Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Hiszem, hogy az ember sokat tud változni

2020. március 8.

Heal Edina öt évig volt a Sláger Rádió vezérigazgatója, majd közel nyolc éven át irányította a Google Magyarországot, jelenleg pedig az általa létrehozott Egyenlítő Alapítvány vezetője, digitális és kommunikációs szakember.

Olyan világban szeretne élni, ahol nők és férfiak – bár korántsem egyformák, de – jogaikban, esélyeikben és társadalmi szerepeikben azonosak lehetnek. Brit születésű, de ma már magyar állampolgár férjével és két gyermekükkel Londonban és Budapesten egyaránt otthon érzik magukat. A maratoni futó üzletasszony tíz éve kerületünk lakója.

– Angyalföldi lány vagyok, de mindig szerettem volna Budára költözni, főleg a természet közelsége, a sok zöld miatt – kezdte a beszélgetést Heal Edina. – Szüleimmel rengeteget kirándultunk a budai hegyekben, azóta fontos nekem a friss levegő, a sok fa, a mozgás. Fiatal felnőttként laktam a XII. és a III. kerületben is, de nekem a II. kerület a legszebb a maga tradícióival, rendezettségével és sokarcúságával. Most olyan helyen élek a családommal, ahol karnyújtásnyira van az erdő, gyakran járunk oda a férjemmel futni.

Futóversenyeken is szokott indulni?

Több maratonon is indultam már. Szeretem a versenyeket, a felkészülést, mert ez megadja a célt. Reggelenként szoktam futni, ami mentális és fizikai szempontból is előnyös, csak akaraterő kell hozzá, hogy korán felkeljek és nekiinduljak. A reggeli futás egész napra feltölt energiával, utána sokkal jobban érzem magam és jobban tudok koncentrálni a munkában is. Mint az élet más területein, itt is az egyensúlyra érdemes törekedni: a lelki vagy szellemi fáradtságot jól oldja a fizikai megerőltetés és fordítva. Sós után egy kis édes, édes után egy kis sós…

Számos nagynevű cégnél dolgozott itthon és külföldön vezető beosztásban. Ilyen pályáról álmodott kiskorában?

Egy darabig orvos szerettem volna lenni, de miután több véres balesetet is láttam harmadik emeleti ablakunkból (egy forgalmas kereszteződésnél laktunk), rájöttem, hogy ez nem az én világom. Azután Koncz Zsuzsa is akartam lenni, de mivel se jó hangom, se hosszú hajam nem volt, ez sem sikerült. Később viszont, amikor a lemeziparban dolgoztam, személyesen is megismerkedhettem vele, és kíváncsiskodásomra elárulta, hogy annak idején külföldről szerezte be az általam csodált csillogós rúzst, ami nem is volt olyan jó, mert állandóan beleragadt a hosszú haja. 

Egyszóval, nem voltam különösebben céltudatos. Egész életemben nem tudtam, hogy mi akarok lenni, és ezzel ma is így vagyok.

Ez nagy szabadságot és nyitottságot ad az embernek.

Nekem bejött. Sok mindenbe belekezdtem, belejöttem, megszerettem és rengeteget tanultam. Hiszem, hogy az ember sokat tud változni, fejlődni és elérni élete folyamán. Nem szeretem, ha valaki valamire azonnal rámondja: én ehhez nem értek. Ha belekezd, ha megpróbálja, akkor kiderülhet, hogy igenis jó benne. 

És így egészen magasra is el lehet jutni, ahogy ön is a Google Magyarország élére.

Majdnem nyolc évig dolgoztam a Google-nál, ami valóban csodálatos feladat volt, nagyon szerettem. Ez volt a leghosszabb idő, amit egy munkahelyen töltöttem. Jellemző rám, hogy sok minden érdekel, nem szeretek ismételni, mindig az új kihívást keresem, felfedező típus vagyok. Ez a habitus segítette a karrieremet: mindig újabb és újabb területre mentem, és ott gyorsan tanultam. 

