Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Budai polgárok a kerületből...

2020. február 27.

Műhelye a Keleti Károly utcában van, és nemcsak itt dolgozik, de itt is él a II. kerületben. Az Iparművészeti Főiskola textilszakán végzett, de mindig érdekelte az irodalom is.

 

Nemrégiben verseket írt egy barátnője fényképeihez. A Dorjan márkanév létrehozója, sokoldalú alkotótevékenységébe belefér mind a gyerekekkel való foglalkozás, mind az enteriőrtervezés.

– Gyerekkorom óta foglalkoztat két terület. Egyrészt az irodalom zegzugai, a versek világa, amik a mai napig elkísérnek, másrészt egyfajta alkotói tevékenység, legyen az játékosan oldott, vagy szigorúbb határidőkre szabott munka. Az alkotás megnyugtat, kikapcsol, egyfajta terápia is az életemben. Szeretem benne, hogy kvázi a semmiből valami új jön létre, egy hangulat, egy életérzés, vagy a színek, formák leképződése. Ha megrendelésre dolgozom és tudom, hova, kinek készül a munkám, mindig társul hozzá az örömszerzési vágy is, a leendő tulajdonos karakteréhez társítva, legyen az egy kép, vagy más lakberendezési kiegészítő. Kézi szitanyomással viszek fel egyedi mintákat a textilekre. Ez a technika a digitális világban kicsit háttérbe szorul, bár szerintem a kézműves, kézzel készített dolgok másfajta szépséget hordoznak. A matéria ilyenkor valahogy lelket kap, s ezáltal a lelkéhez érünk hozzá annak az embernek is, aki a későbbiekben azt használni fogja. Ilyen egyedi előállítással kifejezetten személyre szabott tárgyakat lehet létrehozni, amit a sorozatgyártás nem tud megtenni.

Adorján Éva textiltervező iparművész

Terveim között van, hogy egy saját kiállítás keretében hozom össze a textilt a versekkel... én magam is írogatok, nemrég barátnőmmel, Walton Reimholz Eszterrel volt egy közös kiállításunk, az ő fényképeihez írtam verseket.

A MOME-n szerzett diplomám után kiderült, hogy az otthoni bázis szűk lesz a munkáim előállításához, ezért szükségessé vált egy műhely. Így találtunk ide a Keleti Károly utcába. Jelenleg ketten vagyunk a barátnőmmel (Szép Éva – evuska).

A textil világa – mint hordozófelület – végigkíséri mindannyiunk napjait, mind az öltözködés, mind az otthonteremtés területén. Lehet szelíd természetességgel visszahúzódó, vagy figyelemfelkeltően lüktető, harsány – én mindkét iránnyal tudok azonosulni. Nagy gyűjtő vagyok, sajnos vagy nem, de nehezen dobok ki dolgokat. Az újrahasznosítás a barátom, mindig izgatott, hogyan lehet szemétnek ítélt maradékokból kincseket, kedvenceket csinálni. Ebben a szellemben készítek gyermekjátékokat is, például textil öltöztetős babákat, mindegyik egyedi, ruhácskájuk maradék anyagokból, esőkabátjuk, csizmájuk újrahasznosított reklámtáskából van varrva, kisugárzásuk mégsem kacatjellegű. Textilékszerek készítése felé is kacsingatok, igyekszem bővíteni a repertoárt.

Ezenkívül kisebb csoportokban felnőtteknek és a fiatalabb korosztálynak is tartok workshopokat. Azoknak a gyerekeknek, akik kinőtték a játszóházakat és élvezik a csapaton belüli közös élményt, szervezek műhelyfoglalkozást, akár szülinapi zsúrral összekötött együttlétet, ahol megismerkedhetnek egy iparművész-technikával, elsajátíthatják annak bizonyos szakaszait és saját alkotásukkal térhetnek haza. A felnőtteknek tartott workshopokon pedig jó látni, ahogy a tervezés és kivitelezés alatt felfrissülnek, gondtalan gyermekké válnak a résztvevők. Ekkor készülhet bármi, kép, párnatároló, táska, ami az időnkbe belefér.

Mindezek mellett enteriőrtervezést, frissítést is vállalok magánszemélyeknek, irodáknak. Egy lakberendezési magazinnál dolgozom, mint enteriőrsztájliszt. Emellett ugyanennél a magazinnál készítünk kétperces kisfilmeket is az újrahasznosítás és a ’csináld magad’ jegyében, otthon is elkészíthető tárgyakról, amik felkerülnek a magazin honlapjára. Pici korom óta kötődöm a II. kerülethez, itt nőttem fel. Jelenleg a Vízivárosban élek a párommal a Király fürdő és az Öntödei Múzeum között. Szeretem a Duna közelségét, a hegyek rajzolatát és elérhető távolságukat.