Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

XX. századi villasors

2014. augusztus 27.
Neuschlosz Ödön (1851–1904) gyáriparos 1891-ben a Rózsadombon vásárolt telket, amelyet később megfelezett Marcel öccsével. Alpár Ignác tervezte mindkét Apostol utcai épületet, Ödön házának jellegzetes dísze a déli homlokzat négyszögletes alaprajzú, prágai stílusú sisakkal megnyújtott tornya volt.

Bierbauer István. Az Építő Ipar című szaklap 1906/IX. számában írja: 

,,A villának két bejárása van, az egyik a belépőnek és ruhatárnak szolgáló télikerten át, a másik a lépcsőházon keresztül vezet egy központi csarnokba, mely két emelet magas, s amely körül az összes helyiségek csoportosulnak. A csarnok román fafaragásokban gazdag ó-norvég stylusban készült és az emeleten karzata van. A gazdag famunkák mind amerikai pitch-pine-ból (sárgafenyőből) készültek, a szomszédos lépcsőház magyar motívumokban gazdag architektúrája pedig tömör tölgyfából való.” 

Az 1898-ban elkészült házat Neuschlosz Ödön nem sokáig lakta, 1904 őszén meghalt. Mivel családja nem volt, úgy végrendelkezett, hogy a – körülbelül 250 000 koronát érő – villáját adják el, a vételárhoz a hagyatékából adjanak hozzá 100 000 koronát, és ebből az összegből építsenek egy 50-60 ágyas szanatóriumot a tüdőbajos munkásoknak. A villát Politzer Sándor tőzsdetanácsos vásárolta meg az örökösöktől 1909-ben.

A következő tulajdonos Aschner Lipót volt. Az Egyesült Izzó-, majd Tungsram-vezérigazgató Aschner puritán ember hírében állt. Együtt ebédelt dolgozóival, nem politizált, és nem járt bálokba. 63 éves koráig az újpesti gyár területén lakott, csak 1935-ben költözött át az Apostol utcai ingatlanba. Ezt a házat sem vette, apósa hagyta rá. Az elavultnak számító berendezéseket modernizáltatta: az épületet központi fűtéssel, központi porszívóval, étellifttel és frizsiderrel szerelték fel.

A zsidó származású Aschner Lipótot a Magyarországot megszálló németek az elsők között tartóztatták le, majd Mauthausenbe hurcolták (ahonnan később a Tungsram tulajdonosai szabadították ki százezer svájci frankért). Az Aschner-villát Adolf Eichmann, a deportálást irányító alezredes utalta ki saját magának. 

Eichmann 1944. március 19-én, 38. születésnapján indult Budapestre, de tudta, hogy a magyar hivatalok együttműködése nélkül nehéz lesz a dolga.

Eichmann budai „otthonában” is igyekezett példát statuálni. A villához tartozó gyümölcsösben zsidó fiúkat dolgoztatott, bunkerárkokat ásatott velük a kertben. Salamon, egy 16 éves fiú munka közben meg­evett egy barackot, ezért – Avraham Gordon vallomása szerint – Eichmann személyesen lőtte agyon. Eichmann jól érezte magát Budapesten, lovagolt, erős dohányos, és a visszaemlékezések szerint alkoholista volt. Rokonai is éltek a fővárosban: apja második házasságából született féltestvérei, akiknek egyik lánya egy zsidó cipőgyárossal házasodott össze…

 

Aschner Lipót 1947-ben visszatért Magyarországra, de villáját néhány hónap múlva államosították, és tizenkilenc szükséglakást alakítottak ki benne. Rojkó Annamária írja: „Az épület a rendszerváltásig szinte teljesen lepusztult, és csak nyomaiban lehetett felismerni az egykori szecessziós villát. A súlyos sebek ellenére […] a csarnok fafaragásai, karzata, a télikert, a könyvtár, a szalon, az ebédlő mennyezetének, falburkolatának, illetve parkettjének egyes részei épségben megmaradtak. E halvány jelek is értek annyit, hogy e házban forgassák az Egy erkölcsös éjszaka, a Redl ezredes vagy a Hídember egyes jeleneteit.” 

A felszabdalt épület ma újra magánkézben van, műemlékké nyilvánították – a védelem a 2032 négyzetméter nagyságú ingatlan teljes területére kiterjed, de a helyiségeket nem alakították vissza az eredeti tervek szerint, az Apostol utca 13/b termeit vállalkozások bérlik.

Verrasztó Gábor