyon fontosnak tartom a lokálpatrióta szemléletet, hiszen aki kötődik szűkebb környezetéhez, jobb, tudatosabb polgára lesz Budapestnek és az egész országnak is. 

A polgármester látogatását követően még sokig beszélgettünk Horváth Jánossal az elmúlt közel száz év történéseiről. Ahogy elmondta, sok szép és kevésbé szép, sok izgalmas és kihívásokkal teli korszakot élt meg Magyarországon és Amerikában is. A legszebbnek a jelent nevezte, amikor mindezekre visszatekinthet.

 A háború végéig

– „Mert olyanokat éltünk meg, amire ma sincs ige” – idézte Illyés Gyula Bartók című versének sorát, s mosolyogva vallotta be, hogy számára nagy kísértés, hogy gondolatait és érzéseit magyar és angol nyelvű versekkel vagy zsoltárokkal fejezze ki. Ebben nagy szerepe van soha nem feledett kitűnő tanárainak, köztük Szerb Antalnak, akitől magyar irodalmat tanulhatott. Illyés Gyula nagyszülei a Horváth család szomszédságában éltek, és a költő, amikor odalátogatott, még ringatta is az akkor még csecsemő Horváth Janit.

A közgazdász-politikus 1921-ben született Cecén. Középiskoláit már Budapesten, a Gróf Széchenyi István Felsőkereskedelmi Iskolában végezte. Korán kezdett el politikával foglalkozni. 1942-ben csatlakozott a Független Kisgazdapárthoz, majd 1944-ben részt vett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Mozgalomban, ami miatt a Gestapo letartóztatta. Halálra ítélték, de a börtönből sikerült megszöknie. 1945-ben a budapesti törvényhatósági bizottság tagjának, majd nemzetgyűlési képviselőnek választották. Érdekesség, hogy éppen Angyalföldön utasította maga mögé a kommunista párt jelöltjét, Kádár Jánost.

 

Az 1956-os forradalom előtt

– A háború utáni néhány év nagyon szép volt – emlékezett vissza a professzor. – Akkor kezdett az ország talpra állni, én örültem, hogy életben maradtam, és boldogan mondtam igent a közéleti szerepre. Alig akartam elhinni, hogy én, a cecei parasztfiú huszonnégy évesen nemzetgyűlési képviselő lehettem. Akkoriban Angyalföldön laktam, és annak a városrésznek lehettem a képviselője a Parlamentben. Ez nagyon felemelő, ugyanakkor felelősségteljes feladat volt.

1947-ben Horváth Jánost politikai okokból, koholt vádak alapján ismét letartóztatták. 

– 1951-ben szabadultam. Ez a négy év olyan volt számomra, mint egy egyetem. Nemcsak könyvekből tanulhattam, de olyan börtöntársaim voltak – az előző korszak szellemi elitje –, akiket élmény volt hallgatni. A velük való beszélgetések egész életemre hatással voltak, azokból gazdagodtam.

A börtönévek után a közgazdász végzettségű fiatalember munkásként dolgozott. Az 1956-os forradalomban az Országos Gazdasági Újjáépítési Tanács ügyvezető elnöke lett, és újra megválasztották a Kisgazdapárt XIII. kerületi szervezete elnökének. Közéleti szerepe miatt a forradalom leverése után emigrálni kényszerült.

– A forradalom napjaiban szinte nem is a földön jártunk. Csodálatos dolog volt megélni, hogy mire vagyunk képesek. De az euforikus időszakot megint a szomorúság követte: el kellett hagynom a hazámat, és Nyugatra mentem.

 Az 1956-os forradalom után

Horváth János 1958 és 1966 között az amerikai Columbia Egyetemen tanult közgazdaságtant, ott szerezte meg közgazdaság-tudományi doktorátusát. Oktatott is a Columbián, majd 1968-tól a Butler Egyetem közgazdászprofesszora lett. Tudományos munkássága nemzetközileg is ismert és elismert lett, és mert szakmai tudására a rendszerváltó Magyarországnak is szüksége volt, hazahívták. 

– A rendszerváltást Amerikában éltem meg. Mindenki nagyon örült a változásnak és drukkolt Magyarországnak – én főleg, de nem gondoltam arra, hogy ismét közéleti szerepet vállaljak. Így csodálatos érzés volt, hogy hazavártak. A közgazdasági tudományok professzora vagyok, az én tudományom nem marad meg az absztrakció szintjén, hanem alkalmazható a való életben. Olyan feladatra hívtak haza 1997-ben, ami lehetetlennek tűnt: olyan gazdaságpolitikát kellett kitalálni, ami előreviszi az országot. Elvállaltam a Fidesz gazdaságpolitikai bizottságának vezetését. Sokan nem hitték, hogy sikerülni fog elérni a kitűzött célt, a hétszázalékos növekedést, de sikerült. Ez is egy nagyon szép emlék és szép korszak, hiszen nemcsak átéltem, hanem alakíthattam is a történéseket.

 Ars poetica

Az idős közgazdász szerint az életben a jó és a nehéz korszakok, a sikerek és a tévutak váltják egymást. De mint mondta, a nehézségek idején nem a sebeinket kell nyalogatni, hanem vissza kell emlékezni arra, hogy milyen nagy teljesítmények állnak mögöttünk, és ebből kell erőt meríteni. A siker legyen motiváció, a kudarc pedig tanulság.

 A jelen

A professzor 1998 és 2014 között ismét helyet foglalhatott a Parlamentben. Munkásságát 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével ismerték el. Bár a közéletben való részvételét 93 éves korában befejezte, ma sem ül tétlenül, utazó nagykövet. Október 23-án a Pesti Srác szobrát avatta fel Washingtonban.

– Sok még a tennivaló – ameddig az ember képes rá. Nekem olyan sok szellemi örökségem van, ami továbbgondolásra kötelez. Szeretném hozzásegíteni a jelent, hogy a jövő a lehető legjobb legyen.

Péter Zsuzsanna