Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Az ember, aki haladt a korral

2015. szeptember 4.

A klasszicizáló stílusú Torockó utcai villa első emeleti, elegáns ablaksor mögött rejtőző lakásában töltötte „száműzetése” utolsó éveit Váncza József, aki a köztudatban csupán sütőporgyárosként él, pedig ennél sokkal több volt: korát megelőző, kreatív, gondolkodó ember.

A Váncza család a XVIII. században költözött Erdélyből Miskolcra. A hamarosan nemesi címet kapott família gyermekei tehetségük sokrétűségével mindig is kitűntek kortársaik közül. Akadt közöttük ügyvéd, színész, író és festőművész, de rajzolni valamennyi Váncza fiú tudott, köszönhetően az otthoni, kötelező napi rajzórának. A Millenniumi Világkiállításon pedig Váncza Emmának, az első magyar női fényképésznek a panorámafotóját nagy lelkesedéssel fogadta nemcsak a közönség, hanem az addig férfiak uralta szakma is, nevét Divald Károllyal együtt emlegették.

Testvére, idősebb Váncza József patikusmester 1904-ben költözött a jobb lehetőségeket kínáló Budapestre. 1901. március 4-én született József fia, apja nyomdokait követve, 1923-ben szerzett gyógyszerész diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen, és a család Kálvária téri patikájában hol dolgozott, hol élelmiszer-vegyipari termékekkel kísérletezett. Ekkoriban már széles körben elterjedtek a különféle tápszerek, a háziasszonyok leginkább a piacvezető német, svájci vagy a győri Koestlin-termékeket vásárolták.

A családi legendárium szerint a fiatalember édesapjával együtt az otthoni laboratóriumban rühesség elleni port szeretett volna készíteni, és közben, mintegy mellékesen, jött rá a sütőpor receptjére. A gyártást először csak kis mennyiségben, a lakásban kezdték meg, a kézzel rajzolt zacskókba húgai adagolták a „találmányt”.

A Központi Védjegyértesítő 1925. március 13-i hatállyal lajstromozta a „Váncza sütő-krémpor” grafikáját, majd pedig a csomagoláson máig használt, piros pecsétviasz védjegyet is. A Váncza-üzem, miután kinőtte a házukat, a VIII. kerületben működött tovább a Tavaszmező utca 2. szám alatt. 1929-ben a kőbányai Korpona utca 4. szám alá helyezték át telephelyüket, termékeik között már 24 féle ízben szerepelt az első magyar leveskocka, a különféle kekszek, de Váncza szivar is került a boltokba. Híres szlogenjük, a „Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral!” szállóigévé vált.

A cég modern autóflottával rendelkezett, a gyárban száz ember dolgozott. Váncza József maga tervezett mindent, itt jól tudta kamatoztatni a kötelező gyermekkori rajzórák során kimunkált tehetségét (még csendéleteket is festett), és „természetesen” ő illusztrálta a népszerű süteményes könyveket.

1933-ban megnősült, a hivatalnok Priessnitz Gizellát vette feleségül, ezért házasságkötésük után a Népliget melletti Tisztviselő-telepen laktak. Váncza egy kockás, regiszteres füzetbe jegyezte fel „Reklám gondolatok” címen korát meghazudtoló ötleteit. Többségüket azóta megvalósította, bevezette más, használatuk mára hétköznapi dologgá vált:

„Önműködő ki és bekapcsoló kávéfőző és forraló. Kétszálú izzólámpa átkapcsolással kiégés esetén. Főzőedény fedél, nyomásfőzéshez bármely fazékra tehető fedél síppal, szeleppel és szorítóval. Fém építőjáték. Légpárna. Fekvő betegnek felfekvés ellen. 5 hosszú rekeszes! WC tartály, takarékos. Például »Duplex« névvel, két húzóval egy kisebb és egy nagyobb rekesszel, vagy egy húzóval, kettős dugóval.”

Váncza a negyvenes években a Gellért-hegyen vett egy háromszintes házat, de a villát romba döntötték a bombák 1945 januárjában. Az ostrom után egy Bástya utcai lakásban éltek, majd a Rózsadombon a Búzavirág utca 14. számú villát vásárolta meg, amit korábban Szentandrási Gyula mérnök a papíros Szénási családnak épített.

Váncza József felesége 1946 telén szívrohamban meghalt, 1948 végére a minisztériumi rendeletek teljesen meggátolták Váncza munkáját, ezért „önként” felszámolta üzemét, a megszűntnek nyilvánított cég állami vállalatként Sütőpor Gyár néven néhány évig még működött, ahol alkalmazotti minőségben tovább dolgozhatott…

Másodszor is megnősült, a nála tizenöt évvel fiatalabb Markó Erzsébetet vette feleségül, de az ÁVO 1951-ben a villát elrekvirálta tőlük mint osztályidegen elemektől. Házuk helyett, amely ma az indiai nagykövetség épülete, a Torockó utca 11.-ben kaptak lakást. A klasszicizáló villa eredetileg Korvinyi Vilmos gépészmérnök számára épült 1933-ban, Vajda Andor és Vajda Pál tervei szerint. Kókai Rezső zeneszerző a földszinten, Váncza feleségével és a gyerekekkel az emeleten lakott. A Kőbányai Gyógyszerárugyárba kérte felvételét, ahol analitikus mérnökként alkalmazták.

 

Formabontó terveivel ekkor is megkereste a hatóságokat. 1956 márciusában a Magyar Postának írt levelében „köralakú” bélyeg kibocsátását javasolta. Ötletét „kereskedelmi szempontból megfontolandónak” találták, de kivitelezését hosszadalmassága miatt a következő évre ígérték. Váncza József azonban egy hónappal később, 1956. április 9-én váratlanul meghalt. Amikor már lehetett, özvegye kisiparosként tovább gyártotta a sütőport az eredeti védjeggyel és minőségben, Kókai halála után pedig megvette az egész Torockó utcai házat, melyet máig Váncza-villának neveznek.

Verrasztó Gábor