Gagarin Budán

A látogatás programjának elkészítését a KB Politikai Tömegszervezetek Osztálya, valamint az Agitációs és Propaganda Osztály kapta feladatul, de a Politikai Bizottság határozatban rögzítette, hogy pótlólag Gagarin feleségét, Valentyina Gorjacsevát és gyermekeiket is meg kell hívni. A Népszabadság napi 8-9 oldalon számolt be Gagarinék 1961. augusztus 19-étől 21-éig tartó látogatásáról.

Az űrrepülés után hazánk a tizedik ország volt, amelyet Gagarin meglátogatott, de ez volt az első utazása, ahová a felesége is elkísérte őt. Magukkal hozták a kisebbik lányukat, az alig öt hónapos Gálocskát is, az akkor két és fél éves Jelenát azonban otthon hagyták, féltek ugyanis, hogy elveszne a tömegben („annyira eleven” volt).

A párthatározat előírta, hogy a sajtó három nappal korábban közölje a fiatal űrhajós érkezését és a bevonulási útvonalat, a repülőtéren pedig „kb. 10-15 ezer, esetleg 20 ezer főnyi tömeg” várja. Gagarin különgépe augusztus 19-én 9 óra 40 perckor szállt le Ferihegyen, ünnepélyes fogadásán Kádár János nem volt jelen, a hivatalos verzió szerint „nyaralt”. Egy Népszabadság-cikkből azonban az is kiderült, hogy később találkoztak: a Gagarin számára rendezett búcsúfogadáson az asztronauta Kádár feleségét meg is táncoltatta, a csárdás alapjait próbálva meg elsajátítani.

Gagarin nyitott autóban, Marosán Györggyel és Kállai Gyulával együtt indult a repülőtérről a városba a Ferihegyi gyorsforgalmi út–Üllői út–Nagykörút–Margit híd–Mártírok útja útvonalon a Moszkva tér irányába. A szervezett „integetők” ezreit mindenhol megtöbbszörözte a kíváncsi emberek sokasága. Gagarin diadalmenetéről a Népszabadság tudósított:

„Ragyogó napfényes délelőtt, az embereknek jókedvük van. A Széna téri fodrászüzlet borbélyának is, aki a közelgő helikopter zúgására felfigyelve, kezében pamaccsal siet az utcára, s a vendégének is, aki dús szappanhabbal az arcán, kendővel a nyakában rohan utána üdvözölni az űrhajóst. S itt van a háziasszony, aki a Lövőház utcai csarnokból cipeli haza az ebédnek valót, a paprikával és paradicsommal megrakott szatyrát – majd egy kicsit később lesz kész a lecsó, de ő is látni akarja Gagarint, s beáll a többiek közé. Kitódultak az utcára a KÖZÉRT-üzlet elárusító lányai, a közeli Klement Gottwald Villamossági Gyár ifjúmunkásai. […] E pillanatban ér a térre a kocsikaraván, elöl nyitott autóban állva integet a tiszteletére összegyűlt embereknek Gagarin, a világ első űrhajósa. Egyetlen pillanat csak, mindössze csak egy villanás, s már elsuhan az autó. […] Fél 10 körül már a Moszkva tér zsúfolt volt. Megteltek a házak ablakai, a Postavezérigazgatóság erkélyein mozogni is alig lehet. […] A forgalmat már jóval a menet ideérkezése előtt le kell zárni. A megtorlódott teherautókon azok a fotósok helyezkednek el, akiknek már nem jutott hely közvetlenül a járdaszegélynél. […] Irigykedve nézik is azt az öreg nénit, aki dinnyékkel megrakottan érkezik a Fény utcai piac felől és a rendőr udvariasan elhelyezi őt a járdán szorongók első sorába. »Jaj, csak lassan haladjanak el, ha ideérnek« – mondja a dinnyés néni. […]  S amikor végre a levegőből a kísérő helikopter alatt, az elölfutó motorosok mögött vidáman integetve feltűnik Jurij Gagarin képekről, filmekről már oly jól ismert alakja, mindenki lassítani szeretné a gépkocsit. Pedig az csak lépésben gördül. A kocsisor már régen áthaladt a Moszkva téren, a kedves vendég szállása felé, de sokáig kíséri még uszályként a budapestiek szerető üdvözlése...”

A magyarországi három nap gyorsan eltelt, Gagarin járt Pécsen, Komlón, Dombóváron, Sárbogárdon és Sztálinvárosban.

A 108 perces űrbéli tartózkodása alatt hadnagyból őrnaggyá előléptetett szovjet űrhajós a hirtelen rászakadó népszerűséget rosszul viselte. Részben ennek, részben pedig megromlott házasságának hatására inni kezdett. 1962-től a Legfelső Tanács tagja lett, de később visszatért Csillagvárosba, ahol a többször használható űrhajók tervezésével foglalkozott. 1967-ben Komarov űrhajós tartalékjának választották a Szojuz–1 repülésre, az űrkabin a visszatéréskor lezuhant, a pilóta életét vesztette. Gagarin 1967-ben, a Szojuz–1 katasztrófája után a Csillagvárosban folyó kiképzést vezette. Ezzel párhuzamosan újból elkezdett vadászgépen repülni. 1968. március 27-én egy rutinrepülés közben máig tisztázatlan okokból életét vesztette. Harmincnégy éves volt.

Verrasztó Gábor

Gagarin felesége, Valentyina Ivanovna életében először járt külföldön 1961 augusztusában. Amikor a magyar kormány meghívta Gagarint a háromnapos magyarországi látogatásra, a meghívottak között nem szerepelt a felesége. A Politikai Bizottság 1961. augusztus 15-ei ülésén Usztyinov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete jelezte, hogy „Gagarin a sok utazás miatt családi konfliktusba kerül” feleségével. Erre a megjegyzésre Kállai Gyula azt válaszolta: „mi örömmel látnánk a feleségét is”. A felajánlást a nagykövet elfogadta, ezután javasolta Kállai Gyula, hogy az eredeti meghívót egészítsék ki azzal, hogy Gagarint a családjával együtt hívják meg. Gagarin felesége számára külön programokat is szerveztek: hétfő reggel sétát tett Budapesten, járt a Szabadság-szobornál és a Halászbástyán. A Bécsi utcai selyem mintaboltban egy hófehér brokát estélyi ruhára valót és egy kék ruhaanyagot vásárolt. A dunai hajókirándulás után a Ruhaipari Tervező Vállalatnál tett látogatást, ahol néhány, akkor divatos ruhamodellt mutattak be a vendégeknek. A Magyar Nemzet híradásából tudjuk azt, hogy Gagarin felesége általában a szolid, simavonalú ruhákat kedvelte.

(Kocsis Piroska Jurij Gagarin Magyarországon című cikke nyomán)