Randevú a határkövekkel

Már jó néhány nincs meg, vagy megrongált állapotban van, az egyiket például kék színű festékkel öntötték le a vitorlázórepülő-térnél. Azonban a meglévőkön is sokszor alig olvashatók a feliratok és az évszámok.

Mivel a Buda, Óbuda és Pest városából 1873-ban megalakult Budapest jogi folyamata hosszú időt vett igénybe, így a határkövek kihelyezése is többéves időszakra, 1878–1882 közé esett. A mai kiterjedésű II. kerületnek úgyszólván a derekán halad keresztül ez határkősor, mert Pesthidegkutat és Remetekertvárost csak 1950-ben csatolták a fővároshoz.

Szádeczky-Kardoss Tamás nemrég bejárta a teljes hajdani városhatárt és minden egyes határkövet megpróbált felkutatni. Volt, hogy mély és bozóttal benőtt árokba kellett lemásznia, de olyan is előfordult, hogy időközben bekerített telekre kerültek a határkövek. Nem vaktában indult útnak, hanem régi térképekről lemért koordinátákat számolt át és töltött be a GPS-be, és így keresgélte a határköveket.

Tapasztalata alapján a II. kerületben a határkövek elég jól átvészelték az elmúlt másfél évszázadot, sok kőoszlop még a helyén áll.

A szomszédos XII. kerületben is szinte kivétel nélkül megvannak, de a III. és XI. kerületben eléggé hiányos a Budapest régi határát mutató kövek láncolata. A pesti oldalon jóval kevesebb határkő maradt fenn.

1933-ban úgy döntöttek, hogy kisebb méretű kövekkel sűrítik be a határmezsgyét. Ezért aki úgy dönt, hogy felkeresi a hajdani városhatárt, az két nagyobb kőoszlop között kis, szögletesre faragott határjelzőket is találhat, amelyek közül mára szintén sok elveszett, megsemmisült. A határkövek kihelyezése egyáltalán nem volt fölösleges dolog, hiszen Makkosmária határában még 1934-re se tudott a főváros és Budakeszi megegyezni a határvonalban.

Szádeczky-Kardoss Tamás részletesen is beszámolt lapunknak felfedező határjárásáról.

– A II. kerületben 69 nagy határkő volt. A 141-es számjelzésűtől a 209-esig. Ebből most 53 darab van meg, néhányat közülük kidőlve vagy eltörve találtam meg. Tíz darab az idők folyamán biztosan elpusztult. Kilenc a Budakeszi úti laktanya kertjében volt. Ezek közül lehet, hogy még hat megvan. Azonban három kő helyén most épület áll, oda nem jutottam be. Arról nincs adatom, hogy a már említett, 1933-as kis határkövekből eredetileg mennyit helyeztek ki. Ezekből most a II. kerületi szakaszon tizenhetet találtam meg, egy volt kidőlve, eltörve.

A II. kerületben néhány határkövet, a teljesség igénye nélkül fel is sorolt a kutató: a Bp. 142-es határkő a Csúcs-hegy és a Tök-hegy nyergében, Budapest, Solymár és az egykor önálló Hidegkút hármas határán áll, de az 1933-ból való BP 145.3 jelzésű kis határkőre például a Csúcs-hegy gerincén bukkant a földmérő.

– Továbbiak a teljesség igénye nélkül: a 159-es határkő az Újlaki-hegy tetején, a 161-es a többiektől eltérő típusú régi határkő 1863-ból pedig a Szépvölgyi út végén emlékeztet a hajdani időkre. A 165-ös határkő a vitorlázórepülő-tér szélén, a 171-es határkő a Kőhegyi út végén az Ördög árok partján sajnos már kidőlt állapotban van, a 174-es határkő a Villám u. 9.-nél található, míg a 182-es 2020 májusában még megvolt a Feketerigó utca 34.-es telek hátsó kerítésénél. Azóta, sajnos, elbontották, valószínűleg az új kerítés építése miatt. A 184-es határkő az Adyligeti parkban azonban a helyén van. A 192-es sorszámú határkövet a Feketefej utcában a Petneházy Club sarkánál, ki tudja, milyen szeszélyből, elfordították – számolt be határjárásáról Szádeczky-Kardoss Tamás.

A határkövek feliratai nehezen betűzhetők ki, egy iskolás kislánynak támadt az az ötlete, hogyha hógolyóval végigdörzsöli a feliratokat, akkor azok jól olvashatókká vállnak.

Kertész Z István