A Kékszakállú herceg a fotoszintézist kutatja

Rajong ikerlányaiért, az autóversenyért, és különösen felemelőnek érzi, ha templomban énekelhet. A kerületünkben otthonra talált operaénekes néhány napja ünnepelte születésnapját, és ahogy mondja, az északi külső mögött mediterrán szív dobog.

– Nemrégen költöztünk a II. kerületbe, de Buda mindig is közel állt a szívemhez – meséli Cser Krisztián. – Nagyon szeretem a Margit hidat és a Margit-szigetet, ahová gyakran járok futni. A II. kerületben az tetszik, hogy itt mindenféle stílus és környezet megtalálható. Szeged belvárosában nőttem fel, és az az érdekes, hogy a számomra fontos itteni és ottani utcák között több azonos nevű is van. Például a Vitéz utca, ahol Szegeden laktam, vagy a budai Fekete Sas utca, aminek szegedi „névrokonában” nagyon sokat jártam, és egészen közel esik mostani lakásunkhoz. Azt is égi jelnek vettük a költözésnél, hogy az országúti ferences templom karnyújtásnyira van.

Zenészcsaládból származik, mégsem volt egyértelmű a zenei pálya?

Apukám karmester és ezen az ágon szinte minden felmenőm muzsikus, anyukám festőművész, de az ő családjában is vannak, voltak énekesek. Az öcsémmel zenei általánosba jártuk, de engem akkor jobban érdekeltek a tudományok. Jó voltam matekból, és amikor hatodikban bejött a fizika, az nagyon elkezdett érdekelni. A szegedi piarista gimnáziumban tanultam tovább, ami nagyon jó iskola volt, nyitottá tett sokféle irányba, érettségi után pedig felvettek a szegedi egyetemre fizikus szakra.

A Varázsfuvola Sarastrójaként (2019, Erkel Színház)

El is végezte az egyetemet?

2002-ben szereztem diplomát, de a PhD-t is majdnem megcsináltam. A fotoszintézis volt a kutatási témám. Már megvoltak a cikkeim, nemzetközi folyóiratokban is megjelent néhány, és el is kezdtem írni a dolgozatot, de ezzel párhuzamosan komolyan foglalkoztam az énekléssel. Félállásban dolgoztam kutatóként a MTA szegedi kutatóintézetében, közben nappali képzésen tanultam énekelni a főiskolán, majd később már ingáztam Budapestre, mert felvettek a Zeneakadémia opera szakára. Nagyon kemény időszak volt, a két hivatást nem lehetett egyszerre művelni.

Az éneklés hogy jött az életébe?

Már az általánosban is énekeltem kórusban, de az egyik próbán két másik fiúval valamit hülyéskedtünk, mire kiküldtek, én pedig úgy értelmeztem, hogy ez végleges, így többet már be sem jártam. Utólag tudom, hogy jó döntés volt a mutálás időszakában nem énekelni, így nem mehetett tönkre a hangom. Később, gimnazista koromban vitt el anyukám a Bartók kórusba, ahol nagyon jól éreztem magam, mert azt éreztették velem, hogy tehetségem van és fontos vagyok. Innentől vált komollyá a dolog: több kórusban is énekeltem, az öcsémmel alakítottunk egy hattagú énekegyüttest, és több énektanár is meghallgatott, aki hallva a hangomat megkérdezte, hogy biztos fizikus akarok-e lenni. Hosszú évekig ment párhuzamosan a kettő, de végül az operát választottam.

Mi volt az első szerepe?

Az első operaszerepem és az első koncert között, ahol szólót énekeltem, tíz év telt el. Az első oratórium 1998-ban Bach János-passiója volt, majd Mozart Requiemje. Operaénekesként 2008-ban léptem fel először Rossini Hamupipőke című operájának Don Magnificójaként Olaszországban és ugyanebben az évben az Operaházban Ránki György Pomádé királyának címszerepét énekeltem, ami egyben a zeneakadémiai záróvizsgám is volt.

Milyen érzés kiállni a Magyar Állami Operaház színpadára?

Felfoghatatlan. Ha közönségként ültem az Operában, akkor is rácsodálkoztam, hogy én tényleg itt éneklek. Nagyon várom, hogy elkészüljön a felújítás, és újra debütálhassak az Opera színpadán.

Van kedvenc szerepe?

