Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Erzsébet királyné budai menedéke

2013. augusztus 16.

Ausztria 1866 nyarán háborút kezdett, hogy visszaszerezze közép-európai egyeduralmát. Itáliában ugyan a második custozzai csatában gyors győzelmet aratott Viktor Emánuel seregei fölött, de a porosz csapatok Königgrätznél szétkergették Ferenc József katonáit, és Bécs ellen indultak, ahol a lakosság lármás tüntetéseken követelte az uralkodó lemondását.

Az udvar ebben a válságos helyzetben jobbnak látta, ha Erzsébet királyné és gyermekei elhagyják a birodalmi fővárost. Egy II. kerületi villában találtak menedékre.

Viktória angol királynő rögtön felajánlotta segítségét, Erzsébet azonban nem fogadta el: „Biztosabban élek én gyermekeimmel Budán, a hű magyarok között, mint akár Windsorban, az ismeretlen angolok között. Megköszönöm azonnal ő brit felségének szívességét, de elfogadásával nem akarom megbántani a magyarokat, és szegénységi bizonyítványt állítani az uralkodói ház részére.” Erzsébet a tízéves Gizella hercegkisasszony, a nyolc esztendős Rudolf trónörökös, a koronaékszerek és a császári könyvtár legértékesebb darabjai kíséretében 1866. július 9-én érkezett meg Budára. 

 

A királynét a várban szállásolták el, a gyerekeket pedig a Kochmeister-villában. Báró Kochmeister Frigyes közel állt az udvarhoz, tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, majd Budapesten drogista- és terményüzletet nyitott, megszervezte a gyarmatáru-kereskedelmet. Több mint két évtizedig a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, főrendiházi tag volt.

Romantikus hangulatú villája 1852-ben épült könnyű faszerkezettel és tizenöt centiméter vastag vázkitöltő falazattal. Az egyemeletes nyári lak csak a legszükségesebb helyiségekkel rendelkezett, hasonlított a szimmetrikus elrendezésű klasszicista villákra. A ház terveit a Feszl-Gerster-Kauser társulás készítette, de feltételezhető, hogy Feszl Frigyes tervezte az épület svájci stílusú architektúráját, jellegzetes díszítményeit, amely akkoriban terjedt el a budai hegyvidéken. Igazán értékessé a famunkák tették: a tornác lombfűrészelt díszei, facsipkéi, amelyek ismétlődtek az ajtó- és ablaktokokon is. 

Erzsébet királyné elveihez közelebb állt ez az erdei nyaraló, mint a fényűző palota. Az emelet jobb oldali szobáját tartotta fenn magának, Rudolf herceg (Latour ezredes udvarmesterrel és a komornokkal) kapta a bal oldalit, aki először kevesellte a számára kijelölt egyetlen helyiséget, de hamarosan megszokta és megszerette a házat, és reggelente nővérével együtt szorgalmasan tornázott a kert gyümölcsfáin. Gizella és társalkodónője, komornája a földszinten lakott. 

„Az épület többi részét a szolgálati személyzet részére osztották be, míg konyhát a közelfekvő majorházban rendeztek. A nyárilakon és környezetén semmitsem változtattak a legmagasb odaköltözés alkalmából, csupán az utakat és bejáratot látták el lámpásokkal, s a kapu elibe rendeltek egy polgári tisztviselőt, inkább a maga mulatságára, mint diszőrségül.”

A Vasárnapi Újság szerint „Császárné Ő Felsége orvosi tanácsra e vidéket választotta gyermekeinek lakóhelyül.” Amikor pedig Rudolf almát lopott a szomszédos kertből, „a fiatal császárné a saját fenséges tenyerével fenekelte meg a kis herceget”. „A felséges asszony itt- tartózkodása alkalmával számtalan jelét adta a gyermekek iránti szeretetének, összegyűjtötte a környékbeli nyaralók gyermekeit, gyermekünnepélyeket rendezett, melyeken maga is részt vett. Idejének nagy részét gyalogkirándulással töltötte, gyönyört lelve az itt bőven kínálkozó természet adta szépségekben. Sétáiban csak a nyaraló majorosának felnőtt leánya kísérte.” – írta Eperjessy István.

A Budán töltött három hónap alatt Erzsébet gyakran találkozott Deák Ferenccel és Andrássy Gyula gróffal is a Kochmeister-villában. A poroszoktól elszenvedett vereség után kétségbeesetten próbálta megőrizni a császári trónt férje és fia számára. Ugyanakkor minden diplomáciai és női fortélyt latba vetett, hogy a magyarság ismét kedvezőbb, alkotmányos jogállásba kerüljön, és az „erős kéz” politikája, az 1849 utáni önkény egyszer és mindenkorra véget érjen. Olyan lépés volt ez, amely a csehek háttérbe szorításával járt, másrészt viszont az egész birodalomban erősítette a liberális irányzatot, és végül is a kiegyezéshez vezetett. Történelmi pletykák szerint az engedmények másik oka az volt, hogy Erzsébet királynét és Andrássy Gyula grófot nem csupán plátói szerelem fűzte össze…

Kochmeister Frigyes 1907-ben hunyt el kilencvenegy évesen. A II. világháborúig hat tulajdonosa volt a Zugliget határán lévő nyaralónak. Később az épületben a Sztehlo Gábor evangélikus lelkész vezetésével és a Svájci Vöröskereszt anyagi támogatásával szervezett, gyermekeket mentő Jó Pásztor Bizottság leányotthona működött. 1952-ben államosították, először gyermeküdülő lett, majd úttörőtábor. Később szanatóriummá akarták alakítani, de a terv nem valósult meg. Egy ideig jogcím nélküli lakók lakták, azonban a ház süllyedni kezdett. A rendszerváltás környékén üresen maradt, a beköltöző hajléktalanok eltüzelték a faragott épületdíszeket, a tornácot, az ajtókat.

 

A Budakeszi út 71. szám alatti ingatlan a kilencvenes évek közepén ismét gazdát cserélt, a telek egy része beépült, a villát 2000 októberében szinte teljesen lebontották. Ezután Csajbók Csaba építészmérnök, műemléki szakmérnök vezetésével korabeli formájában visszaépítették, de már modern anyagokból, a mai szabványnak megfelelő falvastagsággal és szigeteléssel. Az eredeti anyagokból – az újra beépített ezer téglán kívül – a villa alig tartalmaz valamit. Az értékes facsipkéket, a díszes ablaktokokat és a belső falépcső csillagmotívumokkal áttört korlátját egy pilismaróti asztalosmester készítette el újra.

Verrasztó Gábor