Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Budai Polgárok a kerületből...

2018. május 4.

Bognár Balázs hat éve érettségizett a Baár–Madasban, majd kertészmérnök lett. Polihisztor alkat, aki a világ sok pontján járt már, zongorázott, szörföt oktatott, stopposként pedig beutazta Dániát. 

 – A kertészet örök hobbi marad, a mai napig ültetek fát a bakonyi telkünkön. De más hivatást választottam: zenélek és honlapokat készítek. Egyik a másikból következett: ahogy elkezdtük komolyabban venni a zenekar ügyeit, rájöttünk, hogy szükség lenne egy jó internetes felületre, így született meg a www.uzenetmusic.com. Csináld magad!-típus vagyok, elkezdtem tanulni a weboldalkészítést. Tavaly vállalkozást alapítottam, most már ebből élek. Óvodáskoromban lelkesen nyomkodtam a nagymamámnál a pianínót, viccelődött is velem, hogy kész komponista vagyok. Én ezt elhittem, majd tizenévesen megszülettek az első dalaim. A szüleim beírattak a Járdányi Pál Zeneiskolába, és a mai napig veszek zongoraórákat Gál Gabriellától, akinek nagyon sokat köszönhetek. A zenekarunk története a Baár–Madasból indult, ahol egy délutáni kóruspróba után Dankó Bálinttal – ő hegedül – közösen improvizáltunk. Azóta is zenésztársak vagyunk és közös együttesünk az üZENEt. Romantikus hangulatú, filmzenéhez hasonló számokat írunk és adunk elő. Esküvőkön, fogadásokon lépünk fel, de néha utcazenélünk is – például a Mátyás-templom melletti Zenepavilonban.

Nagy esemény volt az életemben, hogy tavaly tavasszal a Kishantosi Népfőiskola ösztöndíjával kijutottam egy művészetközpontú dán népfőiskolára. Rengeteg kalandom volt. Lenyűgözött, hogy ott a hétköznapok része az alkotás. Teljesen természetes volt, hogy mindennap közösen zenéltünk, de ott faragtam ki életem első fatálját is. Nagyon sokat jelentett számomra, hogy felfedeztem magamban új képességeket. Sokan nem is tudják, mennyi mindent alkothatnának, és rengeteg örömtől fosztják meg magukat. Jó lenne, ha a művészet, a készségek és az élményalapú tanulás az itthoni oktatásban is nagyobb teret kapna. Stopposként bejártam sok dán várost. Bevallom, itthon sem átallok stoppolni, legutóbb ma reggel sem, mert késésben voltam. Bízom az emberekben. Szerintem fontos, hogy megmutassuk magunkat, ezzel persze sebezhetőek is leszünk, de ettől nem szabad megijedni. Ha nem fogadnak jól, akkor másokkal kell ismerkedni. Dániában sok barátságot kötöttem, ottani ismerőseim már jártak nálunk, nagyon tetszett nekik Buda. Még sosem bántam meg, hogy meghallgattam valakit. Gimnáziumi évfolyamtársam javasolta például, hogy végezzek el egy szörfoktatói tanfolyamot. Balatonfenyvesen vizsgáztam, nem sokkal később állást kaptam a német Chiemsee-nél. Amikor a strandon érdeklődtem egy borús napon, hogy hol tudnék gyakorolni, meghallotta egy házaspár és a házukba invitáltak. Aztán szerveztek egy koncertet a strand teraszára, naplementében hallgatott félszáz ember. Visszajártam évekig. Később elnyertem egy Kanári-szigeteki szörfoktató állást is. Igaz, rövid időre – a fizetésem a repülőjegyekre volt elég –, de megérte. Bennem van a világjárás, de nem tudnék évekre elköltözni, mindig kötődtem a hazámhoz. Szerintem ez egy csodálatos hely, Budapest és egész Magyarország is, és hiszek benne, hogy nem véletlenül születünk oda, ahová, mert dolgunk van itt. Sok barátom él külföldön, és menő persze Thaiföldön dolgozni, miközben mossák a lábad a hullámok, de azt látom, hogy ettől nem lesz teljes az ember élete, bár mindenhol lehet boldog, csak a hozzáállás és a tenni akarás nagyon kell hozzá. Én attól érzem magam elégedettnek, ha előrehaladok a dolgaimban, fejlődöm, így többet tehetek a környezetemért és talán egy kicsit a világért is.