Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Műemlék lett a a patinás épületegyüttes

2016. november 21.

Egy kis rovar miatt emelték a hat épületből, üvegházból és fűtőházból álló épületegyüttest több mint száz éve a mai Herman Ottó úton. 

 A korát megelőző technológiai újdonságokkal felszerelt, a II. világháború alatt komoly károkat szenvedett telepet idén ősszel műemlékké nyilvánították.

A hazai szőlőtermesztést nagy csapás érte a XIX. században, amikor a peronoszpóra gomba szőlőpusztításai ellen az Amerikából betelepített tövektől reméltek megoldást, amelyek ellenállóbbak voltak a kórral szemben. A gazdák azonban cseberből vederbe estek, ugyanis a szőlőtövekkel együtt a filoxéra is bejutott Európába. A kis méretű rovar, az ízeltlábú törpetetű a házi szőlőt sem kímélte. Az egész kontinensen végigsöprő baj akkora volt, hogy a filoxérajárvány elleni hatékony fellépés érdekében Herman Ottó természetkutató javaslatára 1880-ban a Tisza Kálmán-kormány Földmívelésügyi Minisztériuma megalapította az akkori Országos Filoxéra Kísérleti Állomást a II. kerület szőlővel és gyümölcsösökkel beültetett lankáin, a Debrői út (mai Herman Ottó út) 15. szám alatt. A kísérleti állomást az alapítás után tíz évvel átszervezték, és létrehozták a Magyar Királyi Állami Rovartani Állomást, majd a szőlészet és borászat fejlesztése céljából egy 1896-os törvénnyel ugyancsak a telken megalapították a Magyar Királyi Központi Szőlészeti Kísérleti Állomást és Ampelológiai Intézetet.

– A kutatótelep az ország mezőgazdasági tárcájának első, tudománytörténeti szempontból kimagasló létesítménye, ami nemcsak feladata miatt volt kiemelkedő, hanem már a tervezésekor túlmutatott a korán – hangsúlyozta Székács András professzor, a mai kutatótelepen működő Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK), Agrár-környezettudományi Kutatóintézet igazgatója. – Az épületcsoportot a Műegyetem több épületét, a Saxlehner-bérpalotát vagy a Gozsdu-udvart is tervező építész, Czigler Győző tervezte. Az épületek eklektikus, historizáló stílusban készültek, ráadásul gyorsan, mintegy két év alatt.

A kutatóintézet igazgatója – aki maga is a II. kerületben élő lokálpatrióta – arra is felhívta a figyelmet, hogy a telep laboratóriumait már a mikroorganizmusok létét megállapító Pasteur-felfedezést követően nyomban ellátták elszívófülkékkel. Szintén a világszínvonalú tudományos kapacitást jellemezte egy másik technikai újítás is: a terület Ruszti úti oldalán kialakított kazánház kéménye már létesítésekor koromleválasztóval rendelkezett.

– Ha az impozáns épületeket közelebbről is szemügyre vesszük, akkor látszik igazán az építészi gondosság – mondta Székács András. – A téglaborítás, a terrakotta díszítőelemek, a szőlőfürtök közül kibukkanó Bacchus-fejek és a míves magyar címerek mind a kor igényességének mércéje. Az építőanyag a Herman Ottó út túloldalán, a mai Vasas-sporttelep területén működő téglagyárból érkezett.

A telep épületei az első világháború alatt katonakórházként szolgáltak. A második világégés során azonban súlyos károk érték a szép tömböt. Mindenhol elpusztult a kastélyszerű, tornyos tetőzet, de néhány épületen még látszódnak a faragott gerendák. Több épület felső szintje tönkrement, az V. épület a földszintig leomlott. Az újjáépítéskor emeletet is építettek rá, de az egységes stílus megmaradt. Aki az épületekben jár, láthatja, hogy a belső terek itt-ott ugyan felújításra szorulnak, de egy átfogó rekonstrukcióval elővarázsolható lenne a régi patina, sőt, értő kézzel végzett modernizációval akár új tudományos-kulturális funkciókat is kaphatna a kutatóközpont. Valamennyi épületben megmaradtak például a gyönyörű kovácsoltvas korlátok és a vörösmárvány lépcsők. Vélhetően így látták a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központban is, hiszen az egykori szőlészeti állomás és ampelológiai intézet 1901-1903 között emelt épületegyüttesét idén szeptemberben műemléki nyilvántartásba vették, és védelem alá helyezték. Indoklásként úgy fogalmaztak, hogy az épületegyüttes korának európai jelentőségű mezőgazdasági kutatólétesítményeként kiemelkedő tudományos és agrár-műszaki emléke.

– A kutatói munka a megalapítástól kezdve folyamatos. A szőlészeti kutatótelepet a ’70-es években elköltöztették, de mezőgazdasági kutatási feladatokat végezve ma is itt dolgoznak a NAIK két intézetének, az Agrár-környezettudományi Kutatóintézetnek és az Élelmiszer-tudományi Kutatóintézetnek, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpont két intézményének, a Talajtani és Agrokémiai és a Növényvédelmi Intézetnek a munkatársai – emlékeztetett Székács András.
Szabó Gergely