Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Értékek nyomában

Pesthidegkút régi kőhídjai

2018. május 25.

Nemrég olvashattak a Budai Polgárban az Ördög-árok régi (és újabb) hídjairól. Illő, hogy most a kerület másik vízfolyásáról, a Paprikás-patakról és a felette átívelő hidakról is megemlékezzünk, hisz ezek kivételes értékei a fővárosnak is.

Pesthidegkút, ahogy nevéből is sejteni lehet, sosem szűkölködött vízben. Mivel a települést már a középkorban is lakták, joggal feltételezhetjük, hogy már akkor is építettek hidakat a településen átfolyó patak fölé. Ezeket azonban elsodorták a történelem viharai – ha máskor nem, a település törökkori elnéptelenedésekor valószínűleg a hidak is elpusztultak.

A faluba az 1700-as évek elején érkeztek az első német telepesek, akik bizonyára hamarosan hídépítésbe is fogtak, hisz az akkori Hideg-Kuth főutcája tulajdonképpen a Paprikás-patakot kísérte. Az első, 1763-as katonai felméréskor készült térképen már három masszív kőhidat láthatunk a faluban, és ezek Budapesten egyedülálló értéket képviselnek, hisz tulajdonképpen átépítve, de változatlan helyen ma is állnak.

A mai Ófalu városrész Gazda utcája és a forgalmas Hidegkúti út között mondhatni mindig is volt híd: ez a legrégebbi a ma is meglévők közül. Aki nap mint nap áthalad itt, talán nem is veszi észre, hogy a modern betonút alatt gondosan faragott kövekből épített szerkezet áll. Valószínűleg azért nem a háromszáz éves építményt látjuk, hanem „csak” egy XIX. századit. A hidat az utóbbi évtizedekben kiszélesítették, és a régi kőpillérek mellé betonpillérek kerültek. Így a régi hídnak csak egyik kőkorlátját találjuk, a másikat a burkolatban lehet sejteni, felette fémkorlát húzódik.

A Gazda utcán feljebb is volt egy régi híd, amely az Óbuda felé vezető kereskedelmi út fontos átkelőhelye volt. (És ahol az egykori vámház még ma is áll, a Nóra és a Rákos utca által közrefogott telken, kertjében az ebben az időszakban virágzó több évszázados hársfával.) Ma ebből a régi hídból már kevés látható a későbbi útszélesítések miatt, de ha figyelmesen körülnézünk a Paprikás köznél, akkor megpillanthatjuk a patak keskeny kis medrét.

Két további régi kőhídon kelhetünk még át a településen. A Hidegkúti úton Solymár felé haladva először a Klebelsberg Kultúrkúriánál, néhány tíz méterrel feljebb a kulturális intézményhez vezető modern gyalogos hidat is láthatjuk, illetve azt is, hogy a patak mellett futó utat az alámosástól magas terméskő fal védi. A régi híd a Templom utca vonalában áll: valamikor, legalább vasárnaponként, minden Fő utcai (azaz a mai Hidegkúti úti) lakos átmehetett rajta. A hídon lévő kis tábla felirata szerint 1885-ben emelték, vagy inkább ekkor javítgathatták ki a régi hidat. Ma az útpálya már szélesebb, mint az eredeti volt, csak oldalról tűnik fel, milyen szép építmény van a vízfolyás felett.

A patak mentén továbbhaladva végül a Temető utcai kőhídhoz érünk, mely a régi hidak közül a leginkább őrzi eredeti formáját és szépségét. Ezen is van egy nagyon megkopott tábla. Vízy László 2004-es adatai szerint felirata „KRÖNNINGER P /HIDEGKÚT/ 1883.”, tehát nagyjából a másik híddal egy időben készülhetett vagy újult meg.

A Budapest Kővár városrészénél eredő Paprikás-patak, amely a Hármashatár-hegy délnyugati és a Vihar-hegy déli lejtőin lefolyó vizekből táplálkozik, ezután már a házak között halad, majd elhagyva a kerület és egyúttal a főváros határát, solymári területre érkezik. Ezen a solymári részen már egy jól kiépített erdei sétaút kíséri, és a Rózsika-forrás közelében még egy nagyjából öt méter magas vízesése is látható: e tekintetben is egyedülálló ez a kis patakunk a Budai-hegységben.

Viczián Zsófia