Füstbe ment terv

Aztán ezek is elmaradnak, viszont balra is, jobbra is leágazik egy-egy út a fák között. Ha bekanyarodunk, némiképp meglepő kép fogad: vízszintes, tágas, murvás parkolókat találunk, összesen hatot (balra is, jobbra is hármat).

Hogy kerülnek ide az erdőbe ezek a parkolók? És mivégre vannak itt, ahol semmi nagy kulturális, üzleti vagy bármilyen más létesítmény nincs, ami ennyi autós embert vonzana?

A rejtély feloldására már többféle magyarázat született az erre járók közt. Van, aki úgy tudja, hogy – részben a közeli Hármashatár-hegy bunkereivel is összefüggő – katonai, de legalábbis polgári védelmi létesítmény elhagyott nyomai ezek. Mások szerint a parkolók az 1969-es öttusa-vb közönsége számára épültek: a közeli vitorlázórepülő- téren volt ugyanis a futószámok helyszíne. Légvonalban az valóban nincs messze, de ha valaki a térképen a szintvonalakra is ránéz, vagy egyszerűen kisétál és lepillant a csodálatos panorámájú Újlaki-hegy oldalából, hamar rájöhet, hogy ez nem valószínű: elég komoly szintet kellett volna megmásznia a kedves nézőknek visszatérőben az autójukhoz. (Arról nem is beszélve, hogy ebben a korszakban messze nem volt annyi autó, a közönség döntő többsége a tömegközlekedést használta, és a hűvösvölgyi végállomástól gyalogolt.)

De akkor mégis, mi ez? Valószínűleg egy nem eléggé előkészített terv kései torzója. A szálak a hatvanas évek közepére vezetnek. A főváros Városrendezési és Építészeti Osztálya előterjesztéssel fordult a Tanács Végrehajtó Bizottságához. „Budapest természeti adottságai, hegyvidék, erdő, a Duna melletti területek hétvégi-házas telepek kialakítására igen kedvező lehetőséget nyújtanak” – vezették fel a problémát. „A hétvégi-házas üdülőtelepek kialakításának szükségessége egyre jobban jelentkezik, ezt bizonyítja az is, hogy – engedély nélkül bár, de – több üdülő jellegű település alakult ki, pl. a Petneházy-réten, Ady-ligeten stb.” Az emberek a szűkös ötvenes évek után a puhuló Kádár-korszakban kezdtek egy kicsit jobb anyagi viszonyok közt élni, egy kicsivel több szabadidővel rendelkezni (igaz, a munkahét hossza ekkoriban még 48 óra volt, csak 1967-ben változott heti 44-re). Egyre nagyobb társadalmi igény mutatkozott a saját ingatlanra, meg egy „kis független nyugalomra”, ahol a hét fáradalmait ki lehet pihenni. A bizottság aggódva figyelte a folyamatot: „a spontán, városképileg, városszerkezetileg igen kifogásolható módon létesülő hétvégi-házas telepek kialakításának megelőzéseképpen célszerű szervezett módon, a megfelelő helyen, a szükséges közművek biztosításával, egységes terv alapján – az OTP esetleges bevonásával – hétvégi üdülőtelepek létesítése.”

Jó, de hol? Például a Szép-völgyben (és még a XX. kerületi Malomszigeten, a XI. kerületi Kamaraerdőben és Rupp-hegyen stb.). A II. kerülethez tartozó 18,25 ha nagyságú terület ekkoriban háromnegyed részben állami, egynegyed részben – némiképp meglepő módon – magántulajdonban volt, műveletlen vagy mezőgazdasági művelés alatt álló földnek számított. Minden tekintetben alkalmasnak látszott arra, hogy a város új víkendtelepe jöjjön itt létre: a Fenyőgyöngyénél levő autóbuszmegállótól 5-10 perces sétával elérhető, fekvése eszményi (nem hiába nevezték el régen Schönthalnak, azaz magyarosítva Szép-völgynek), és úgy tűnt, a közműveket is viszonylag gazdaságosan ki lehet itt építeni. A tervek szerint teraszosan nagyobb egységeket kívántak kialakítani, a házakat egy-egy bokorba rendezve: így több mint 300 hétvégi háznak jutott volna itt hely. A víkendtelep kinézetének egységességét pedig az szavatolta volna, hogy csak néhány típustervből választhattak a tulajdonosok.

