Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

A „staniolos ostyamikulás”

2016. január 4.

Tyirilow Teofil pesti csokoládégyáros 1941-ben kötött szerződést Vogel Jenő építőmesterrel, valamint a kiszemelt telek tulajdonosával az akkor Országút-dűlőnek nevezett Baka utcai bérháza felépítésére.

Tyirilow Teofil pesti csokoládégyáros 1941. június 2-án kötött szerződést Vogel Jenő építőmesterrel és a felszámolás alatt álló Seenger Béla Márvány- és Kőipari Rt. képviselőjével, a kiszemelt telek tulajdonosával az akkor Országút-dűlőnek nevezett Baka utcai bérháza felépítésére, melyet 1943. november végén, az ünnepek előtt vehetett birtokba.

Vogel Jenő, aki hosszú évekig Weidlinger Andorral közösen dolgozott, aprólékosan megtervezte a modern stílusú, négy, illetve részben ötemeletes épületet. A tartóelemek (oszlopok, födémek, koszorúk) vasbetonvázas kivitelben készültek bauxitos cementtel, de egy köbméter kész betonba 250 kilogramm portlandcementet is adagoltak. A pincefalazathoz első osztályú, jól kiégetett kisméretű téglát, a földszinti és minden emeleti falhoz soklyukú sejttéglát használtak fehérmészhabarccsal.

Az utcai homlokzatot nyolc centiméter vastag, világos színű, kemény mészkőlappal burkolták, az előlépcső karsztutánzatú műkőből készült, akárcsak a lábazat. A kapubejárat oldalfalait ruskicai márvánnyal borították, a lépcsőket, szegélyeket és a nyílt erkélyeket csiszolt és fényezett fehér üstökös műkővel díszítették. Az épületben 18 lakást alakítottak ki, emeletenként négyet, plusz a padlástérben kettőt, összesen három szobával. Az első szinten egyszobás garzonok voltak, a többi emeleten pedig négy és félszobás lakások (köztük a másodikon a háziúré).

Vogel Jenő még a legapróbb dolgokra is ügyelt, műleírásában pontosan meghatározta a kivitelezők feladatát: „a házban szükséges összes felirati táblák […] elhelyezendők, – a bejárat, vestibül és lépcsőházban zománcozott alapon, fekete betűkkel. Házmester jelzőtábla ugyanúgy, a pince és padlásrekeszek számtáblái bádogra festve. 2 drb. Utcai világító házszámtábla szállítandó és elhelyezendő”.

 

Tyirilow Teofil és felesége, Cottely Eugénia igényességét legjobban a lift kiképzése mutatja: „négyszemélyes gombkormányos felvonó, a felvonószekrény kívül-belül jávor-, vagy mahagóni fából, párnázott és bőrrel bevont üléssel, csiszolt tükörüvegezéssel, intarsia díszítéssel, finom kivitelben, világító testtel a földszinttől az V. emeletig terjedőleg szerelve és úgy készítve, hogy a felvonószekrény, lenti kezeléssel fentről lehívható legyen, elsőrendű motorral, teljes felszereléssel”.

A Szvetenay (ma Lenhossék) utcában működő Hindu Csokoládégyár alapítója és igazgatója, a bolgár származású Tyirilow a Monarchia hadseregében végigharcolta az első világháborút, megtapasztalva a nélkülözést, ezért nemcsupán saját kényelmére adott, hanem dolgozóival is rendkívül bőkezűen bánt. Az Esztergom és Vidéke írta 1942. január 27-én: „Négyszáz ebédet ad naponta munkásainak a Hindu Csokoládégyár. A Hindu Csokoládégyárban Tyirilow Teofil, a vállalat tulajdonosa fogyasztja naponta Budapesten a legdrágább ebédet. 400 munkást lát naponta vendégül ugyanis a gyár étkezdéjében a vállalat főnöke, aki maga ül az asztalfőn és együtt fogyasztja el a háromfogásos ebédet munkásaival. A csokoládégyárban több újságíró tett látogatást és részt vettek egy ilyen ebéden, amelyek tanúbizonyságot tettek arról, hogy a mai nehéz gazdasági és beszerzési viszonyok kozott hogyan kell egy vállalatnak munkásai segítségére lennie”.

A manufaktúra hangulatú gyárban kézzel csomagolták és címkézték fel az „Aurora mesterséges ételzsírral”, vagyis margarinnal készült csokinyulakat és csokimikulásokat. A „Staniolos ostya Mikulás” feliratú kartondobozokba mindössze két darab nagyméretű figura fért el. A háború előrehaladtával azonban háttérbe szorultak a luxuscikkek, a Herkules-gépek pedig csokoládémassza helyett konzervtölteléket kavargattak…

Még be sem fejeződtek a harcok Magyarország nyugati felén, amikor a Hindu Csokoládé- és Konzervgyárban 1945. március 21-én megválasztották az üzemi bizottságot, és újra elkezdődött a munka, ami később a tulajdonosra is jó fényt vetett: „az üzemi bizottságok […] mindenekelőtt a hatalom részesévé és vezető erejévé vált munkásosztály harci szervei voltak, s létrejöttük pillanatától kezdve, mint ilyenek írták be nevüket a demokratikus rend megszilárdításáért folytatott nagyszerű küzdelem történetébe”.

Tyirilow Teofil mégsem kerülhette el a nagyiparosok sorsát. A Balatoni Kurír (!) 1948. március 4-i száma tudósított róla, hogy az 56 éves gyárigazgatót aranyrejtegetés vádjával bevitték a Markó utcai ügyészség fogházába, ahol uzsorabíróság elé állították. Ez az utolsó ismert hír hollétéről. Vele együtt – a jól sikerült államosításnak köszönhetően – a Hindu csokoládénak is nyoma veszett.

Megkopva és megszürkülve ugyan, de Tyirilow Baka utca 5. számú háza megőrizte eredeti formáját, és ma is a régi átemelő-szivattyú vízteleníti a pincét az épület alatt folyó búvópataktól.

Verrasztó Gábor