„Nem hittem, hogy ilyen csodálatos ez a város”

Hazánkba érkezve a diplomata egészen más tájra, más világba csöppent. 

Hogyan került Magyarországra?

1980-ban léptem be Chile külügyi szolgálatába. Először Bécsben, azután az akkor még Nyugat-Berlinben, majd Madridban, Stockholmban, Canberrában, Brazíliában voltam kiküldetésben. Nagyköveti minőségben Magyarország az első állomáshelyem. Amikor kineveztek Budapestre, éppen Új-Zélandon szolgáltam az ottani nagykövetségen misszióvezető-helyettesként. Diplomataként életem állandó kísérője a költözés. Ennek sok előnye van, de hátránya is. Előnye a különböző országok, népek szokásainak, kultúrájának, történelmének a megismerése, hátránya pedig az, hogy bármennyire is tetszik egy hely, el kell tőle válni. Nagyon érdekes és izgalmas időszakban dolgoztam például Berlinben: akkor még állt a fal, forrt a politika, ráadásul ott a környező országokba menekült honfitársaim ügyeinek intézése is hozzám tartozott.

Mit tudott hazánkról?

Már azelőtt foglalkoztatott Magyarország, mielőtt tudtam volna, hogy ide jövök. Meglepően sok angol nyelvű könyv jelent meg az országukról a honfoglalástól kezdve Szent Istvánon át a jelenkori történelemig. Ez az ország, amely 1920-ban elvesztette területe több mint kétharmadát és lakossága közel kétharmadát, és körül van véve szláv és más népekkel, meg tudott maradni magyarnak. Számomra igazán érdekes volt a mások által írtakat a valóságban megélni. Bár 1956-ban csak egyéves voltam, később sokat olvastam a magyar forradalomról. 1945 és ’56 után is sok magyar telepedett le Chilében. A magyarok megtalálták a helyüket nálunk. Horváth Antonio például sikeres szenátor. A magyarok mind az üzleti életben, mind a chilei kulturális életben tekintélyt vívtak ki maguknak.

 

Az olvasmányélmények után milyennek találta Magyarországot, Budapestet?

Bár én a magas hegyekhez vagyok szokva, álmomban sem gondoltam, hogy ilyen csodálatos ez a város, a Duna két partján a gyönyörű épületsorral. A Duna valami csoda, a nap minden szakában láttam már: hajnalban más, mint délután vagy szürkületkor, nem beszélve az éjszaka fényeiről. Mint említettem, sok városban éltem, de ehhez foghatót nem láttam. Sokszor megteszem a Duna partjáig az utat, a Külügybe is kellemes lesétálni. A Batthyány téren van egy csodás kis palota, ahol állítólag Európa „nagy férfiúja”, Casanova is megszállt. Járom az országot is – Pécs, Pannonhalma, Győr, Sopron vagy Eger történelmet sugárzó városok. A Balaton maga a csoda.

A chilei nagykövet rezidenciája itt található a kerületben. Milyennek találja a közvetlen lakókörnyezetét?

A lakóhelyem környékén is sokat sétálok, pontosabban sétáltatok, hiszen itt született a kiskutyánk, sokszor magunkkal visszük – nagy a mozgásigénye. A Polgármesteri Hivatalhoz közel van egy nagyon jól megépített kutyafuttató, ahová szinte mindennap lemegyünk, sokat beszélgetek ott az arra járókkal és a többi kutyatulajdonossal. A kerület fekvése csodálatos, sok a zöld terület, a régi és az újabb lakóépületek többsége ízléses, ami mutatja, hogy milyen magas színvonalon végzik munkájukat a magyar építészek. Nagyon sajnálom, hogy néhány régebbi villa elhanyagolt állapotban van. Jól ismerjük a Fény utcai piacot, a feleségem leginkább ott szokott vásárolni, bár ő nagyon szereti a vásárcsarnokot is. Pontosan tudja, hol van ott a legjobb marha- vagy sertéshús. Az alagsorban van egy tenger gyümölcseit is árusító üzlet, ahol a saját ízeinket is megtalálja. Ha vendégek jönnek hozzánk, rendszerint chilei étellel kínáljuk őket, de én nagyon szeretem a magyar konyhát is, kedvencem a gulyás, no meg a pörkölt. Nagyon jó a kürtőskalács, sok helyen lehet kapni, eddig nem sikerült eldöntenem, hol a legjobb. Majd csak sikerül, ezért kóstolgatom, legalább van kifogás, hogy miért eszem.