Milyen területeket ismert meg, mire van rálátása?

Vendéglátó-ipari főiskolát végeztem, de azonkívül, hogy nyaranta és a hétvégéken a Vörösmarty téri Gerbeaud cukrászdában szolgáltam fel, a vendéglátásban nem dolgoztam, nem találtam elég kreatívnak. Ezután következett a reklámszakma, ahová egy hirdetés útján kerültem, amit édesapám fedezett fel az újságban. Ez a rendszerváltás után volt nem sokkal, Magyarországon még nem sokat tudtunk erről a szakmáról. Itt aztán volt pörgés és kellett a kreativitás, nekem való kihívás volt. Nagyon sokat tanultam a marketingről és a kommunikációról, ami az üzleti élet alapja. Ezt a tudást később is bőven tudtam kamatoztatni. Ami ezután következett, az életem legjobb döntésének bizonyult: kimentem Franciaországba egy MBA (Master of Business Administration) kurzusra. 

Annyira magas szintű volt a képzés?

Nem csupán az átadott tudásanyag volt rendkívül hasznos. Ez egy nemzetközi képzés volt, a mi évfolyamunkon hetvenkét náció fiai, lányai tanultak. Ez a tény önmagában formálta és nyitottá tette a hallgatókat – én legalábbis megtanultam szeretni az egész világot, a számtalan különböző kultúrát, és rájöttem, hogy mindannyian egyforma emberek vagyunk, csak egy kicsit máshogy fejezzük ki gondolatainkat és érzéseinket, és ahhoz, hogy ezeket a lényegében apró különbségeket elfogadjuk, nem kell más, csak egy kis empátia és jóindulat. Megtanultam azt is, hogy mindig a megoldást kell keresni és lehetőleg egy minél sokszínűbb csapatban, hogy az minél többek számára legyen megfelelő. És ráadásul a férjemet is itt ismertem meg!

Hol helyezkedett el a képzés után?

A férjemmel Angliába mentünk, akkor kezdődött lemezipari karrierem az EMI Recordsnál, amelynek során együtt vacsorázhattam Tina Turnerrel, megpuszilhattam Kylie Minogue-ot és beszélgethettem Brian Mayjel. Ez is egy szép korszaka volt az életemnek, érzékeny és kreatív művészekkel dolgoztam együtt, akikről köztudott, hogy menedzselhetetlenek. Azóta én is kicsit művésznek érzem magam, hiszen szót értek velük – és ez jó előtanulmánynak bizonyult a gyerekekhez is. Két gyermekünk van, Alex Budapesten, Zsófi Londonban született. Mindketten kettős állampolgárok és teljesen kétnyelvűek – bár szerintük a magyar a nehezebb nyelv.

Hogy tudta összeegyeztetni a vezető beosztású üzletasszony és a kisgyermekes anyuka szerepét?

Tévedés, hogy egy vezetőnek nehezebb lenne összeegyeztetni a munkát a családdal. Úgy gondolom, hogy az a nő, aki mondjuk két vagy három műszakban dolgozik, vagy időnként az esti órákban, illetve hétvégén is a munkahelyén teljesít, sokkal nehezebb helyzetben van, mint egy vezető beosztású, aki szabadabban rendelkezik az idejével, ezáltal sokkal rugalmasabb tud lenni. Ezzel nem azt mondom, hogy nekem könnyű volt, sokat dolgoztam, sokat utaztam, és szükségem volt segítségre. Ezért (is) költöztünk haza, mert itthon a szüleim tudtak segíteni. Nagyon sokat voltak a gyerekekkel és bébiszitter is éveken át segítette a családunk életét.

Jelenlegi munkájában, az Egyenlítő Alapítvány vezetőjeként a nők és a férfiak esélyegyenlőségének megteremtéséért dolgozik. Igaz ez a családi életre is?