A szépen induló terv kivitelezése már 1968- ban megindult – igaz, aztán évekig húzódott is. Ekkor, nagyjából 1968 és 1970 közt készült el a ma is látható út és annak leágazásai, a vízelvezető árkok, az utóbb parkolóként használt központi placcok, amelyek egy-egy üdülőházbokor központi területét jelentették volna; és kiépült bizonyos mértékig a vízhálózat néhány eleme is.

A Fővárosi Ingatlanközvetítő vállalat 1968- ban meg is kezdte a telkek értékesítését: a nagy érdeklődést mutatja, hogy alig két hónap alatt 91 telket el is adtak. Ekkor azonban kavics került a gépezetbe: az illetékes Köjál nem adott engedélyt arra, hogy a háztulajdonosok egyéni vagy közös szennyvízszikkasztókat, emésztőgödröket építsenek a telkükre, és egy helyi szennyvíztisztító telep kiépítéséhez se járultak hozzá. Az ok: a hidrogeológiai felmérések szerint a terület kulcsfontosságú az ivóvízbázis és a termálvizek védelme tekintetében. Így aztán nem lehetett a vizet sem bevezetni a házakba, maximum „űrgödrös árnyékszéket”, köznapi nevén pottyantós budit állíthattak fel a tulajdonosok. A Köjál csatornázást írt elő, ennek költsége azonban az elkészült tervek alapján közel 30 millió Ft lett volna – akkori viszonyok mellett igen tetemes összeg. (Összehasonlításul: egy telek, egyébként magasnak számító négyszögölenkénti ára 500 Ft volt, azaz kb. 139 Ft-ba került egy négyzetméter.)

1968 augusztusában le is állították az értékesítést. Patthelyzet alakult ki: a tulajdonosok, akik ekkor már telket vettek itt, nem kaptak építési engedélyt, hisz nem volt megoldva a szennyvízelvezetés. És rövid távon nem is volt rá remény, hogy ez megoldódik.

Vég nélkül tartó tanácskozások következtek ezután: a bizottság próbálta menteni a menthetőt. A terület alsó, a Fenyőgyöngyéhez legközelebb eső részére próbálták szűkíteni a problémát, a tulajdonosoknak kártérítést vagy cseretelket ajánlottak itt, miközben keresték a felelősöket és a terület egyéb hasznosításának lehetőségét is. A mentőötlet az lett, hogy ha mindenképp csatornát kell építeni a Szépvölgyi út alatt, legyenek a mai parkolók területén nagyobb társasházak (kb. 800 lakással számoltak), vagy – későbbi ötlet szerint – ifjúsági szálláshelyek.

De aztán nem lett semmi. A telep eredeti területéből csak az említett legalsó kis rész népesült be, melynek csak jóval később oldódott meg a csatornahálózatba való bekötése. A tervezett nagy víkendtelep többi részét pedig szép lassan elkezdte visszahódítani a természet. Az egykori placcok megmaradtak titkos találkahelynek, illegális autómosó- és szemétlerakóhelynek, hajléktalantanyának, siklóernyős kiindulópontnak.

A terület, ahogy arról nyáron már hírt adtunk, most megújulás előtt áll: az Európai Unió INTERREG programjának támogatásával a 16 hektáros területen tanösvényt alakítanak ki. Az előkészítő munka már zajlik a Fővárosi Önkormányzat és a II. kerület összefogásával, a kivitelezést a Főkert Zrt. fogja végezni. Így hamarosan rácsodálkozhatunk újra, mennyire szép völgy is a Szép-völgy.

Viczián Zsófia