Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Lelkes munkával építették

2014. október 28.
A pasaréti református gyülekezet templomát 75 éve szentelték fel. A gyülekezet 1936-ban kérte a Szilágyi Dezső téri Budai Gyülekezetből való kiválását, amelyet a felsőbb Egyházi Hatóság támogatott. 

A nehézségek ellenére 1938-ban a gyülekezet építési, pénzügyi és jogi bizottsága döntött: templomot kell építeni, hogy méltó körülmények között tudják Istent tisztelni, dicsőíteni. Bár a szívükhöz valószínűleg közelebb állt az erdélyi gyökerekre is emlékeztető megjelenés, arról is döntöttek, hogy a templom a környéken egyre másra épülő villák és lakóházak stílusához igazodjon, azaz külalakjában az úgynevezett Bauhaus-szellemiség érvényesüljön. A szomszédos Lotz Károly utcában élő Molnár Farkas, a magyarországi modern építészet meghatározó alakja, a CIAM csoport vezetője talán tanácsokkal is szolgált a tervezés időszakában.

Anyagi forrás alig állt rendelkezésre, önzetlen adományozó munkával az építésben működő tagok tervezték meg az épületegyüttest. Az építészterveket Szabó Márton és fia, László, a statikai terveket Váradi-Szabó Lajos, az épületgépészeti terveket Oprics Miklós és Ujj Gyula készítették el – díjazás nélkül. A főváros által 99 évre használatba adott központi fekvésű területen, a Nagyajtai, a Torockó és a Lupény utca által határolt mintegy 600 négyszögöles telken még az évben, 1938-ban megindultak munkálatok. 1939 júliusára már elkészült a 600 férőhelyes templomtér és a hozzá kapcsolódó egyházfilakás, a hivatali iroda, valamint a tanácskozó helyiség.

A lelkes munkával megépített templomot 1939. július 12-én ünnepi istentisztelet keretében dr. Ravasz László püspök avatta fel (aki akkor szintén kerületünk polgára volt). Az orgonát a pécsi Angster műhely szállította, 1940 pünkösdjén szólalt meg először. A gyülekezet életében 1940 fontos dátum, hiszen októberben Szabó Imre esperes hivatalosan beiktatta Joó Sándort missziói lelkészként. 

 

A beiktatási ünnepségen részt vett lelkészek és presbiterek

1942 márciusában – a háborús viszonyokhoz alkalmazkodva – fejezték be az épületegyüttes hiányzó részét. Ebben a munkában óriási szerepet vállalt, sokszor lehetetlennek tűnő feladatokat oldva meg, dr. Lécfalvi Keresztes Ede, a gyülekezet főgondnoka, aki nélkül szegényebb maradt volna egyházközségünk és ezzel Református Egyházunk is. 

Az ostrom alatt az épület súlyosan megsérült, a komoly anyaghiány miatt a templomtér udvar felé nyitott tolóüvegfal-szerkezetét nem tudták helyreállítani, helyette (az épület jellegét nem sértő) elfalazással igazodtak az eredeti koncepcióhoz. Ez látható a jelenlegi megjelenésben. A gyülekezet számbeli gyarapodása, terebélyesedése az épület új helyiségekkel való bővítését igényelte, a bővítés az eredeti stílushoz alkalmazkodva közel húsz évvel ezelőtt valósult meg. 

A templomegyüttest az építész-szakma a Bauhaus stílusjegyeit viselő építmények között tartja számon, de nem sorolja a műemléki kategóriába. A szerény megjelenést a rendkívül szűkös pénzügyi helyzet is befolyásolhatta, az alkotói szellemességgel kialakított belső ugyanakkor – nemes egyszerűségében – igyekezett visszaadni valamit a megszokott református megjelenésből (famennyezet, karzatfal). A harang sem a toronyba került, és a jelkép – „csillagos buzogány” formában – mutatja a hovatartozást. A Biblia szellemiségében élő közösség ma is hű az alapítók szándékához – azon szándékhoz, hogy Pasaréten mindenkor hangozzon Isten igéje. A gyülekezet – az alapítók emlékét, hitének erejét őrizve, tovább hordozva – örökíti át nekünk, utódoknak, a Megtartó örök szándékát.

Nagy Csaba építészmérnök,
a pasaréti református gyülekezet presbitere


NOVEMBER 7-ÉN pénteken 18 órától a Budapest–Pasaréti református templomban Nagy Csaba építészmérnök, presbiter előadását hallgathatják meg az érdeklődők a Világ-egyetemi előadás-sorozat keretében Bauhaus és 75 éves templomunk címmel a Torockó téri református templomról. (1026 Torockó tér 1.)