Meggyőződésem, hogy ahogy ugyanolyan esélyek illetik meg a nőket a munkahelyen, ugyanúgy kívánatos lenne, ha az apák is kivennék a részüket az otthoni teendőkből. Az esti meseolvasás apának és gyereknek egyaránt jót tenne. Tény, hogy azok a férfiak, akik több és minőségibb időt töltenek a családjukkal, kiegyensúlyozottabbak és tovább élnek, mint azok, akik csak a munkájuknak élnek. Az egész társadalom érdeke, hogy férfiak és nők egyenlőek legyenek és egyenlően osszák el a feladatokat munkában és családban egyaránt. A skandináv államokban, ahol a leginkább megvalósul az egyenlőség, sok egyéb pozitívum mellett sokkal több gyermek is születik. 

Hogy látja a magyarországi helyzetet?

Globalizált világban élünk, hozzánk is elérkezett ez a kérdés, és nem is állunk annyira rosszul. Amit problémának tartok, hogy még mindig sárral dobálják azokat a nőket, akik kisgyermek mellett szeretnének dolgozni. Ez nem jó irány, főleg, ha nincs elég munkaerő. Tudomásul kell vennünk, hogy nagyot változott a világ és benne a női és férfiszerepek. Szerencsére ma már lehet látni apukákat is a játszótereken vagy az óvodai karácsonyon. A szerepek közelítenek egymáshoz, és ez mindkét nemnek jó, de jól járnak a gyerekek is, ha nem kizárólag nők nevelik fel őket, hanem látnak, tapasztalnak férfimintát is. Ugyanígy szükség van a munkahelyeken, a vezető pozíciókban a női attribútumokra is: empátiára, finom kommunikációra, együttműködési készségre. A diverzitás, a sokszínűség mindig előnyös, mert csak akkor van esélyünk, hogy minél szélesebb körben tudjunk jó választ adni egy problémára, ha sokféle szemszögből nézünk rá. A Google olyan cég, amelyik az egész világ számára készíti a szolgáltatásait, ezért fontos számára, hogy mindenféle embert – nemtől, kortól, vallástól, képzettségtől vagy bőrszíntől függetlenül – megértsen. Ez a titka, ezért tud jól teljesíteni. 

Érte hátrány a munkájában női mivolta miatt?

Nőnek lenni a férfiak által uralt üzleti világban apró fogyatékosság. Mert nőként nem jutsz be azokba a szivarszobákba, kocsmákba, pókerpartikra, ahol a döntések megszületnek, és ezután már nem is számolnak veled, hiszen nincs meg a megfelelő információd, és így lemaradsz. Maga a rendszer olyan, hogy a férfiakat teszi privilegizált helyzetbe – akár minden rosszindulat vagy direkt diszkrimináció nélkül is. Ma Magyarországon egy fiatal férfinak hatvan százalékkal nagyobb az esélye, hogy megkapjon egy állást, mint egy vele egykorú, egyforma képzettségű és képességű fiatal nőnek, mert az előbb-utóbb gyereket akar majd szülni. Amilyen jót teszünk a nőknek azzal, hogy három évig otthon maradhatnak a gyermekükkel, ugyanannyira diszkriminatívvá teszi ez a helyzetüket a munkaerő-piacon pont abban az időszakban, amikor elkezdhetnék építeni a karrierjüket. Nekem az volt a szerencsém, hogy rólam sok minden lepergett, ha kicsit félre akartak tolni, én csak odamentem, ahol a fontos dolgok történtek, nem engedtem, hogy elnyomjanak – egy kicsit férfinak kellett lennem. 

Jó lenne, ha mi, nők nem nehezített pályán kényszerülnénk előbbre jutni. Ezért is hoztam létre az Egyenlítő Alapítványt, mert meggyőződésem, hogy az egyenjogúság és esélyegyenlőség az egész társadalom, férfiak és nők közös érdeke. 

Péter Zsuzsanna