 

Mivel tölti a szabadidejét?

Utazni is nagyon szeretek, felfedezni városokat, falvakat, épületeket, történelmi helyeket, szobrokat, természeti értékeket, de a legkedvesebb időtöltésem mégis az olvasás. A sportnak is nagy szerepe van az életemben. Régebben futballoztam, most pedig igyekszem minél többet úszni. Chilében egyébként ma is sokan úgy emlékeznek Magyarországra, mint a labdarúgás nagyhatalmára. A nagyszerű Puskás Ferenc két évig a chilei Colo-Colo csapat edzője volt. A magyarok a sakkozásban is kitűnőek, Polgár Judit szerintem a világ egyik legjobb sakkozója. Mindig is nagyra tartottam a magyar sportolók kiváló teljesítményét. Helsinkiben például 16 aranyérmet szereztek, és itt volt a londoni olimpia is, ahol bajnokaik tovább öregbítették a magyar sport hírnevét – sok nagy nemzetet előzve meg az éremtáblázaton. Számomra ezért is érthetetlen sok magyar ember pesszimizmusa, hiszen egy itt élő annyi mindenre lehet büszke. Nemcsak a sportsikerekre, hanem a Nobel-díjas tudósok sorára vagy a művészi teljesítményekre is gondolok. Tudom, válság van, de nemzeti akarattal biztos, hogy leküzdhetők a nehézségek. Elég végignézni a magyar történelmen: sok válságot élt át az országuk, de mindig mindegyiket túlélte. Nézzenek körül ebben a gyönyörű városban, és legyenek büszkék mindarra a szépségre, amit elődeik Önökre hagytak: épületek, hidak, tanintézetek, a belsőépítészet, mind-mind csodálnivalók.

Ha a küldetése lejár majd, mit visz magával?

Nagyon sok emléket a szívemben, az emberek kedvességét. A két gyermekem az itt szerzendő diplomáját. És a kutyusunkat sem hagyjuk itt!

Valamilyen emléktárgyat?

Még nem tudom pontosan, de biztosan viszek egy magyar zászlót az eddigi állomáshelyeim lobogóit tartalmazó gyűjteményembe. Egy szép magyar kerámia és természetesen sok, Magyarországról szóló könyv is lesz a csomagomban. Az emlékezetemben pedig örökre megőrzöm Magyarországot.

Matthaeidesz Konrád

Chile. A dél-amerikai ország egész területe (756 950 km²) a Csendes-óceán keskeny partvonalán helyezkedik el, az amerikai kontinens legdélebbi pontjáig nyúlik le. A XV. század közepén a mai Chile északi és középső része az Inka Birodalom fennhatósága alá tartozott. Magellán volt az első európai, aki 1520-ban Chile területére lépett. A XVI. század elején a spanyol konkvisztádorok, miután meghódították Perut, behatoltak az általuk Chilének nevezett területre, de a spanyol gyarmatosítók törekvéseit az indián őslakók ellenállása kísérte. A hódítók 1536 és 1541 között az ország nagy részét elfoglalták. Elszigeteltsége miatt viszonylag későn, 1778-ra lett spanyol gyarmat. A letelepülőket csak a Központi-völgy vonzotta, itt alapították meg a mai fővárost, Santiagót 1541-ben.

1817-től független állam, 1988-tól kereszténydemokrata és szocialista elnökök váltották egymást a koalíciós kormányok élén. A 16 milliós országnak több mint fele az Európából bevándorolt telepesek utódai, közel negyven százalékuk úgynevezett mesztic (európai és indián szülők leszármazottai). Az indiánok aránya nem éri el a tíz százalékot.