Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Budai polgárok a kerületből

2017. február 3.

Új rovatunkban városrészünkhöz kötődő embereket mutatunk be, akik őszintén mesélnek életükről, beavatnak álmaikba. Első interjúalanyunk Bocsi Eszter Berczik-torna- és táncgimnasztika-tanár.

Azok a kisinterjúk, színes portrék, amelyek hétköznapi embereket mutatnak be, a legnépszerűbb cikkek közé tartoznak az interneten. A kérdező az utcákat, tereket járva keresi interjúalanyát, de bekukkant egy-egy pékségbe, edzőterembe, irodába. Ha pedig vállalkozó szellemű alanyra talál, addig kérdezi, ameddig „kincsekre” nem lel: izgalmas élményekre, különös érzésekre, olykor egyszerű, de pontos gondolatokra. És a végén mindig kiderül, hogy nincs átlagos ember, mert mindenkinek akad az életében valami lenyűgöző. Kísérletet tettünk, és mi is beneveztünk ebbe az izgalmas játékba, mert szeretnénk megismerni a II. kerület különleges budai polgárait.

 

– Hétfőnként és keddenként a Berczik Sára Budai Táncklubban kezdődik a napom. Szeretem az épület atmoszféráját, amikor belépek ide, úgy érzem, hazajöttem. Télen sötétek még a reggelek, de ahogy megszólal a teremben a zongora, minden kiszínesedik. A végén sokan megköszönik az órát, és mesélnek az életükről. Az egyik tanítványom azt mondta, az óráim adtak erőt ahhoz, hogy túlélje a tavalyi évét. Ez a tánc varázsa. Úgy tudom, már húsz perc mozgás után boldogsághormonok termelődnek bennünk.

Gyerekkoromban kezdtem a táncot, és ez a szerelem a mai napig nem múlt el. Ma már a tanítás a hivatásom, ez egy új szerelem. Korábban a Magyar Fesztivál Balett társulatának és a Miskolci Nemzeti Színház tánctagozatának voltam a tagja. Imádtam a színpadot. Izgultam a fellépéseim előtt, de a félelmem azonnal elmúlt, amikor kiléptem a függöny mögül, mert onnantól a szerep dolgozott bennem. Sokféle karaktert alakítottam, mindegyiket magamból kellett felépítenem, ami egy komoly játék. A balett-táncosnak pontosnak kell lennie, mint egy szívsebésznek, és közben érzékenynek, mint egy kisgyereknek.

A tánc mellett úgy tudok kikapcsolódni, ha megnézem a legújabb balettelőadásokat, színházba és kiállításokra járok. Chiharu Shiota piros fonalakkal készített lenyűgöző installációjába engem is beleszőtt, úgy éreztem, hogy a pókhálószerű fonalrengeteggel érdekes és kusza érzéseket koreografált meg. Az én érzéseim is sokszor ilyenek, miközben gondolkozom a koreográfián.

Lejegyezte: Novák Zsófi Aliz