Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Gercse, a körbezárt falu

2013. március 19.

A budai várat a középkorban virágzó települések övezték. Hidegkút a királyi trombitásoké volt, majd a Budán élő – és az ottani polgárok leányaival összeházasodó – trombitások örökjogon szerezték meg. 

A kisebb területű Gercsét kezdetben egyetlen család birtokolta, és valószínűleg szintén az uralkodó valamelyik nemesembere kapta. Gercse nyugaton Hidegkúttal (a Kaptáralja-dűlő mindkét falut érintette), keleten Óbudával, északkeleten Óbudaörssel volt szomszédos, dél felől pedig a király nyéki vadaskertjének kőkerítése szabta meg a határát. A Gercsét valaha egyedül bíró család azonban az évszázadok alatt ágakra szakadt, és mivel a körbezártság miatt nem tudták birtokaikat növelni, kisnemesi szintre süllyedtek. 

A faluról, illetve annak lakóiról csak a XV. század közepétől maradtak fenn számottevő források. A legtöbb adattal az óbudai káptalan 1510 és 1522 közt vezetett hiteles helyi jegyzőkönyve (protokollum) szolgál. Az ebben található 23 oklevélben 32 gercsei család vezetékneve szerepel, közülük 76 férfi, beleértve a kiskorú fiúgyermekeket is. Rajtuk kívül feljegyezték még tizenhárom férfi keresztnevét, ezek szerint bizonyíthatóan 79 nemes élt ekkor Gercsén. A számok jól érzékeltetik, hogy a családok szinte „összezsúfolódtak”.

A Bádi Mihály által eladott telekhez például egy erdőparcellán kívül mindössze négy hold szántó tartozott, három tagban elosztva. A birtokpapírok javarészt megőrizték a dűlők és a parcellák nevét: Dobosoldala két hold, egy hozzá tartozó erdőrésszel, Kaptáralja két hold, Szederjes három hold, Szilvás két hold. 

A szőlők közül ismert a Meszes-hegyi és a már elpusztult Parlagos, az erdőket Csordajárónak, Holczarnak és Nyilasnak nevezték. Nagyjából félszáz családnak kellett megélnie a néhány holdas törpebirtokokon állattenyésztésből és gyümölcstermesztésből. Buda ugyan biztos felvevőpiac lehetett, de nem elég ahhoz, hogy mindenki boldoguljon. Talán ezért cserélt szőlőt Hidegkúton 1450-ben Gercsei Nagy Gergely felesége, valamint János és Margit nevű leánya nevében Hidegkúti Trombitás Antal leányával, Luciával és annak férjével, Farnadi Mátyással. 

 

Kubinyi András Gercse – Egy Buda melletti késő-középkori kisnemesi falu és lakói című művében elemzi azt a helyzetet, hogy nagyobb birtok híján a házasság és az elköltözés kínálkozott a társadalmi felemelkedés egyetlen útjának: „1515-ben említik néhai nemes Gercsei Beci Imre három leányát. A néhai Orsolya a Budán lakó nemes Török Jánoshoz ment hozzá, a házasságból Miklós nevű fia, és a még kiskorú Zsófia nevű leánya született. Katalin a Buda-külvárosi Szakál Imre felesége lett, akit nem neveznek nemesnek. Piroska férjét nem említik, de van egy Zsófia nevű leánya. Török és sógornői 50 forintért adták el ekkor gercsei birtokrészüket. […]

Nemes Gercsei Csama Bálint, aki 1493 és 1517 között fordul elő az oklevelekben, leánya Ilona, a néhai nemes Hidegkúti Lukács özvegye nevében is, 1517-ben a fehéregyházai pálos kolostorra hagyta gercsei házát és nemesi kúriáját. Beteg lehetett, egy év múlva már néhai. Csama feltehetően a Henci családba házasodott be, ugyanis telkét, nemesi kúriáját és birtokrészét valamikor Henci Balázs részéből hasították ki, így a Henciek Csama halála után arra igényt formáltak. Lehet, hogy leánya második házasságból született, ezért tartottak a birtokra Csama halála után a Henciek igényt. […] A Leány család tagjai, akikről nem tudjuk, hogy testvérek, vagy osztályos atyafiak voltak-e, más birtokrészt is szereztek. Leány Péter 1515-1516 táján úgy látszik megosztozott rokonaival, hiszen 1516-ban már nem társbirtokosa Bálintnak és Albertnek, 1519-ben és 1521-ben pedig saját szőlőjét, ill. nemesi kúriáját említik.

A falu egyik legtekintélyesebb családja lehetett a már […] említett Henci. Valószínűleg egy Henc keresztnevű őstől származtak le, nem zárható ki, hogy ősük Gercsébe beházasodott német lehetett. A család fiúágon négy, leányágon öt generáción át mutatható ki. Az ismert Henciek az 1460 és 1469 közt említett Balázstól származtak le. Talán az ő leánya lehetett Csama Bálint első felesége. […]

1502. július 4-én Felkeszi Szomori Alberttel együtt Pilis megye szolgabírója Gercsei Henci Miklós, ami azért fontos, mert ennek a megyének nem volt ispánja, csak két szolgabírája. Ugyanebben az esztendőben, 1502. augusztus 22-én, tanúként azonban Leányfalusi Henci Miklósnak nevezik. Ez érthető, mivel 1519-ben Henci Miklós felesége, a nemes Ágota asszony fiával, Mátéval együtt elzálogosította 50 forintért leányfalusi birtokrészét. Miklós tehát Leányfaluról nősült, és egy ideig felesége ottani birtokrészén lakhatott. Volt azonban még egy leánya is, erről csak 1540-es oklevélből értesülünk. E szerint 1540-ben néhai nemes Cseh János óbudai háza és kúriája most özvegyéjé, néhai nemes Gercsei Henci Miklós leányáé, valamint fiáé, Lukácsé. Házukat még II. Ulászló mentette fel az adó alól, és nemesítette. Henci Miklós tehát leányát Óbudára adta férjhez, a leány nyilván azért nem fordul elő a gercsei forrásokban, mivel már korábban kiházasították, így nem rendelkezett ottani örökösödési joggal.”

A tehetősebb gercsei családok ügyesebben tudtak gazdálkodni, de mivel házastársaik ugyanabból a társadalmi körből kerültek ki, kisnemesek maradtak. A szegényebbek maguk művelték földjeiket, és még a gazdag Henci Miklós birtokán sem éltek jobbágyok – szántáskor, szüretkor napszámosokat fogadott. Udvarházaik helyén ma mezők vannak, és a falura is csupán a pusztaság közepén álló gercsei templom emlékeztet.

Verrasztó Gábor