80 éve emelték meg a templomot

A II. kerület történetének egy apró, de annál érdekesebb eseménye volt, amikor a Fő utcai Szent Flórián-templomot közel másfél méterrel emelték meg 1937 elején. A mai templom területén már az 1750-es évek elején egy kápolna állt. Helyére a tehetős Christ Antal pékmester adományából Nepauer Mátyás építőmester tervei alapján 1760-ra készítették el a jelenlegi templomot. Az épület állagromlása idővel odáig jutott, hogy a málladozó, magára hagyott épületet a tulajdonos főváros a görögkatolikus egyháznak adta át 1920-ban.

A templom sanyarú sorsát az okozta, hogy a Fő utcát folyamatosan feltöltötték, így az 1900-as évekre már egy méterrel alacsonyabban volt az utcaszintnél, ahogy az a Batthyány téren ma is látható a régi épületeknél.

A legfőbb problémát a vizesedés okozta, ráadásul az utcafronthoz viszonyított szintkülönbség eltüntetése érdekében a templom belsejét feltöltötték, elrontva ezzel az egykor patinás épület arányait. Az egykori szomszédos kórházhoz vezető átjáró ajtaját például le is kellett falazni, mert alig látszott ki a talajszintből.

A templom állagának megóvására és eredeti szépségének visszaállítására Fridrich Lajos székesfővárosi műszaki tanácsos terveit fogadták el. A nem hétköznapi beavatkozás alapos előkészületet igényelt.

A speciális eljárásról és a templom felemeléséről maga a mérnök is írt a Technika című lap 1937. márciusi számában. A műszaki ismertetésben megemlítette, hogy épületet már korábban is meg tudtak emelni, de a fal mellé állított bakokra helyezett, emelőgépes megoldásban az egyenlőtlen talajsüllyedés miatt nem bízott, és költséges is lett volna. Fridrich Lajos megoldása nyolcvan évvel ezelőtt ezzel szemben világújdonság volt: az egész templomot vízszintesen elvágták az alapok felett, majd vasgerenda-koszorút építettek be kívül és belül egyaránt. A falban számos ponton fülkéket vágtak az emelőgépek számára, így az épület saját, erős alapfalairól indulhatott az emelés olcsóbb és biztonságosabb kivitelezéssel. A munka összköltsége húszezer pengő volt.

A mintegy 1700 tonnás templom felemelését 92 darab különböző teherbírású, amerikai csigás, illetve víznyomásos – 10, 20, 100, 180 és 200 tonnás – szerkezetekre bízták. Az előkészületek már előző év végén megkezdődtek, de a beállt hideg idő miatt az emelés csak február 8-án indulhatott, mert a folyamatos aláfalazást csak enyhébb hőmérsékletben végezhették.

Az első nap izgalommal teli volt, mert csupán 15 millimétert haladtak az időközben meghibásodott víznyomásos emelők miatt. Másnap már 14 centit emeltek, de néhány rossz berendezés cseréje időbe telt, azonban harmadnap már minden a tervek szerint halad, bevált az új mérnöki eljárás. A munkát vezető Fridrich Lajos leírása szerint nagy gondot fordítottak a torony alatti falrész emelésére, és arra is, hogy az emelőberendezések milliméternyi pontossággal egyszerre dolgozzanak. A vizesedő templom szigetelőréteget kapott és folyamatosan zajlott az aláfalazás. Az épületen majdnem 120 munkás dolgozott, így mindössze 11 nap alatt sikerült a kívánt 1 méter 40 centi magasságot elérni.

A Szent Flórián-templomot ezt követően kívül és belül felújították, új freskókat és bútorzatot kapott.

Makláry Ákos parókus elmondta, hogy a sokak által Buda ékszerdobozának tartott Fő utcai görögkatolikus templomot az elmúlt húsz esztendő alatt csaknem teljesen sikerült kívül és belül felújítani, a bizánci liturgia szokásaihoz igazítani. A parókián ugyanakkor ma is nagy becsben tartják a fotóalbumot, amiben a csodálatos templomemelést megörökítő fényképeket őrzik.

Szabó Gergely

Fotók: Budai Görögkatolikus Plébánia archívuma és Soós Dániel