Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

A Remete-szurdok völgye

2021. március 5.

A Hosszúerdő-hegy és a Remete-hegy közé beékelődő, több kanyarulatot leíró Remete-szurdok felkeresése kihagyhatatlan kirándulási célpont.

Főleg hétvégén érkeznek sokan, a Máriaremete és Remeteszőlős közt kanyargó völgy talpán futó egy kilométeres sétány akár családosoknak is kényelmesen bejárható. Utóbbi önkormányzata nemrég emeltetett terméskő mellvédeket, támfalakat a völgyön átvezető sétaút biztosítására.

A völgyet határoló sziklás hegyoldalból több tucat kisebb-nagyobb barlang nyílik, ezek közül három közismert régebb óta. A patak szintjéhez legközelebb a Remete-barlangot találjuk, az előcsarnokot a korábbi ásatások mélyítették ki, egymás fölötti rétegekben tizenkét történelmi korszak régészeti leleteit sikerült így feltárni a XX. század elején. A Remete-kőfülkéhez egy alig észrevehető rendkívül meredek kőgörgeteges ösvényen juthatunk fel. A lentről is látható hatalmas nyílás azonban nem folytatódik hasonló méretű barlangban. Egykor a ragadozómadaraknak volt itt kiváló tartózkodási helyük. Ha lenézünk a sziklaüreg előtti parányi platóról, akkor szemben látjuk a Hosszúerdő-hegy nyugati keskeny nyúlványát, amelyet egykor majdnem teljesen lebányásztak, a tájseb azonban gyógyulgat, hiszen a meredek hajdani bányamélyedésen újból megjelent az erdő és a növényzet. Az általunk megkérdezett természetvédelmi szakember szerint „teljes bánya-rekultivációról”, ami az eredeti terepszint és élőhely helyreállítását jelentené, nem beszélhetünk. „Csökkentett” rekultivációról viszont igen, tehát a kialakult domborzati viszonyokon végrehajtott erdőtelepítés lehetséges. Ennek egyik bizonyítéka lehet a feketefenyvesfolt. – Az őshonos lombhullató fajoknak a bányaterület jelentős részén, például a bányaudvarban való megjelenését, elhelyezkedését szemlélve inkább spontán betelepülést valószínűsíthetünk, nem emberi beavatkozást. Ennek a spontán erdősülésnek nagy „szerencséje”, hogy egyelőre invazív fajoktól mentes. A jelenlegi állapot kialakulásában, úgy gondolom, emberi és természetes hatások vegyesen érvényesültek. Ha minden így folytatódik, akkor röpke három-öt évtized alatt záródik a lombkorona, eltűnik a tájseb, de a teljes regenerációra még egy-két száz évet várni kell…

A környék legmagasabban nyíló barlangja a Hétlyuk-zsomboly, nevét onnan kapta, hogy a kút- vagy aknaszerű barlangnak hét nyílása volt, mára már ennél többet felkutattak. Kessler Hubert itt bizonyította be a Zsombolyok keletkezésének elméletét, amelyet a Barlangok mélyén című könyvében ismertetett. A szurdokvölgy azonban nemcsak a barlangjairól nevezetes, zárt, hűvös éghajlata miatt több, a jégkorszakból itt maradt növényfajtával is találkozhatunk. A völgyön az Ördög-árok folydogál keresztül, rendszerint igen csekély vízzel. A már említett, a patakot követő sétányon van dr. Pápa Miklós emléktáblája, aki több alkalommal szót emelt a környék természetvédelméért. Már 1938-ban erősen kifogásolta, hogy megint egy kőbányát nyitottak a völgy nyugati végében, és ezzel elejét vette egy újabb természetpusztítás, a fákat kivágták, a patak vizét csöveken folyatták át. Sőt, arra is emlékeztetett, hogy 1900-ban a környék akkori tulajdonosa még annyira féltette a völgyet, hogy elzáratta a kirándulók elől, és az ide vezető turistajelzést önkényesen megszüntette. Később enyhült a szigor és a völgyi út szabadon átjárhatóvá vált, de a hegyoldalak továbbra is tiltott zónák maradtak. Dr. Pápa Miklós később se maradt nyugton, amikor az 1960-as években a nagykovácsi termelőszövetkezet mészkőfejtőt nyitott itt, az akkori lehetőségekhez képest igen erősen tiltakozott. Megkopott, felújításra szoruló emléktáblája az út fölött található. A sétányt és a Remete-hegyre felvezető igen meredek utat, amin az Országos Kéktúra jelei is vezetnek, róla nevezték el. Ezen a kövekkel tarkított úton felkapaszkodva, több kinyúló platóra is kiléphetünk – óvatosan! Ezekről láthatjuk felülről a teljes, körülbelül egy kilométer hosszú völgyet, a pesthidegkúti Vár-hegyet, a Hárs-hegyet, a Fekete-fejet és a János-hegyet is. A völgy természeti és látképi értékei sokat sérültek volna, ha megépül a Hűvösvölgy–Nagykovácsi egyvágányú vasútvonal, amelyet a terepi adottságok miatt ezen vezettek volna át. Az alapgondolat az volt, hogy a Nagykovácsi határában fellelt barnaszénkészletek elszállítása gazdaságilag megérné a sínpár kiépítését, sőt azzal is kalkuláltak, hogy felsővezetéket húznának ki a vágány fölé, és erre hosszabbítanák meg a hűvösvölgyi villamost.

Kertész Z István