Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

„Túl szépek az iskoláim”

2014. október 22.

Klebelsberg Kuno oktatáspolitikáját a nagyarányú analfabetizmus elleni harcát és a népiskolák építését az a cél vezérelte, hogy ezzel megteremtse a társadalom széles és biztos alapját.

A kultuszminiszter azt vallotta, hogy a kultúra az ország legnagyobb fegyvere, amelyre bátrabban lehet számítani mind a társadalmi, mind a gazdasági fejlődés tekintetében: „A gyermek kultuszát Angliában és Amerikában nemzeti hivatássá tették. Én tanuló és szorgalmas, de amellett játékos magyar gyermeket akarok. Mert csak játékos, eleven magyar gyermekből lehet derűs, dolgos magyar férfi, aki vállalkozását s az élet nagy kötelességeit emelt fővel, mosolyogva és nem elkeseredéssel vállalja. […] én a magyar oktatótól, kezdve a kis óvónőn fel az egyetemi tanárig, megkövetelek egyet: ne csak tanítsa, hanem szeresse a magyar gyermeket.” 

Klebelsberg már az első világháború alatt kidolgozta Magyarország népiskolai hálózatának kiépítési programját, a megvalósításra azonban csak később kapott engedélyt és anyagi lehetőséget: az elemi iskolák új típusáról a népiskolák létesítéséről szóló 1926. évi VII. törvénycikk rendelkezett. A törvény négy kilométer sugarú körzeteket jelölt ki – ha egy ilyen körzetben legalább húsz család vagy harminc tanköteles gyermek lakott, akkor iskolát kellett oda építeni. Kötelezték a nagybirtokosokat is, hogy földterületük egy körzetében pénzzel támogassák az építkezést.

„Éppen most támadnak engem odabent, hogy kastélyokat építek iskolának a tanyán. Túl szépek az iskoláim. Menjenek ki az urak külföldre, Angliába, Svájcba, Németországba: mindenütt pazar iskolaépítési kultusz van. Én is azt akarom, hogy a faluban a legszebb ház az iskola legyen, hogy tanuljanak ízlést, s tanulják megbecsülni s tisztelni az iskolát! S hogy a gyerek ne féljen azoktól a börtönszerű épületektől, hanem legyen kedve bemenni az iskolába, és jól érezze magát” – idézte Az Est 1927. május elsejei számában Móricz Zsigmond Klebelsberg Kuno szavait.

A hidegkúti Magyar Királyi Elemi Népiskola „elegáns”, mégis praktikus épülete egyszerű, természetes anyagokból készült, és teljes mértékben tükrözte a kultuszminiszter kívánságát. A magasföldszintes, oldalfolyosós, L alakú iskola fogadóterébe boltíves, osztott üvegezésű ajtón keresztül juthattak be a gyerekek. A szimmetriát két ugyanilyen kialakítású ablak biztosította. A magasan rakott terméskő lábazat és a bejárathoz vezető kecsesen ívelt mellvédkorlát a mai napig megmaradt.

Az alápincézett, ötablakos tantermi rész ablakai ritmusosan követték egymást – ezt a tanítói szobák kicsit visszahúzott tömege zárta le, szélesebb, de kisebb ablakokkal. Az épület szépségét a finoman „barokkos” hangulat adta. A harmonikus kialakítású homlokzat és az oromfalas, kontyolt nyeregtető szinte otthonos külsőt kölcsönzött az elemi iskolának. Födémszerkezete borított gerendás volt: a méterenként elhelyezett párhuzamos fagerendákat nemcsak a padlástér felől, hanem alul is deszkákkal fedték, így nem látszott a mennyezeten a tartószerkezet. Az iskola tantermei és szobái hajópadlósak voltak, a boltozatos átjárókba pallótokos ajtókat építettek.

A Kossuth Lajos utca 15–17. alatt felépült „Pesthidegkut-Széphalomi” Elemi Népiskolának Klebelsberg Kuno egy zászlót adományozott. Az iskola, illetve a zászló avatásakor az alapításban résztvevők és az anyagi támogatók elnyerték egy-egy „zászlószög” felszegezésének jogát. Az elsőt személyesen a kultuszminiszter ütötte be, majd így került a többi név is kis címerpajzsokon a zászló rúdjára. Az egyik zászlóanya a Hidegkúton sokak által ismert és szeretett Kató néni, Thalwieser Katalin édesanyja volt, és Kató néni is ott állt az avatási ünnepségen kislányként édesanyja mellett.

A második világháború alatt a zászló elkallódott, és csak a hetvenes években bukkant rá a pincében az iskola gondnoka. Mivel nem tudta, mit csináljon vele, az általános iskola konyháján dolgozó, vallásos szemléletéről ismert Heiny Károlyné Marikára bízta, hogy ő vigyázzon rá, amíg méltó helyét meg nem találják.

Marika néni húsz évig gondosan őrizte a relikviát, ekkor az épületet az Ökumenikus Iskola kapta meg, Marika néni pedig megbizonyosodva róla, hogy az újonnan létesített intézményt a klebelsbergi keresztény szellemiségben fogják működtetni, 1992-ben átadta nekik a zászlót. Az Iskolaszék Egyesület Füzes Andreával restauráltatta, majd az időközben a Községház utcába költözött iskola aulájában helyezték el.

Az iskolát 1958 nyarán újították fel először. Jankó Kálmán építész kettős válaszfallal megosztotta a tantermeket, a kibontott ajtók boltozatát kiegyenesítették, az újakat felülvilágítóval készítették el. A műleírásban azt is rögzítették, hogy „sima vakolás, utána háromszori fehér meszelés, ajtók barnára mázolva.” A négy tantermes iskolát 1990-ben egy másik L alakú szárnnyal és emelettel bővítették. Jelenleg a Pesthidegkúti Waldorf Iskola bérli a II. Kerületi Önkormányzattól.

Verrasztó Gábor