A Bomba téri sátormozi

Egységes szabályozás híján a hatóságok önállóan döntöttek az engedélyek kiadásáról. A kilencedik kerület elöljárósága például így vélekedett a Boráros téren felállítandó sátormoziról: „Az egész környék lakóit háborgatná (…), csirkefogók, csibészek, zsebmetszők gyülekezőhelye. (…) A mai nehéz megélhetési viszonyok között nem tanácsos az amúgy is igen szűkösen élő, takarékosságra utalt alsóbb néposztálynak könnyelmű pénzkiadásra alkalmat adni”.
Budán 1902-ből maradt fenn az első kérelem a Pálffy út 1. és a Margit körút 8. szám alatti helyiségekre Vanek Józseftől, aki korábban a Városligetben ködfátyolképeket mutogatott. A Bomba téren a Lifka mozi működött. A 15 krajcárért látogatható ponyvasátor hangulatát egy visszaemlékezés örökíti meg: „A Bomba-tér (…) nem volt parkírozva. Homokos, poros volt. (…) A tér közepén egy nagy ponyvás-sátor állt. Bejáróját függöny takarta. A bejáró előtt egy fapódiumon kikiáltó ordította: Itt látható Sergius nagyherceg meggyilkolása és egy nagy csomó nevettető mozgókép, melytől az öreg megfiatalodik, a szomorúságot vidámság váltja fel. Sokat nevetnek, folyton nevetnek. Ilyet még nem láttak, mozognak az emberek, a lovak, az állatok. Tessék, uraim, hölgyeim, fiatal uraim, csak pár krajcár a belépődíj! (…). Előttem vagy 12 méterre, egy kifeszített fehér vászon. Jobbra egy kisebb pódium, azon volt vagy négy-öt zenész, kürtös, nagydobos, kisdobos, cintányéros és még valamiféle, amit azonban a sötétség miatt nem tudtam kivenni. (…).  A sátor közepén néhány petróleumlámpás pislákolt. A mozgókép a hátam mögött állt, egy magas faalkotmányon, mögötte a gépész ült, ki javította a gépet. Csöngettek. Sötét lett. Előttem a vásznon alakok jelentek meg, kozák lovasok. Egyszerre csak látok egy főúri lovaskocsit, majd embereket, kik a kocsi felé szaladnak és bombát dobnak. A közönség felszisszen. A képen a bomba robban, sűrű, sötét füstfelhőbe takar be mindent. A nagydobos veri a dobot, szól a csinnadratta, én meg lélegzetemet is visszafojtva figyelek. Hirtelen vége mindennek, a zene elhallgat. Kinyitják a bejárót takaró függönyt, világosság szalad be a sátorba.”
Néhány év múlva azonban lejárt a „villamos mozgófényképet” játszó vándortársulatok kora, kávéházakba vagy saját helyiségbe költöztek, igazodva a közönség igényéhez. 1906-ban fél tucat mozi működött a második kerületben, és ekkor már a Bomba teret is Batthyányinak hívták.
Verrasztó Gábor