Az egyik nagy kedvencem a Kékszakállú herceg, amit 2010 óta rendszeresen éneklek. Ebből írtam a diplomamunkámat is, két éve pedig lemezfelvétel készült belőle, ahol én énekelhettem a címszerepet. A Kékszakállúval felléptem Rómában, Pekingben, Reimsben, Kijevben, Milánóban, Moszkvában és idén Vilniusban is. Nagyon szeretek Mozartot énekelni, az valósággal balzsam a hangnak, és elkezdtem Wagnerrel is barátkozni. A Rajna Kincsében Wotan szerepében mutatkozhattam be a német közönségnek.

Sokat vendégszerepel külföldön.

Ebben az évben vagy tíz országban jártam. Európán kívül Mexikóba és az Egyesült Államokba is eljutottam, nagyon jó helyeken, nagyon jókat énekeltem. Turnéztam a Fesztiválzenekarral, aminek csúcspontja a New York-i Carnegie Hall volt, ahol A kékszakállú  herceg vára koncertváltozatát adtuk elő Komlósi Ildikóval. Nagy megtiszteltetés Ildikó partnerének lenni, nemcsak azért, mert ő több mint kétszázszor énekelte már Juditot, hanem mert előttem Polgár Lászlóval, nagy példaképemmel lépett fel a Bartók-operában. A Carnegie Hall pedig „mindent visz”, fantasztikus a terem patinája, atmoszférája, akusztikája.

A kékszakállú herceg várának címszerepében (2018, MÜPA)

A magyar közönség miben láthatja-hallhatja?

A Bohéméletnek két rendezése is fut. Megőriztük a Nádasdy Kálmán–Oláh Gusztáv-féle, több mint nyolcvan éve színpadra állított verziót, amelyben ez idő alatt igazi világsztárok is szerepeltek, mások mellett Luciano Pavarotti, és ezzel párhuzamosan megy egy teljesen más, modern felfogású Bohémélet 2.0, amit külföldről importáltunk. Ezekben Colline szerepét énekelem. Decemberben új bemutatónk lesz: Händel Messiását adjuk elő Mozart átiratában, magyarul. Nagyon érdekes, „feldúsított” az átirat, olyan hangszereket is beletett Mozart, amelyek Händel idejében még nem léteztek, például kedvencét, a klarinétot.

Végigénekelni egy oratóriumot vagy operát fizikailag is megterhelő lehet. Hogyan tudja megőrizni jó állóképességét és erőnlétét?

Néhány éve elkezdtem futni. Nem nagyon komolyan, amolyan örömfutó voltam, de indultam versenyeken is. Tíz, tizenkét kilométereket futottam, a Budapest Maratonon váltóban, a Dohnányi zenekarosokkal félmaratont szintén váltóban. Az idei mexikói utamra is vittem a futófelszerelésemet. 2600 méter magasan voltunk, és gondoltam, hogy jobban át tudok állni, ha futok. A próbák között egy német kollégával edzettünk – ő kerékpáron, én futócipőben. Viszont úgy éreztem, hogy kellene egy edző, és ajánlottak is nekem egy külföldön élő magyar szakembert, akivel azóta is együtt dolgozunk anélkül, hogy egyszer is találkoztunk volna személyesen. A cél a tavaszi félmaraton, de remélem, egyszer lefutom a maratont is. Keményen edzek, felfedeztem a Panoráma Sportközpontot, aminek remek rekortán futóköre van, rossz időben pedig a Mammut edzőtermébe járok.

Most volt a születésnapja, hamarosan itt a karácsony. Hogy van ezekkel az ünnepekkel?

Még egy családi ünnepünk lesz. Nagymamám, Cser Tímea operaénekes most lenne százéves, és ebből az alkalomból édesapámmal egy közös templomi koncertet fogunk tartani, ahol azt a műsort adjuk elő, ami nagymama első koncertjén hangzott el. Ez igazi ünnepi ráhangolódás lesz számomra. Mi amúgy is nagyon tudjuk várni a karácsonyt. A lányok december elsején megkapják az adventi naptárat, a feleségem pedig gyönyörű díszbe öltözteti a lakást, manók, törpék népesítik be a szobákat. Amióta itt lakunk, van hely egy szép nagy karácsonyfának, szenteste pedig együtt énekel az egész család – így igazán szép és felemelő az ünnep.

Péter Zsuzsanna