Családtörténet Hidegkútról

A történetírás, különösen a helytörténetírás mindenkori feladata felkutatni és megörökíteni azoknak nevét, akik részt vettek a forradalmat követő szabadságharcban. Azért, hogy ezzel is erősebb legyen a közösség kapcsolata múltjához, s ezzel is erősödjön nemzettudata. 

Itt, Pesthidegkúton is szükségünk van hősökre, hogy büszkék lehessünk rájuk. Különösen akkor, ha az 1848–49-es szabadságharcban résztvevők elődei, majd utódai másfél száz évig voltak jelen a falu, majd a község életében. Mint például a Schiebl (Siebl) család. Laurentius Schiebl és Michael Schiebl neve először egy 1813-as összeírásban tűnik föl a falu jobbágyai között. Két évvel később, 1815-ben, Michael Schieblt a Turcsányi család, Andreas Schieblt pedig a Szunyogh család jobbágyai között írják össze, Laurentius Schieblt azonban hiába keressük, nem szerepel sem egyik, sem másik földesúr jobbágyai között.

Nagyot ugorva az időben, a XX. század első harmadában tűnik föl ismét az iratokban egy Schiebl Mihály fuvarozással is foglalkozó községi képviselő. 1929-ben, a volt úrbéresek listáján, a család két tagja, apa és fia, idősebb és ifjabb Schiebl Mihály szerepel. (A volt úrbéresek közössége 1860 körül alakult, éppen az 1848. áprilisi törvényekben szereplő örökváltság végrehajtására.) Ifj. Schiebl Mihályt a harmincas években előbb képviselőnek, majd a községi bíró mellett működő szűkebb, hattagú testület tagjának, azaz esküdtnek is megválasztották. 

A komáromi vár

Az első világháborús hősi emlékműre 1989-90, azaz a rendszerváltozás után kerülhetett csak fel a II. világháború pesthidegkúti hősi halottainak névsora. A kollektív emlékezet azonban – évtizedek múltán – pontatlannak bizonyult. Így kerülhetett két Schiebl Mihály neve az emlékműre: apáé és fiúé. Az 1916-ban született ifj. Schiebl Mihály honvéd 1943-ban halt hősi halált az orosz harctéren. Id. Schiebl Mihályról itthon még sokáig nem tudták, hősi halott-e vagy hadifogoly: öt és félévi orosz hadifogság után tért haza. 1946. április végén írta meg a maga, felesége és Tamás fia mentesítési kérelmét a kitelepítés alól.

A Schiebl család nemzedékei között a XIX. századi összekötő kapocs az 1848–49-es szabadságharc. 

1848. július 11-én az első népképviseleti országgyűlés képviselőháza Kossuth Lajos javaslatára 200 ezer újoncot szavazott meg közfelkiáltással, s ezzel megkezdődhetett az önálló magyar honvédsereg szervezése, felállítása. A kétszázezer katonát elosztották a megyékre, a megyék a városokra, járásokra, a járások pedig a területükön fekvő falvakra. A Pest vármegye pilisi járásában fekvő Hidegkútra öt fő jutott. Közülük 1848. szeptember 9-én két újonc vonult be honvédnek: a Nyitra megyei születésű Vice Ignác és a hidegkúti illetőségű Schiebl András. Vallás szerint mind a ketten római katolikusok, foglalkozás szerint szolgák voltak. Hol? Kinél? Nem tudjuk. A pesti táborban kaptak kiképzést, majd közhonvédként szolgáltak. 

Végigharcolták a szabadságharcot. Vice Ignác 1849. szeptember 5-én, tehát az augusztus 13-i világosi fegyverletétel után kapta meg elbocsátó levelét, Schiebl András 1849. október 1-jén szabadult Komáromból, s tért haza komáromi menlevéllel, miután Klapka György tábornok szeptember 27-én aláírta a vár megadási feltételeit.

A komáromi vár

1849. január 4-én három fő vonult be Hidegkútról, ők a váci táborban kaptak kiképzést: Humrák Mihály, Neimayer Pál, Somogyi István.

Róluk már megemlékezett egy cikk erejéig jelen sorok írója, mint ahogy arról is, miszerint Hidegkút önkéntesekből állította ki kvótáját, ezért nem volt szükség kényszersorozásra a faluban. Sőt. A lakosok összeadták a pénzt és „teljes felszereléssel” látták el mind az öt honvédet.  Hány ütközetben vettek részt? Megsebesültek? Nem tudjuk, de azt már igen, hogy Vice Ignác és Schiebl András épségben hazatért. Ők voltak – ők lehettek – a magyar történelem egyik legszebb, legdicsőbb fejezetének hidegkúti tanúi és képviselői közösségük előtt.

dr. Czaga Viktória helytörténész