„Amíg időnk van, tegyük a jót”

Melyek voltak a mérföldkövek, amelyek elindították a hatvan éve tartó szolgálata felé?

Boldogházán születtem egy nyolcgyermekes vasutas családba. Vasárnaponként a falunkba Jászberényből ferencesek jártak misézni, vonattal. Amíg vártak a vonatra, a családunknál töltötték az időt. Egyszer egyikük – a később Finn-Karéliába hurcolt Lukács Pelbárt atya – elvitt a templomba ministrálni. Szent Ferencről beszélt, ami olyan nagy hatással volt rám, hogy már gyerekként elhatároztam: én is Szent Ferenc követője szeretnék lenni.

Ugyanilyen hatással volt rám Mindszenty bíboros is, aki akkora hősiességgel, bátorsággal védte az egyház, a haza és az üldözöttek érdekét, hogy az egész ország őt hallgatta, mindenki felnézett rá. Amikor beléptem a szerzetesrendbe, elbúcsúztam a családtól és a rokonoktól, keresztapám pedig még figyelmeztetett: „Jani fiam, ne menj el barátnak, rátok a vértanúság vár!” Én ugyan nem lettem vértanú, még börtönviselt hitvalló sem – ahogyan számos ferences rendi magyar testvérünk a kommunizmus ideje alatt –, de 1948-ban beléptem a ferences rendbe. Két évre rá feloszlatták az összes szerzetesrendet, 600 forinttal és civil ruhában küldtek bennünket haza, mert félő volt, hogy elvisznek minket is Szibériába.

Hogyan alakult az élete a ferences rend feloszlatása után?

Teológiai tanulmányaimat követően doktoráltam is, majd matematika-fizika szakos tanári diplomát szereztem. Első munkahelyemen, az esztergomi Ferences Gimnáziumban 15 évig tanítottam. Apait-anyait beleadtam, többek között fénysebességet mértem, bemutattam a Föld forgási sebességét, atomfizikai kísérleteket végeztünk. Az egyik tanulóm rögtön tizedik lett az OKTV-n, és míg abban az időben egyházi iskolákból nemigen vettek fel egyetemre gyerekeket, az én első osztályomból 34-ből 26-an tanulhattak tovább. 1976-tól a szentendrei Ferences Gimnázium tanára és igazgatóhelyettese lettem.

A tanítás mellett lelkipásztorként is tevékenykedett. 

Hatvanéves koromban úgy gondoltam, hogy nem azért lettem én pap, hogy csak tanítsak, hanem azért is, hogy hirdessem az evangéliumot. Könnyes szemmel, de abbahagytam a tanítást, és 1991-ben kineveztek templomigazgatónak a Tövis utcába. Ahol láttam, hogy tenni lehet valamit, tettem. Felépítettük a rendházat az eredeti ’48-as tervek szerint, renováltuk a templomot, kicseréltük a tetőt, a világítást és a fűtést, felavattuk az új orgonát, a harangot és két domborművet. Emellett 1994-ben felkértek a Szent Angéla Általános Iskola és Gimnázium igazgatójának, és bár az iskolát az orsolyiták kapták vissza, mindenben segítettük őket. A 8 évfolyamosból 12 évfolyamos lett az iskola, új szárnyakat építettünk, és hozzá egy hatalmas tornacsarnokot is.

Szolgálatából, munkásságából mely terület volt a szívének különösen fontos?

A tanítás mindig is nagyon kedves volt számomra, és nagyon érzékenyen érintenek a szociális problémák gyerekkorom óta. Úgy látom, hogy egyedül már csak az egyház emlegeti a szegénység kérdését. Fontosnak tartom ugyanakkor a hajléktalanok helyzetét, a betegek és az elesettek gondozását is. Mindezeket szerintem nem egy-egy embernek, hanem a közösségeknek és az államnak közösen kell megoldaniuk. 

 

Ha jól tudom, szinte az egész világot bejárta, legutóbb Kínát fedezte fel.

Nagyon szeretek utazni: másféle kultúrákat, vallásokat is megismerni. A kisegítő papként kapott keresetemet mindig félretettem, nem vettem autót, hanem mindent az utazásaimra tettem félre. Legtöbbször ferenceseknél szálltam meg. Eleinte csak európai országokba utaztam, aztán eljutottam a Szentföldre, Észak- és Dél-Amerikába, Dél-Afrikába, Japánba, Ausztráliába. Túl a nyolcvanon valósítottam meg gyerekkori álmomat: idén tavasszal Kínában voltam, ahol többek között az 1929-ben alapított – azóta sajnos megszűnt – magyar ferences misszió működésének nyomait kerestem fel, többek között Csangshában a kórházat és a templomot, ahol hihetetlen rossz körülmények között végezték hősies munkájukat a ferences testvérek. Gyermekkoromban nagyon népszerű volt a kínai misszió, ministránsként én is árultam és olvastam a tevékenységüket ismertető füzetecskéket, teológus koromban pedig én is jelentkeztem kínai misszionáriusnak, de kijutni már nem tudtam, mert Mao Ce-tung hatalomátvétele után 1952-ben kiutasították a külföldieket, így a magyarokat is. 

