Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Budai polgárok a kerületből

2018. október 6.

Bátki Misi gyerekkora óta a II.  kerületben él. Sokféle területen dolgozott már, de pár éve rájött, hogy a szociális munkán kívül a kertészkedés áll a legközelebb a szívéhez.

Ma már szülei vállalkozását erősíti, főként koordinációs munkájával.

Családunk a Buday László utcában él generációk óta. Édesapám grafikus, édesanyám kerttervező, tájépítész. Amikor lehetett vállalkozni, elsők között alapított céget. Édesapám is beszállt, ő az izgalmas ötleteivel színesíti a projekteket, édesanyám képviseli a realitást. Jómagam, sőt a barátnőm is a családi vállalkozásban dolgozik. Sok mindent kipróbáltam, mielőtt így döntöttem. Tanítottam, gyerekotthonban dolgoztam. Munkaterápián teheneket, lovat láttunk el közösen a gyerekekkel. Kiskoromban ministráltam a Keleti Károly utcai templomban, idősekhez jártunk, nagyon sokszor találkoztam a segítő szakmákkal. A  családunkban mindig azok az emberek voltak a példaképek, akik ilyen munkát végeztek, volt olyan rokonunk, aki elment misszióba és Teréz anyáról is sokszor hallottunk. Négyen vagyunk testvérek, közülünk a bátyám a leginkább szociálisan érzékeny, a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál dolgozik. Tiszaroffon él és próbálja elérni, hogy az ottaniaknak jobb legyen a megélhetése, azt szeretné, hogy mindenki legalább egyet előre tudjon lépni. Jártam ott, de azt éreztem, nekem szükségem van arra, hogy lássam a munkám eredményét rövid távon is. Ő rengeteg energiát öl bele és dolgozik azért, hogy jó esetben évtizedek múlva legyen – a sokszor szélmalomharcnak – eredménye. Az én munkám nagyon sokrétű, leginkább azt szeretem benne, hogy rengeteget kell kommunikálni, egyeztetni.

A kertészektől a megrendelőig mindenkivel mindent összehangolok. Idén az etyeki szüreti napokra építettünk egy kis kertet és terveztünk hozzá egy földbe süllyesztett szobát is. Sok újat tanultam, és nagy küzdelem volt, hogy a terv valóra váljon. Siker, hogy a végeredmény nagyon közelített az eredeti elképzelésünkhöz. Ez egyszerre szellemi és fizikai munka. A nagy földmunkákat bobcatekkel csináljuk, de pont itt, Budán sok olyan kert van, ahová autóval nem lehet behajtani, csak kézi erővel oldható meg a föld beszállítása. Ha felkérnek minket, egy évig nyomon követjük a kertet, ha kell, pótoljuk a növényeket, és van olyan kert is, amit rendszeresen rendben tartunk. Szeretem, ha egy kertben mindig van olyan növény, ami éppen nyílik. A  kerületben a Mansfeld Péter park kerttervezésében vettünk részt még régebben, a Szép Ilona lakópark kertes részét, a Virág Árok Óvoda és a Baár– Madas gimnázium kertjén is dolgoztunk, és sok családi házhoz hívnak minket. Harmincéves vagyok, pár éve csinálom, szóval bőven van még bennem tettvágy. A  jövőben szeretnék brandet építeni, és terápiás munkává tenni a kertészkedést. Sok férfinek nincs lehetősége megélni a férfiasságát, mert egész nap irodában dolgozik. Nincs hol levezetnie a stresszt, érdekes lenne, ha eljönne egy-egy napra kertészeti munkaterápiára. A  nap végére látható és kézzelfogható eredménye van, ha például sikerül kitisztítani egy elgyomosodott kertet. Sokszor éreztem, amikor nap végén ránéztem a munkámra: „Úristen, csoda, hogy ilyen szép lett!” Minden hobbim a természethez kapcsolódik, a családom és a barátaim is állandó természetjárók, biciklizni és futni is szoktam az erdőben, sokszor a 11-es végállomásától indulok.

Novák Zsófi Alíz