|
|
A Hűvösvölgy titokzatos tájék: napközis tábor telkén felépített lakópark, lejjebb
a kis Lipót, mellettük a fenséges tájban kis családi házak, az egykori kisvárosi
Buda emlékei.
Egy ilyen Völgy utcai villában őrzik leszármazottai az utolsó budai polgármester,
Házmán Ferenc relikviáit. Ezeket akartam megnézni, amikor meglátogattam a Verderber
családot.
Csöngetésemre viharvert, de nagyon barátságos kutya lohol felém, és ahogy néhány
lépcsőfokot felmegyek, hangulatos, ódon kert tárul elém, amelynek végében egy
nem túl hivalkodó épület áll.
Biztosan egy XIX. századi nyaralót építettek át nagyobb lakóházzá, gondoltam,
ahogy a Völgy utcai homlokzatot szemügyre vettem. Sehol egy oromzat, sehol egy
nagyvonalú portál, és az eredetileg zsalugáteres ablakok méretei is a budai hegyvidék
első épületein, az 1800-as évek közepén épített nyaralókon látott arányokat idézik.
És lám: ez a családi villa 1927-ban épült csak, ráadásul tervezője nem hobbiépítész,
hanem komoly ember volt: a Posta műszaki főigazgatója, Tichtl György.
Rejtélyesnek tűnt számomra, hogy ez az ismert építész miért ilyen szerény hajlékot
tervezett magának. A ház oromzatos főhomlokzatát nem a kertkapu felé irányította,
hanem, szinte szégyenlősen, befordította az utca vonalával merőlegesen.
Kutatni kezdtem hát, és egy szövevényes, igazi ősbudai történetbe botlottam
Házmán Ferenc történetét megírta a kitűnő levéltáros, Czaga Viktória. Tőle tudjuk,
hogy a városegyesítést előkészítő, kalandos életű budai polgármester Kornél nevű
fia Amerikában született, miután szabadságharcos édesapja 1849-ben emigrálni kényszerült.
A család az 1860-as évek elején tért vissza, és lett az akkori, szinte családias,
kisvárosi Buda egyik patrícius famíliája. Házmán Kornél mérnöknek tanult, és magához
illő feleséget választott. Elvette apja egykori beosztottjának lányát, Varásdy
Ilkát.
Apósa, a felvidéki eredetű Varásdy Lipót volt Buda utolsó főmérnöke, aki – Buza
Péter elbeszélése szerint – az 1840-es években özvegyemberként szerzett Pesten
polgárjogot, itt lett geodéta. Letelepedve azután újra megnősült: elvette az óbudai
származású Fischer Katalint, akinek családja igen gazdag óbudai borkereskedő volt.
Jövedelmüket, a XIX. századi szokásnak megfelelően, ingatlanba fektették. Szőlőjük
volt a Svábhegyen, a Krisztinavárosban, a Péterhegyen, Őrmezőn, és övék volt szinte
a fél Hűvösvölgy is, középpontjában ezzel a ma is meglévő, jóllehet igencsak megfogyatkozott
Völgy utcai telekkel.
Varásdy Ilkának és Házmán Kornélnak két kislánya született: Katalin hozzáment
Verderber Lajos vasúti gépészmérnökhöz, Fanny pedig Tichtl György felesége lett.
(A Verderber család egyik felmenőjét hivatalból ismerem: miután II. József feloszlatta
a trinitárius rendet és a kolostort a katonaságnak juttatta, munkahelyem, a Kiscelli
Múzeum épületében a szóban forgó Lajos dédapja, Mathias Verderber volt az 1790-es
években a markotányos, azaz ő látta el étellel-itallal a betelepített katonákat.)
A művelt és elegáns megjelenésű Házmán Fanny mellett a törekvő és keményen dolgozó
Tichtl György fokról fokra jutott előre a hivatali ranglétrán, és gyarapodott
ugyancsak minden bakugrást mellőzve. Mindez azonban nem csak Tichtl nemesi családi
hátterének (tutzingeni és szentmihályi előnévvel), ősei hozzá hasonló vasszorgalmú
állami hivatalnoki örökségének, hanem tehetségének is köszönhető volt. Jó építész
volt.
Az 1930-ban kiadott „A magyar feltámadás könyve” azt írja róla, hogy a Budapesti
Műegyetemen szerzett diplomájával 1902-től a Kereskedelmi Minisztérium műszaki
segédmérnöke lett. 1908-ban, amikor megnősült, éppen a Wekerle-telep magyaros
házikóinak némelyikét tervezte Bierbauer Istvánnal, aki 1912-ben maga mellé vette
a Magyar Királyi Postán belül ekkor megszervezett Postaházak Építési Felügyelőségére.
Ekkortól fogva az 1940-es évekig nem volt olyan magyarországi postaépület, amelynek
tervezésében és építésében Tichtl György ne vett volna részt. A ő nevéhez fűződik
többek között a lágymányosi, a budafoki, a szombathelyi és a nagykanizsai posta,
valamint a mostanában lebontásra szánt neobarokk Lipót telefonközpont a Váci úton.
Csupa takaros, formás épület, amelyeknél érzékelhető, hogy Tichtl képes volt követni
az építészet fejlődését, és mindig korszerű stílusban, jó arányérzékkel, a funkcionális
kötöttségeket szem előtt tartva tervezett.
Tichtl szépen ívelő karriert futott be. 1915-ben főmérnök lett, 1917-ben műszaki
tanácsos, 1921-ben műszaki igazgató, 1925-ben már a posta építészeti, VII. ügyosztályának
vezetését bízták rá, 1930-ban pedig ő lett a hatalmas intézmény műszaki főigazgatója.
Pályája delelőjén, az 1920-as évek végén, amikor a legtöbb nagy tervezői megbízást
kapta, építette ezt a minden feltűnést kerülő hajlékot magának és feleségének.
Miért ez az ódivatúság, kérdeztem magamtól, amikor a tervezőnek láthatóan nem
okozott volna sem műszaki, sem anyagi problémát egy látványosabb házat építeni.
A választ a bentlakó leszármazottaknál őrzött fotók adják meg. A telek felső
részén ugyanis 3–4 évvel ezelőttig állt még az a XIX. században épült svájci stílusú,
lombfűrészelt ablakkeretes, faverandás nyaraló, amely az első ház volt a környéken.
Még a Varásdy-Házmán család nyaralója volt, azaz Tichtl felesége, Házmán Fanny
hozta a házasságba. Ennek az épületnek a nemesen tartózkodó arányait és jellegét
mentette át Tichtl az újonnan épített házra. Bizonyára felesége kívánságára épült
így e ház, és a dolgos és hű férj, ezt a finom módját választotta az ősi budai
családi hagyomány továbbörökítésének.
Rostás Péter
|
| |