Az elfelejtett hűvösvölgyi mozgólépcső

A korabeli filmhíradó igen lelkesen számolt be az új hűvösvölgyi mozgólépcsőről. Az 1956 júniusában üzembe helyezett emelőszerkezetnek külön épületet létesítettek, amelynek lejtőszöge pontosan megegyezett a benne forgó lépcsőével. A híradó narrátora egy kicsit elvetette a sulykot, amikor a megnyitás napján 90 ezer (!) igénybe vevőről számolt be. Ezt akárhogy is számolgatjuk, legalább egy nullával kevesebb, legfeljebb 9 ezer lehetett. A nyolcvan méter hosszú mozgólépcsőt egy Ganz gyártmányú motor hajtotta, a visszafordítási részt számolva legfeljebb 35-37 méter lehetett a hasznos hosszúsága.

Az épület felső, megmaradt része napjainkban

Ez a lépcső a villamos végállomásától nem emelte fel egészen a kisvasútig az embereket, de a meredek kőlépcsőnél hosszabb szakaszon segített így is a feljutásban. A belépőpont, a később terméskő fallal visszazárt bejárat a villamos aluljáró szintjétől indult. A mozgólépcsőt magában foglaló épület körülbelül kétharmadnyi alsó részét elbontották, a megmaradt csonkban ma a Gyermekvasút modellező szakköre működik. A felső bejárat lényegében eredeti formájában maradt fenn. Azért beszélünk felső bejáratról, mert az egy szem mozgólépcső két irányban forgott. Nagyjából délelőtt felfelé, míg délután lefelé, ahogy a nagyobb utasigény mutatkozott. Azonban nem volt ingyenes ez a csekély „szórakozás”, 30 fillérbe került egy menet. Összehasonlításul: egy gyermekjegy a villamosokon akkoriban, egészen az 1966-os tarifareformig 35 fillér volt, amellyel akár Pesterzsébetről Hűvösvölgyig utazhattak az apróságok. 

„Fogódzkodj a mozgó gumikorlátba” – tanít a felirat

A mozgólépcső az 1960-as évek vége felé szűnt meg. Létesítésének és üzemeltetésének elsősorban nem kényelmi, hanem – bármilyen meglepő is – inkább oktatási céljai voltak. Az ’50-es években már építették a budapesti metrót és az állami beruházók úgy gondolták, hogy ideje lenne egy közterületi mozgólépcsőt üzemeltetni, hogy az embereknek legalább egy része lássa, tanulja meg használni. Mivel 1970 áprilisának elején átadták az első fővárosi metrószakaszt, ez a funkciója megszűnt és le is állították a működését. Egyrészt a vége felé már nem nagyon kértek pénzt az igénybevételéért, másrészt elég drága lett volna fenntartani az állandó gépészeti és kezelői felügyeletet. Pedig ez a mozgólépcsőüzem is a társadalmi szerepvállalásra épült. A segítőszemélyzet egy felnőtt mellett az úttörővasutas pajtásokból állt. Ők segítettek a fel- és lelépésnél, sőt a fiúk akár ölben, akár a vállukon is fel-le hozták az egészen kis gyerekeket. A kicsit nagyobbaknak meg a bizonytalanoknak – melléjük lépve a lépcsőn – fogták a kezét. Bár Budapesten már az 1920-30-as években is volt mozgólépcső, például az akkori Corvin áruházban, a legtöbben itt, Hűvösvölgyben találkoztak vele először. Valószínűleg azért telepítették ide, mert egyrészt volt rá hely és a környezetvédelem még nem szólt bele, másrészt elég nagy tömeg bolyongott vasár- és ünnepnapokon a villamos és a hűvösvölgyi Nagy-rét vagy másik nevén Városi rét között.

Kertész Z István