Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Az Auguszt cukrászda 150 éves lesz

2019. szeptember 20.

A legrégebbi cukrászdinasztia hazánkban az Auguszt, amelynek első üzlete 1870-ben nyitotta meg kapuit, ami jövőre lesz éppen 150 éve.

Kerületünkben is nagy múltra tekint vissza a Fény utcai boltjuk. Auguszt József és Auguszt Ibolya mesélt a „czukrászda” történetéről, megismerkedésükről, hagyományokról és újításokról.

Auguszt József: – Bejött egy vendégünk, aki elmesélte, hogy a Huttl gyár emlékére nyílt egy nagy porcelánkiállítás, ahol látott Auguszt-csészét is. Talán már a dédapám is rendelt onnan, de a nagyapám mindig onnan hozatta a porcelánokat. Mivel jövőre ünnepeljük az Auguszt cukrászda 150. születésnapját, mi is új csészéket vettünk, ezekből ihatják majd a kávét a vendégeink. A porcelánokat árusítani is fogjuk, és persze sok más meglepetéssel készülünk, többek között új torta is lesz a jubileumra.

Ki volt az első cukrász a családban?

Ükapám tanító volt, Sziléziában született, az ő fiát küldték cukrásznak Balassagyarmatra, talán mert gyengébb testalkatú volt. Miután megkapta az iskolájától a szabadulólevelét, 17 éven át vándorolt. Sok mestertől tanult, egyiknek a másik titkát sohasem árulta el, viszont ő maga minden tudást kamatoztatott. Végül Budán telepedett le, megházasodott és dédnagymamámmal az Attila úton nyitott üzletet. 1869-ben adták be a kérelmet, de csak 1870-ben tudott a tabáni cukrászda kinyitni, ezt ünnepeljük jövőre.

Ki vette át a stafétát?

Férfiágon öröklődött, nagyapám folytatta a hagyományt, aki eredetileg szobrásznak készült. De az édesanyjának nagyon nem tetszett, hogy olyan nőket mintáz, akiknek kilátszik a térde a szoknya alól, ezért ki kellett tanulnia a cukrászatot. Aztán olyan kismalacokat készített marcipánból, hogy majd’ elszaladtak a tortáról. A nagyapám üzlete, a „budai zserbó” a Krisztina téren, a mostani Déryné helyén működött. A háború idején állt mellette egy lőszeres vagon, ami felrobbant, és egy-két csésze kivételével minden megsemmisült. Édesapám sokat tanult és dolgozott külföldön, majd hazajött és újjáépítette a boltot. De az üzletünket 1951-ben államosították, a családunkat pedig kitelepítették.

Auguszt József és felesége, Ibolya

Hogyan tudtak visszatérni a fővárosba?

Három év múlva apukámat, Auguszt Elemért egy fővárosi cukrász termelőüzembe hívták, mert kellett a cukrász szakember. Sikerült elintéznie, hogy mindannyian visszajöhessünk. Anyukám egy édességboltban helyezkedett el. 1956 után a vállalatoknak nem kellett az üzleti készletekkel elszámolniuk, mert sokukat kirabolták, vagy arra hivatkoztak. Anyukám elszámolt vele és ez a becsületesség megtetszett az akkori vezetésnek, ezután bérbe adták a szüleimnek a Fény utcai helyiséget 1957-ben.

Mit kínált akkoriban az üzlet?

Tortákat, hasékat készítettünk, messziről jöttek érte. A Vörösmarty téri Gerbeaud-nál töltöttem az inaséveimet, húszévesen kezdtem itt a munkát. Amikor idekerültem négyféle fagylalt volt, az utca feléig sorban álltak érte, reggel hattól kézzel főztük a fagylaltot és este hatig adagoltam. Harminc négyzetméteren nyitottunk, ma már háromszázon működünk.

Auguszt Ibolya: – Kevés a többgenerációs cukrászcsalád hazánkban.

Másfél évszázad Auguszt-csészéi

Sok törzsvendég nemcsak a finomságok, hanem Auguszt Ibolya kedvessége miatt is jár szívesen a cukrászdába. Ön is cukrászcsaládból származik?

Erdélyből, Brassóból származom, ahol nagy hagyománya volt a süteménykultúrának. Sajnos, a kommunizmus rengeteg családot tönkretett, a szüleim kimenekítettek, 17 évesen kerültem Budapestre. Az egészségügyben, a János kórházban helyezkedtem el. Jó emberek közé kerültem, akiktől sokat tanultam. Hamar felfedeztem a Fény utcai piacot.

A cukrászda pedig közel volt…

Bár akkoriban reggel még nem volt nyitva, egyszer megéreztem a friss sütemények illatát, ami szintén az otthonomra emlékeztetett, és rájöttem, az utca másik oldaláról jön. Anyukám sokszor készített krémest, azt ettem itt is először. Akkoriban későbbi anyósom és apósom ült a pénztárnál. Elemér bácsi nagyon kommunikatív ember volt, a vendég mindig kapott tőle egy jó szót a sütemény mellé. Sok nő soha nem kap sehol egy mosolyt, egy bókot, pedig szükségünk lenne rá. Ajándéknak érzem, ha valahol megjegyzik, hogy „Kezit csókolom, milyen csinos ma!”. Még akkor is, ha a fele sem igaz.

