A Fazekas tér temploma

 A növekvő létszámú I. és II. kerületi reformátusok azonban szükségesnek tartották egy leányegyház létrehozását. Óbudán volt ugyan protestáns templom, de szűkössége miatt nem tudták befogadni őket, a Kálvin tér megközelítése pedig télen nehézkes volt számukra.

A pesti egyház nem értett egyet a törekvéssel, de végül az egyháztanács 1885. január 17-i ülésén megválasztott öttagú bizottság indítványozta, hogy kérjenek a fővárostól telket templom, paplak és iskola létrehozására. Addig Szász Károly püspök Simon Ferenc segédlelkészt küldte ki a budai református gyülekezethez, lelki gondozásukat a várbeli evangélikus templomban végezte. Telekügyben viszont nem született megállapodás, az egyháztanács az akkori Fazekas teret (ma Szilágyi Dezső tér) választotta ki a célra, és kérvényezte ennek jóváhagyását, de a főváros ott vásárcsarnokot szándékozott építeni. A közgyűlés 1889. június 19-én mégis úgy döntött, a második kerületi téren megépülhet a templom, de paplak nélkül, az épület legyen monumentális, öt éven belül meg kell kezdeni az építkezést, és a maradék telekrészt parkosítani kell.

Az egyháztanács 1890-ben nyílt pályázatot írt ki, eszerint a templomot román, gótikus vagy „egyszerű renaissance stylben” kellett megtervezni. Megszabták, hogy a „fűthető és hatszáz ember befogadására alkalmas épület keltsen ünnepélyes hatást, vegye figyelembe a protestáns templomok jellegét, fenntartása ne legyen költséges, a karzaton orgona elhelyezése szükséges, tartozzon hozzá sekrestye és az összes költség ne haladja meg a 90-100 ezer forintot”. A megadott határidőig hárman pályáztak, a bírálóbizottság Pecz Samu „Pentagon” jeligéjű tervdokumentációját találta a legjobbnak, mely betartotta az összes feltételt. 1892 decemberében bízták meg az építészt a templom felépítésével, aki külön díjazás ellenében a művezetést is vállalta. A kivitelezésre a 103 ezer forintos ajánlatot tevő Majorossy Géza építőmester cégét kérték fel, a munkálatokat Pecz Samu megbízásából Sándy Gyula ellenőrizte.

A neogótikus stílusú, ötszög alaprajzú, vörös nyerstéglából épült zömök templomtest öt méter mély alapon nyugszik. Az épület tömegétől elválasztva álló 62 méter magas tornyot hétméteres betonalapra emelték. A csúcsos, gúla alakú tetőt többszínű mázas Zsolnay-cserepek fedik. A belső falakra a magas, csúcsíves nyílásokon és rózsaablakokon árad be a fény. Az építész a jellegzetes neogótikus szerkesztés szabályait a református liturgia igényeinek megfelelően használta fel: a belső tér ötszögű központ köré szerveződik, középpontjában az Úrasztala áll, melyet tízszögű emelvényen helyeztek el, a posztamens alján az adományozók nevével. A korlát mellvédjébe építették be az ugyancsak vörösmárvány, bronzfedéllel ellátott keresztelőmedencét. Az Úrasztalát dr. Darányi Ignác adományozta és Hauszmann Sándor faragta. Az ötszög oldalain elhelyezkedő szentélyszerű hajók falain egy-egy evangélista és Pál apostol írásaiból olvashatunk igéket. A berendezések és a bútorzat is Pecz Samu tervei alapján készültek.

A főbejárattal szemközti pillérre került az oszlopokon álló szószék, a fafaragású lépcsőkorlátot ugyancsak kőoszlopok tartják. A szószék kőfaragó munkáit Kauser és Társa, a szobrászati részeket Langer Ignác, a fafaragásokat Rupprich Károly készítette. A színes ablakok gróf Teleki Sándorné és családja, gróf Tisza Kálmán és Vida Józsefné, a szélkakas gróf Tisza Lajos költségén készült. 1895 nyarára elkészült a karzat, befejeződtek a bádogosmunkák, Scholz Róbert hozzáfoghatott a templom kifestéséhez.

A templom harangjainak beszerzése szintén Pecz Samu feladata volt. A budapesti harangöntőktől kért árajánlatokat azonban drágállotta, ezért az egyházközség jóváhagyásával bronz helyett a bochumi acélgyártól rendelt „három összehangolt harangot”. A negyedik, kisebb harangot Borosnyai Oszkár és felesége, Rácz Hermina készíttette. (Mivel anyaguk hadi célra alkalmatlan, mindkét világháború rekvirálását túlélték.)

Az első lelkész, Haypál Benő beiktatására a templomavatási ceremónia során, 1896. március 29-én, virágvasárnap került sor. A szertartást Szász Károly költő és műfordító, a dunamelléki református egyházkerület püspöke nyitotta meg. Ekkor a gótikus stílusú orgonaszekrény még üresen állt, a hangszer beszerzésére csak évek múlva jutott pénz, és a kapu vasrácsát is később készítette Schmelhegger Nándor.

A templomban több emlékezetes esküvőt is tartottak. Itt kötött házasságot Ady Endre és Boncza Berta 1915. március 27-én Haypál Benő lelkész előtt. Ifj. Horthy Miklóst és gróf Károlyi Consuelát 1927. augusztus 4-én Soltész Imre tábori püspök eskette össze, Horthy István és Edelsheim Gyulai Ilona grófnő 1940. április 27-i egyházi esküvőjén dr. Ravasz László püspök vezette a szertartást.

Budapest ostroma idején a német lovasság istállóként használta a templomot, kupolája beomlott, tetőszerkezetét szétlőtték, a torony annyira megsérült, hogy az összeomlás fenyegette. 1950-re sikerült helyreállítani az épületet, 1989–2014 között teljesen felújították, majd a Nemzeti Örökség Intézete történelmi emlékhellyé nyilvánította. A Budai Református Gyülekezet tagjai ma többségében az I. és II. kerületben élnek, a vasárnapi istentiszteleteket rendszeresen ötszázan látogatják.

Verrasztó Gábor