Elégedett az életével, az elmúlt évtizedekkel?

Amíg időnk van, tegyük a jót! – ez az egyik kedvenc igém és jelmondatom, amely egész életemben a szemem előtt lebegett. A „mi lett volna, ha…” nem jó kérdés. Minden, ami történt, a Jóisten akarata volt. Sírva jöttem el Esztergomból, de aztán még többet kaptam, minden a javamra vált. A múltammal elégedett vagyok, mindennek így kellett történnie. A templomi közösséget nagyon szeretem. Csodálatos ez a környék, itt a fővárosban éltem le az életemet, voltam Pasaréten, a Margit körúton, és most itt vagyok a Rózsadombon. Kinek adatik ez meg? A Jóisten túlontúl elhalmozott kegyelmével, mindenben megsegített, mindent, mindenkor a javamra fordított, és ezért nagyon hálás vagyok.

Ludwig Dóra

 

„Amióta ő itt van, mindig tele van a templom”

A rózsadombi ferences templomban Frajka Félix atya – akit Szabó Imre püspök 1953. augusztus 23-án szentelt fel az esztergomi bazilikában – augusztus 25-én mutatta be gyémántmiséjét, 60 éves papi szolgálatáért hálát adva. A gyémántmise alkalmából zsúfolásig megtelt a templom, a több száz hívő elhalmozta tiszteletével és szeretetével a 84. évében járó, ma is aktív lelkipásztort, templomigazgatót. A II. kerületi önkormányzatot Láng Zsolt polgármester, Ernyey László, az egyházi és karitatív szervezetek tanácsnoka, valamint Némethy Béla önkormányzati képviselő képviselte. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Cultura Christiana-díjat adományozott Frajka Félixnek, amelyet a konferencia titkára, Mohos Gábor adott át a misén. Augusztus 20-a alkalmából a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést is átvehette Félix atya több évtizedes áldozatos oktató–nevelő munkájáért és lelkészi szolgálatáért, példaértékű életpályája elismeréseként.

Mádl Dalma, Mádl Ferenc köztársasági elnök özvegye

– Félix atyát azóta ismerem, amióta ide került. Az egész családunk ehhez a templomhoz kötődik, itt volt a fiam keresztelője, az esküvője is, és az elnökválasztás után is ide jöttünk szentmisére, így nagyon szoros a kapcsolatunk Félix atyával és a Tövis utcai templommal. Egyszer Félix atya azt mondta nekem, hogy vágyott arra, hogy elmenjen misszióba. De tulajdonképpen ma már Magyarország is egy missziós terület! Amióta ő itt van, mindig tele van a templom, és nagyszerűen megy minden.

Láng Zsolt polgármester

– A ferences rendtartomány 2000-ben, Félix atya 2007-ben külön is kapott II. Kerületért Emlékérmet egyedülálló, közösségformáló tevékenységükért. Budapest ugyan egy nagyváros, mégis nagyon fontosnak tartom a kerületek és azon belül is a kisebb városrészek szerepét. A városrészekhez kötődő helyi közösségeket Félix atya és hozzá hasonló, nagyszerű emberek építik fel, akik sok ezer embernek jelentenek biztos pontot. Az ilyen közösségek megtartó erőt képviselnek.

 Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter

– Ismerem Félix atya tevékenységét. A kerület lakójaként találkoztam már vele, valamint többször volt alkalmam olyan emberekkel beszélni, akik tanárként vagy a gyermeküket nevelőként ismerik őt személyesen. Mindig csak jót hallottam róla. Következetes, alapos, és azon emberek közé tartozik, aki nemcsak egy adott tananyagot vagy a szentmise keretében egy bibliai üzenetet, hanem életre szóló útravalót ad mindenkinek.

Tímár Böske, a Csillagszem Táncegyüttes művészeti igazgatója

– Nagyon régóta ismerem Félix atyát, több mint 20 éve ebbe a templomba járunk. A legidősebb gyermekünk a Szentendrei Ferences Gimnáziumba járt, ahol tanára volt az atya, a másik négy gyermekem pedig már a kerületi Szent Angéla iskolát látogatta, ahol ő volt az igazgató. Az én korosztályomnak, de a felnövekvő generációknak is óriási szüksége van az ilyen személyiségekre, akiknek a tartása és a kitartása követendő példa.

Dr. Tahy Ádám, a Szent Ferenc kórház főorvosa, II. Kerületi Emlékérmes

– Orvosként ismerem az atyát, a Szent Ferenc kórházban tisztelt meg azzal, hogy többször eljött hozzám. Nagy szeretettel és tisztelettel adózom előtte. Félix atya egy egészen különlegesen jó ember, akinél a hit és a tudás mellett az alázat dominál. Amikor bejön a kórházba, mindenkit, de legfőképpen betegtársait veszi körül törődő figyelemmel.