Auguszt József: – Apukám főzte a kávét, sorban álltak érte. Akkoriban élő baromfit is árultak a piacon, ami az egyik vendég kosarában elkezdett kukorékolni. Megkérdezte valaki, hogy az Auguszt­ban csirkéket is kiszolgálnak? Apukám megjegyezte, hogy „Nem, csak tyúkokat!”. Nagy nevetés fogadta. Hát, ő aztán sosem volt savanyú.

Az Auguszt család három generációja

Hogyan találtak egymásra?

Kacifántosan. De utóbb kiderült, hogy ez a találkozás valahol meg volt írva. 1976-ban kint jártam Erdélyben, egy plébános barátomat kerestem Varságban. Megálltam egy háznál, három gyerek szaladgált előtte, útba igazítottak. Amikor egyszer Ibolyával utaztunk Erdélyben, megmutatta, hol nyaraltak gyerekkorában, és annál a háznál álltunk meg, ahol a gyerekek segítettek.

Auguszt Ibolya: – Később is volt egy ilyen sorszerű találkozásunk. Amikor egy gép levágta József ujját, a baleseti osztályra küldték, én épp a sterilizálóból jöttem ki. Láttam, hogy baj van, szóltam a főnökömnek – már ügyelet után voltunk –, hogy egy jó ismerősömön kellene segíteni. Azt mondta, rendben, ha tíz perc múlva a műtőasztalon lesz, akkor megoperálja. Sokat köszönhetek ennek az orvosnak, rengeteg jó tanáccsal látott el engem az életre. De mindaz, amit a kórházban tanultam, tisztaság, pontosság, a mostani munkám alapja is.

Milyen volt bekerülni egy családi vállalkozásba?

Nehéz, de beletanultam, a sok gyakorlat mellett mestervizsgát is tettem. A jó sütemény persze csak az alap, a vendégekkel folyamatosan foglalkozni kell, a munkatársakat motiválni és mindeközben a hagyományt ápolni. Régen csak szájról szájra terjedt a híre egy üzletnek, ma már a média vette át ezt a szerepet.

Van ideje az embereknek beülni egy cukrászdába?

Szerintem mindenkinek egyre nagyobb az igénye a törődésre, sokaknak elege van a tömegárukból, amelyeknek kétes az összetétele. De, persze, hiába iszunk minőségi kávét, ha nem tudjuk kiélvezni az ízeit. Rohanunk, és nem jutunk sehova. Időt kell adni magunknak. A sütemény illata és egy cukrászda különleges hangulata feltölthet minket egész napra, és aki ezt megtapasztalta, az visszatér. A minőséghez kell a cukrászok nagyfokú alázata is. Számomra csodálatraméltó, ahogy férjem dolgozik. Mindennap hajnal ötkor bejön és elindítja a cukrászda életét.

Auguszt József: – Nagy szerencse ez a hagyomány, és persze felelősség is. De boldogság jót és finomat adni.

Auguszt Ibolya: – Ma már mindhárom gyerekünk látja az előnyeit és a hátrányait is. Örülnék, ha tisztában lennének vele, mit jelent a nevük, és egyszer a családi vállalkozásban dolgoznának. Most még csak az iskolai szünetekben segítenek.

Az Auguszt család és néhány barátjuk a Fény utcai cukrászda nyitásakor. Hátul Auguszt Elemér, előtte a felesége, Olga, elől pedig a három gyerek, Annamária és Olga kockás ruhácskában, közöttük a 6 éves József

Milyenek a kerületi vendégek?

A II. kerület nagyon családbarát, aki ideköltözik, hamar rájön, hogy ez a családok kerülete. Cukrászdában ülni is családi esemény. Örülünk, hogy itt lehetünk több mint hatvan éve. Vannak, akik nálunk csináltatták az esküvői tortájukat, ma már a gyerekeik születésnapi tortáját viszik tőlünk. Múltkor egy hölgy úgy köszönt el, hogy a 18. unokájának viszi a sütit.

Milyen ma a kínálat?

A hagyományőrzés nagyon fontos számunkra. Van olyan vendégünk, aki minden kedden itt van hat indiánerért, más a sósakért. Nekik hiába mutatok új irányt, de a fiatalok igényt tartanak rá. Például, amikor a makaronőrület elindult, mi is behoztuk a kínálatba. Körülbelül kilencvenféle süti és persze fagylalt is kapható nálunk.

Honnan merítenek új ötleteket?

Az internetes világban már mindenről azonnal értesül minden szakma. De ha szabadságon vagyunk, akkor is nyitott szemmel járunk.

Auguszt József: – Van olyan képeslapunk, amit nagyanyám küldött Karlsbadból, leírta, milyen süteményeket látott a nyaralásán, és hogy jó lenne otthon is megcsinálni. De apukám születésnapjára is mindig új recepttel kellett előrukkolni, így született az E 80 torta, ami egy Auguszt-találmány, csoki, marcipán és keserű kávékrém az alapja.

Auguszt Ibolya: – A hagyományt továbbvittük, és a férjem születésnapjára is mindig új torta készül. Nem mindegyik kerül be a cukrászda kínálatába, de sokat közülük a vendégeink is megkóstolhattak már.

Novák Zsófi Aliz